Hát akkor... a szokásos. 2021.

Itt az ideje az év végi összefoglalónak.. miután magamtól kb. semmire sem emlékeznék, általában a bejegyzésekből idézem vissza, hogyan telt az elmúlt 365 nap, ez az év, 2021.

Lássuk.

Az idei kirándulásmérleg 245 km. Ebben a napi séták, a környéken, Duna-parton, újfalusi tókörön rengetegszer megtett 6-9 km-ek nyilván nincsenek benne, csúcsidőben hetente 50 km körülit megyünk, havi szinten 150-200-at. Tavalyhoz képest ez az érték alacsony, de amint már sokszor írtam, a vadra elrohangálás erőteljesen visszaveti a lelkesedésünket a túrák iránt. Január végén történt, hogy Newton elhúzott őzre és elveszett Bakonyszentlászló és Vinye között, 1 órára. Kivételesen a túrázóknak köszönhettük, hogy meglett, számos emberke adott infót, hogy látta/nem látta, illetve nézte/kereste a kutyát - és mindenki segíteni akart, nem kötözködni. Itt határoztam el, hogy ez többször nem történhet meg. Megrendeltem a GPS-es profi vadászkutya nyomkövető nyakörveket. Eszméletlen pénzbe került, de ma már el nem indulnék nélkülük. Nem is értem, előtte hogy mertem kockáztatni. A probléma persze nem került ezzel megoldásra, de így is hihetetlen segítséget és megnyugvást jelent.

Idén is az agility és a terelés maradt a fő profil, bár kipróbáltunk egy új sportot, erről is írtam év közben.

Összesen 8 agilityversenyen vettünk részt. A COVID miatt viszonylag későn indult a szezon, májusban léptünk először pályára, fél év kihagyás után.

Kirándulás - Vinye

Idén szerintem sokszázadszor megyünk már Vinyére, de a tegnapi szar napom után (csakazértiserőltett vezetői beszámoló december 17-én, én már egy mondatot nem tudtam úgy elmondani, hogy legyen eleje meg vége, olyan fáradt vagyok, de mindegy..) nem volt kedvem megerőltetni magam, viszont tudtam, hogy muszáj erdőbe mennem és kigyalogolnom magamból a nem kevés de kurvasok feszültséget, ami bennem van. Így is csak remélni tudtam, hogy segít majd. Segített.

Szóval szokásos 11,7 km, 3 óra. Kutyák csak egyszer rohantak el, amikor előttünk vágódtak fel az őzek a patakpartról a dombokra. A GPS adóvevő számomra teljesen érthetetlen módon kikapcsolt, a töltöttsége nullára fogyott. Még vissza tudtam kapcsolni annyira, hogy lássam, a kutyák 200 méterre vannak és elindultak vissza, aztán végleg vége volt. Hát, szuperjó érzés. Tegnap a csodálatos beszámoló alatt is teljesen tönkrevolt a net itthon, állandóan megszakadt, pedig két különböző wi-fi-re is megpróbáltam csatlakozni. Ma a túrán emellett a reggel még 27%-on levő telefonom is lemerült, ami a hihetetlen kategória, ugyanis semmit, mégcsak fotókat sem csináltam vele. Azt hiszem a lelkivilágom még az engem körülvevő elektronikai eszközökre is kihat.

Afterhero nap képek

Minden fotó: Zoltán Kovács-Hegedűs

Év végi hulloid állapot

Tegnap megtörtént az utolsó stresszes beszámolóm a munkahelyen, innét úgy veszem, hogy vége az évnek. Magyarán már csak simán dolgozni kell, de nincs olyan nagy nyomás és teljesítménykényszer az emberen. Azt kell mondjam, ideje volt. Annyi, de annyi "ezt még húzzuk meg, ezt még nyomjuk le, gyerünk!" - utolsóenergiaösszeszedős kihívást kapáltunk be az év végére, hogy egy idő után azt éreztem, már nincs honnét erőt gyűjteni, már nincs "miből" stresszelni...

Pár hete ismét Zsanihoz fordultam segítségért, pont, mint egy évvel ezelőtt, de idén legalább nem bőgtem. Kiskutyák 4 napot töltöttek vendégségben a PetMan Kutyapanzióban, Zsani még külön sétálni is vitte az elkényeztetett szőrösseggűeket. Nem tudom eléggé megköszönni. Szívem szerint még egyszer ennyire leadtam volna őket a következő héten is, de akkor már totál béna és tehetetlen gazdinak éreztem volna magam, így átvészeltük szokásos szettingben.

Ezmiez HE?

Arról van szó, hogy a kutyáink elromlottak. De nem kicsit - nagyon!

OK, régebb óta megvan a "felsunnyogok a kanapéra, amikor nem látják"-szitu, amit itt a házban már meg sem kíséreltünk megakadályozni. Nem kerítettük ráccsal a kanapét, nem zártuk ki őket a szobákból, éjszakára, vagy amikor nem vagyunk itthon.

A helyzet tovább alakult. Asszírka szokásos kurvacuki üzemmódjában elkezdett felkéredzkedni, később felfolyni mellénk, amikor sorozatot néztünk. Ez azután már automatizmussá vált, a főcím elhangzása azt jelentette, hogy tutira hárman fekszünk a kanapén. Jó, végülis cuki, szőrös, meleg, dünnyög mint a macskák, hát mi baj lehet..

Na OK, de nyilván egyenlőség/testvériség van, akkor jöjjön a Nyúl is. Ő ezt kegyesen vette tudomásul, mert amúgy nem rajong az összebújásért. Néha feljött, néha nem. Éjszakánként viszont szinte mindig fent alszik. Illetve minden egyes szituációban,a mikor ő szeretne fent lenni, gond és kérdés nélkül feltápászkodik. Legutóbb amikor ledőltem délután pihenni, akkor mászott fel mellém és még be is bújt a takaró alá is. Elképesztő.

Úgy voltunk vele, jó, beáldozzuk az egyik kanapét, még mindig van egy "csakamiénk" kultúrált a másik helyiségben.

Ámde.. egyik reggel a szobából kijőve mit hallok? Két helyről is karomkoppanásokat. Hát mit jelent ez? Mindkét kutya a kanapén aludt, sőt, a két különböző kanapén!!!!

Ma amikor hazajöttünk a 1,5 órás szakadó havas sétából, megtöröltem az állatkákat, hát mit látok 15 perc múlva? Asszírka a kultúrkanapén fekszik összegömbölyödve. Na azért ezt már mégse... leparancsoltam. Parancsoltam.... elég volt annyit mondani, "Asszírka!!" És persze azonnal tudta a kis görény, hogy tilosban parkolt!!!

De ez még semmi. Asszírka két egymást követő napon eljátszotta, hogy amíg én valami másra figyeltem, ő két lábra állva lopott a konyhapultról!!! Egyik este a vacsorájukhoz kikészített túróba zabált bele, másik reggel meg ellopott egy virslit, amit Gábor akart elkészíteni reggelire. Pofám leszakad. Azér ez ám nálunk nem divat!! Le is teremtettem érte, de ez ugye azt jelenti, hogy innét kezdve nem lehet megbízni benne. Pedig olyan büszke voltam rájuk, hogy mellettük ott lehet hagyni dolgokat!!

Naszóval én nem tudom mi történik itt, meg miez a beképzeltség, de úgy érzem akaratomon kívül átcsúsztam egy másik dimenzióba!!!

Természetellenes fotó.