Persze az sem mindegy, mit értünk "okos" alatt. Néhányan úgy vélik, hogy a kutya okos, ha leül az út szélén, mások azt várnák, hogy megértsen összetett mondatokat is.
Általánosságban talán a kommunikációt értik alatta. Ha valamit kérek, tegye meg, ha valamit tiltok, ne tegye meg, amúgy meg általában értse, hogy mit akarok.
Részletekbe most nem mennék (azt ígértem a sorozat elején, hogy rövid válaszokat adok!), a lényeget foglalom össze.
Egy dolgot fontos látni: a kutya nem lesz "magától" okos. Amikor az utcán póráz nélkül közlekedő, szófogadó, jólnevelt kutyát látunk, tudnunk kell, hogy mindez a gazdája több évig tartó, kemény munkájának eredménye. Amikor agilityversenyt/kutyás bemutatót/kutyás filmet nézünk, lássuk mögötte, hogy az ott szereplő kutyák a feladatokat évekig tanulták/gyakorolták. Amikor kommandós/romkutató/rendőrségi kutyákat nézünk egy rendezvényen, tudatosuljon bennünk, hogy ezeket a kutyákat egy életen keresztül képzik, minden áldott nap - és életvitelszerűen dolgoznak/gyakorolnak/edzenek/bevetésen vannak. Az, hogy a kutyánk "okos" lesz-e, kizárólag rajtunk múlik.
Ezekkel az alapgondolatokkal lépjünk is tovább.
1. Ha a kutyánkat tanítani szeretnénk, két lehetőségünk van:
- könyvekből, youtube videók alapján megtanítjuk a kiszemelt feladatra
- elmegyünk kutyaoviba/-suliba
Miért?
a) a kutya tanítását nekünk is tanulnunk kell. A könyvek, videók nem fognak visszajelezni, hogy amit csinálunk, jól csináljuk-e. Kezdő lévén nem biztos, hogy felismerjük, mikor fáradt el a kutya agyban (kiskutya: 1-2 perc), mikor teszünk félrevezető mozdulatot, amit a kutya félreért, aztán meg rá haragszunk, ha valami nem sikerült. Vajon megfelelő időpontban adunk visszajelzést a kutyának? Az időzítés pl. nagyon fontos a tanításban. Senki nem tud segíteni, ha elakadtunk, vagy valami félrement. Ha meg félremegy, nem sikerül, el fog menni a kedvünk az egésztől...
A kutyaoviban/-iskolában megtanítanak minket tanítani. Figyelnek ránk, segítenek, tanácsot adnak. Egy csomó plusz kört/idegsejtet megspórolunk magunknak.
b) a kutyaiskola lényege korántsem csak a tanítás. Hanem egyben szocializáció, buli, ingergazdag környezetben történő munka. Ezt nem tudjuk megadni a kutyának, ha egyedül tanítjuk. Ilyenkor szokott az jönni, hogy otthon, meg a kertben szuperul működik, kint meg semmi...
Amit fontos tudni: a kutyánk még attól sem lesz okos, hogy suliba járunk. Ott csak arra van idő, hogy elmondják, hogyan kell tanítanunk, meg személyre szabottan segítsenek, visszajelezzenek a kezdeti lépésekben. Gyakorolnunk nekünk kell!! Otthon, az utcán, a parkban, a lépcsőházban, a vasútállomáson. Hónapokon át. A kutyaiskolában tehát mi fogjuk megtanulni, hogyan tanítsunk, a kutyánk pedig a gyakorlások során, tőlünk fogja elsajátítani a feladatokat, pont annyit, ott és úgy, amennyit, ahol és ahogyan gyakoroltunk vele! Szóval ez meló, méghozzá nem kevés és nem rövid. Vigasztaljuk magunkat azzal, hogy a gyereket felnevelni sokkal több idő volt/lesz.
Na és akkor mikor menjünk oviba/suliba?
Mihamarabb! Menjünk már az oviba!! Ide 3 hónapos kortól, suliba 7 hónapos kortól járhatunk. Nagyban megkönnyítjük a saját életünket, ha nem egy 7 hónapos kamasz kutyával próbáljuk megérteni egymást, hanem sokkal előbb nekiállunk alapozni. Ég és föld.
Fontos még, hogy milyen oviba/suliba menjünk. Alább néhány minimumkövetelmény:
- A kutyák szabadon vannak a foglalkozások idejének nagyrészében.
- A suliban a gazdákat tanítják.
- A résztvevők száma 8-10 főben maximalizált.
- A kiképzők segítőkészek, kedvesek, mindenkivel külön foglalkoznak, segítenek.
- A kiképző mellett a pályán legalább 1-2 segítő is tartózkodik.
- Nem használnak fojtó/szögesnyakörvet, pórázt is alig!!
- A kutyák előzetes felmérés után, egyénileg kerülnek csoportokba, vérmérséklet alapján.
A "hogyan tanítsam meg" kérdésben sajnálom, többet nem tudok segíteni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése