Első A1-es versenyünk. A vírus miatt a kezdők 1 éves "keretét" az ASB meghosszabbította, szóval ez a Kupa belefért volna még, de tudtam, hogy ide A1-ben szeretnék már jönni. Egyrészt "hazai pálya", másrészt a múltkori váci versenyt pont azért illesztettem be, hogy még kezdőként "visszahozzam" a versenyszituációt az életünkbe (hiszen a fenti helyzet miatt március óta nem rendeztek futamokat).
Másként készültem az A1-re lélekben.
Általában szeretem az élményeimet azonnal leírni, hogy ne kopjanak az emlékek, most mégsem bánom, hogy eltelt pár nap, mert volt mit feldolgozni :D
Amióta terelünk, szerettem volna részt venni egy terelőtáborban, mert az intenzív, tömbösített tréningek szerintem nagyon sokat adnak. A terelés nem egyszerű sport, értem most ezalatt, hogy nehéz a folyamatos gyakorlást, fejlődést biztosítani. Sok energiát igényel, mert a helyszínek (nekem) messze vannak, nem is olcsó hobbi. Azonkívül nincs "sablon" a tanításhoz, mindenki másként oktat - ráadásul ez egy ösztönsport, a kutya mellett egy másik élőlénnyel, a jószággal megspékelve :)
A folyamatos gyakorlás ezektől eltekintve sem egyszerű, otthon gyakorolni ugye nem tudsz, viszont a legtöbb helyen nehéz időpontot foglalni, a hétvégék tele vannak, sokszor még a versenyek miatt is foglaltak az oktatók, én pedig hétközben nem tudok tréningezni.. Szóval nagyon sokat tud adni a kutyának és az embernek is, ha több, egymást követő napon kapja az információkat, csőstül. Sajnos amióta csak belekerültünk ebbe a világba, hiába érdeklődtem mindenhol, vagy nem szerveztek táborokat, vagy olyanok számára szerveztek, akikhez én nem tudok "bejutni". Az egyetlen szeminárium, amin részt vettünk, Sabine Ehlers-é volt, ehhez viszont egy kicsit talán csírák voltunk. Ha nem is volt egyértelműen csodálatos élmény, mégis sokat tanultam belőle. Azonban nemrégen megalakult a SuBa Egyesület, Székesfehérváron, Gabinál, igencsak vonzó oktatói gárdával :) Ők (végre valaki...) adnak lehetőséget ilyen szeminárium jellegű tanulásra is.
Idén a vírus miatt a Bétás háziverseny májusról augusztusra csúszott. Másodszor vettünk részt rajta, de nagyon vártuk, szuper jó hangulatú, csapatépítő esemény, a karácsonyi vacsi mellett a másik olyan alkalom, amikor az egész klub együtt van.
Ez alkalommal Asszírkát vittük csak, mégpedig azért, mert Newton-ra háromnapos terelőtábor várt, amiről tudtam, hogy gyilkos lesz, tekintettel az idegen helyen alvásra, ismeretlen kutyatársaságra és a sűrű tréningekre. Szóval őt pihentettem, pedig nagyon kellett volna nekünk ez az alkalom, hiszen jövő hétvégén a Szigetköz Kupa vár ránk, első A1-es szereplésünk (pánik mode ON).
Az utolsó szabinapomra nagyon szerettem volna összehozni még egy evezést. A deszkák foglalása gond nélkül ment, viszont a beígért eső miatt még tegnap is kétséges volt, fogunk-e lapátolni ma....
Végül az időjárás több mint kegyes volt hozzánk, egyszerűen tökéletes időt kaptunk... borult, hűvös, nulla esővel és szélcsenddel.
A víz olyan kellemes, bársonyos és sima volt, talán még sosem volt ilyen jó :)
Hát, igen, így az év második felében, csütörtök-péntekre eljutottunk Vasadra ismét... tavaszi terveinket a vírus szabotálta, a nyárra pedig megfogadtam, hogy nem közlekedünk az M1-M0 vonalon, csak, ha életbevágó - a tavalyi tapasztalat elég volt. Állandóak a balesetek, de ha az nincs éppen, akkor az idegenforgalom és az építkezések miatt áll a kilométeres tömeg - mindez több órán keresztül, 35 fokban, két kutyával, akikből az egyik csomagtartó boxban utazik, nem túl vidám.
Így is aggódtam a fentiek miatt.. a tréninget tegnap végül későbbre tettük egy órával (este 7-re), az M0 helyett pedig Budapesten keresztül közlekedtünk - természetesen ezekkel együtt is késtünk. Na mindegy, a hőmérséklet tökéletes lett, illetve mi voltunk az utolsók aznapra, nem kellett várnunk szinte semennyit, nagyon kompakt és hatékony módon 1 óra alatt letréningeztem a két kuttyot, kiváló volt így.
Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt tettük le Newton-nal a munkavizsgát, azóta csak párszor jutottunk el gyakorolni, ide-oda. A célom ezért mindössze az volt, hogy ismételjünk, meg jól érezzük magunkat a pályán. Azt hiszem jól sikerült :) Rövid, max negyed órás köröket terveztem, Nyúllal 2x, Asszírkával pedig csak 1x, mindkét nap.
Mindkét kutyám a vártnál messze szebben teljesített, azon ritka alkalmak egyikét sikerült összehoznunk, amikor úgy jövök haza, hogy nem agyalok végig, hogy mit rontottam el és kéne másként csinálnom legközelebb. Elégedett vagyok :)
A Káli-medence számomra a balatoni táj leggyönyörűbb része, így a mai túránk Mindszentkálláról indult.
Kényelmes 8,1 km-t terveztem, igyekeztünk még a nagymeleg előtt indulni, a szokásos fél 8-kor kászálódtunk ki az autóból, hogy nekivágjunk a kék négyzetnek.
Amit elsőre leszögeznék, hogy aki a Balaton-felvidéken szeretne túrázni, az felejtse el a papíralapú térképet! Egyszerűen évről-évre annyit változtatnak/tak az útvonalakon, a jelzéseken, hogy semmi, de semmi nem stimmel!!! Ha papírról tervezünk, minden útvonalat ellenőrizzünk le a Természetjáróban, vagy más, aktuális (!) applikációban. Még így is belefuthatunk meglepetésekbe, bőven. Ha jelöletlen utat választunk, mindig legyen alternatívánk (közelben futó másik útvonal), mert elképesztő mértékben vásárolják fel a telkeket, amiket aztán be is kerítenek, mi meg nézhetünk nagyot a térképünk felett, mint borjú az új kapura (szó szerint).
Mára úrkúti túrát szerveztem, ami egy nagyon kellemes, pihentető, mégis látványos kirándulás lett, a maga kis 7-8 kilométerével.
Szuperek voltunk és időben indultunk, fél nyolckor már a kék jelzést tapostuk :) Közben döbbentem csak rá, hogy hát erre már jártunk - ugyan nem pont ezt az útvonalat tettük meg, de a kezdeti szakasz közös volt. Még az is felderengett mindkettőnknek, hogy óriási gulya vándorolt a tájban, meg el kellett menni közvetlenül egy lódarázs-fészek mellett... ez alkalommal hála égnek egyik bandával sem találkoztunk, a marhák valószínűleg máshol legelésztek, a darazsak fáját pedig széthasították, lehetséges, hogy direkt, mert közvetlenül a kék útvonal mellett helyezkedett el, a lódarázs pedig ugye nem játék.
A héten elkezdődött az idei nyári szabadságunk - és eddig elég érdekesre sikerült. Jelesül belevetettük magunkat mindenbe, ami elmaradt, szóval a 3. napra teljesen kikészültem és kijelentettem, hogy én vissza akarok menni dolgozni, mert nem bírom tovább...
Addigra lelamináltpadlóztunk egy szobát, Gábor szegélylécezte, rohangáltunk a Praktikerbe, meg vettük olcsón fenyőbútort, matracot (ezt nem olcsón), közben szerveztem-terveztem ötezerrel, hogy beleférjen a két hétbe az autószerviz, a kocsi külső-belső takarítása, a fodrász, a kutyáknak a fizio, edzés, terelés és terelőtábor, agility háziverseny (jesszus vissza kell jeleznem ide is még), egy bográcsparty Anyáékkal, meg a Balaton.
 |
| Skótjuhász eladó kertépítőknek - ajándék vetőmagkészlettel! |
 |
| Na vajon miért vakarózik... ? |
 |
| Nem kell modell kutyakozmetikus-versenyre?? |
 |
| A kép illusztráció. A valóság sokkal durvább. |
 |
| Szerintem vágjuk le. Mármint a lábát. |
