Szigetköz Kupa képek

Kaptam gyönyörű képeket Mátétól a mai versenyről, felteszem őket ide is (naná)!!! Nagyon szépen köszönjük!!

Elmebeteg hét

Nem tudom lesz-e olyan nekünk valaha, hogy nem-elmebeteg-hét, szerintem rám nem jellemző. Majd amikor a srácok már 10 felett lesznek, talán.. akkor majd megyünk pórázon várost nézni, meg ilyesmi...

Szóval. A SuBa csapat, amelynek már büszke tagjai vagyunk, csapattréninget írt ki kedd-szerdára, utóbbira szabit vettem ki (amúgy is rengeteg elintéznivalóm akadt). Kedd délután ezért lehajóztam a kis falkámat Székesfehérvárra (Gábornak adtam egy szabad estét, hogy ne kelljen hazajönnie Pestről). Asszírkának ilyenkor csak falkabandázás a program, Newton pedig edz. Ezúttal is Szandrával mentünk be, és szuper kis gyakorlást toltunk le, kifutást (továbbra is tereptárggyal segítve az ívet, széép) gyakoroltunk, illetve Szandra mutatott egy új technikát a kifutás utáni behozatal-problémánkra. Newton ugyanis sokszor lefutja a nyájat kifutáskor, túlságosan feljön jobb oldalon és visszafordítja a nyájat - ezen dolgozunk, nagyon viccesen XD Megforgatom a nyájat, aztán hirtelen elfutok XD Newton amúgy nagyon ügyes, szépen a nyáj mögött maradt, csak hisztizik, hogy én meg hova rohanok már. Csináltuk a hodályból kihajtást is, mert az szétesett. Ehhez is jó tanácsokat kaptunk, igyekszem mindent fejben tartani.

Tökéletes augusztus 20. - és A2

Csodálatos hosszú hétvégénk volt!

Elég hirtelen ötlettől vezérelve 19-én elhatároztuk, hogy csatlakozunk a PeKe (Pest Megyei Kutyások Egyesülete) által szervezett augusztus 20-i szépalmapusztai kiránduláshoz. Az szervező igen cuki pár, Barbi és Tamás a Hotel Szépalmában töltötték a hosszú hétvégét, nagyon vicces, hogy két évvel ezelőtt, karácsonykor, ugyanitt ismertük meg őket, az Utazzkutyáddal szervezésében.

Könnyű, rövid kis kirándulást írtak ki, Gábort készítettem is lélekben, hogy sokan leszünk, nem, ez nem túrázós alkalom, lassan fogunk haladni, nyugi-nyugi.

Aztán amikor megérkeztünk, kiderült, hogy csak Barbiék meg Mátéék lesznek, plusz Vera, akit személyesen ugyan még nem ismertünk, de tudtuk, hogy Mátéék túracsapatának oszlopos tagja. Máté azonnal felvetette, hogy ha már így alakult és ilyen dinamikus kis csapat gyűlt össze, akkor akár lehetne hosszabb is a tervezett útvonal és felmehetnénk a Kőris-hegyre. Lelkesen bólogattunk és neki is vágtunk az útnak.

Furcsa irányzatok a kutyázásban

Annyira érdekes, hogy a kutyázásnak, kutyatartásnak ma már annyiféle irányzatával találkozni, hogy az ember néha nem tudja, vajon ő hülyült-e meg, vagy mindenki más.

Néhány élményből próbálok hozni egy-egy példát, hogy át tudjam adni, mire gondolok.

Az egyik a "nyugati" kutyatartás. Oly sokszor nézünk ebbe az irányba vágyakozva, hogy ott biztosan minden szebb és jobb és tökéletesebb - de ez a kutyázásra speciel nem igaz (szerintem). Egyik élményem ezzel kapcsolatban az ausztriai terelőtréning volt.

Csendes-boldog-birkás délelőtt

Gabi ma végtelenül cukor módon elvállalt minket egyéni tréningre, amiért nagyon hálás vagyok. A kizárólag haldoklásra alkalmas időjárást figyelembe véve reggel 7-re mentünk, szóval 3/4 6-kor indultunk. Elég álmosan kormányoztam le a hajót Fehérvárig, szerencsére alig van valaki ilyenkor az utakon.

Miután Gabinak ki kellett vinnie a nyájat a legelőre, gyorsan leválogatott nekünk egy kis csapatot - akiken mondjuk látszott hogy nem a szokásos banda.. kissé hisztisen indultak neki a tréningnek :D - aztán magunkra is hagyott minket. Igazából ennek a kihívásnak is örültem, végülis most nem tanultunk új dolgokat, hanem csak gyakoroltunk - érdekes és nagyon tanulságos az is, amikor saját kútfőből kell megoldanunk egy tréninget.

Kutyatartási "kultúra"

Annyi mindenről szeretnék írni, de mostanában lejjebb adtam a "közérdekű" témákból, több okból. Az egyik az elég nagy energiaráfordítási igény (egy jól összeszedett bejegyzés többórás mutatvány), a másik, hogy fogalmam sincs, van-e értő olvasás a másik oldalon - bár nagyon reménykedek, hogy igen. Főleg, mert ez is egy értő olvasónak szánt poszt lesz.

Némi gondolatfuttatást írnék a kutyatartási kultúráról, saját szemszögből nézve... mi másért, merthogy hosszú, nyugalmas időszak után itt helyben futottunk bele ismét egy kötözködő idiótába.

A probléma: miért sétáltatunk kutyát este, minden k*rva kutya miattunk üvölt és nem tud aludni a gyerek. Természetesen nulla intelligens megnyilvánulás, szó szerint ordított az a paraszt és semmiféle értelmes kommunikációra nem volt hajlandó. Mit tettünk? Előrébb hoztuk az esti sétát 1-1,5 órával. Ez így is elég sok szervezést igényel, tekintettel arra, hogy sokszor későn érünk haza, aztán vacsora, majd szigorúan 1 óra pihenő következik a kutyáknak (elkerülendő a gyomorcsavarodást), végül utolsó kiskör. Azonkívül bármerre - ismétlem bármerre - indulunk itthonról, minden utcában van néhány kutya, amelyik - mi mást csinálna - üvölt. Továbbmegyek. Az egyik kutya számára a mi kapunk kulcsának elfordítása kulcsingerré vált, tehát már erre a hangra is bekapcsol és anélkül is ordít, hogy látna minket. Na ezt oldd meg.

Kutyasétáltatási mérleg

Nemrégóta van okosórám, szóval most egzakt képet kaphatok arról, mennyi az annyi, kutyasétáltatás tekintetében. Ahogy nézem, a napi átlag ~6,5, a heti pedig ~55 km lesz, ez pl. az elmúlt hét:

Az elmúlt hónap így néz ki, nos, még én is meglepődtem (egy kicsit), mennyit trappolok az állatkákkal:

Ezek tényleg a kutyákkal megtett távok, a napközbeni mozgás elhanyagolható mértékű belőle, illetve itthon általában le is veszem az órát. Mondjuk nekem óriási szükségem is van a sétákra, főleg a reggeliekre, ezek adják a napom fénypontját. 30 perc alatt szenvedek, az nem is minősül sétának, inkább csak eü körnek. Azt szeretem, amikor legalább 1, de inkább 1,5 órát tudunk menni. Ilyenkor érzem kellemesnek a távot, amiért megéri elindulni. A reggelekben a nyugalmat szeretem, a hűvös, csendes időt, azt, hogy egyedül vagyok a kutyákkal, nyugodtan, a gondolataimba süllyedve, vagy csak a környezetet csodálva... 

Az is nyilvánvaló, hogy a séta csak a programjaink egy része, viszont szerintem rendkívül fontos része. Itt a kutyák "kinyújtóztathatják" magukat, a saját, kényelmes tempójukban, szaglászva haladhatnak, az agyuk pihen, az izmaik kellemesen vannak terhelve. Azt gondolom, hogy a kondíciójuk, mentális egészségük érdekében is szükséges a napi mozgatás. Néha több, néha sajnos csak kevesebb sikerül. Nyáron, nagy melegben, délután max. 45 percre viszem őket, akkor ez is épp elég... nem ilyenkor kell csúcsot dönteni. 

A fenti statisztikában elég szomorúnak tűnik, hogy a sikeres napok száma a hónapban mindössze 1 volt, de mondjuk napi limitnek a 20 000 lépést állítottam be, én nagyonügyes XD Sebaj, most már így marad, legalább van motiváció XD

Terelőtábor - avagy 3 nap standard boldogság

Ausztriai idegenpályás vendégedzésünk óta nem voltunk terelni, de az időjárás sem volt túl kegyes hozzánk, leginkább vízpartra, árnyas erdőbe vágytunk... azon kívül, amint már sokszor írtam, a kutyának néha kifejezetten jó tesz a szünet egy-egy tevékenységben, sportban. Rápihen, a tudása elmélyül, a motivációja ismét megnő.

Amúgy is rengeteg gondolatot vetett fel bennem ez a külföldi tréning, amik régóta motoszkáltak bennem, de talán eljutok végre a komoly elhatározásig. Ezek pedig a határaink, illetve a fejlesztésre (és itt kifejezetten tanításra gondolok) szoruló háttér. Szóval. Ha versenyezni akarok, akár itthon, akár külföldön, akkor erősíteni, biztosabbá kell tenni a tudásunkat. Van mit dolgozni az értésen és az önkontrollon is. Felmerül azért bennem, hogy nincs-e túl késő ehhez ebben a sportban, de bízom Newton-ban - és a képességeiben.

Csodálatos, fantasztikus fotók!!!

Úgy gondolom, Newton életének legjobb formájában van. Csodaszép, izmos, aktív... gyönyörű, fényes a szőre - és azt hiszem, teljesen kiegyensúlyozott és boldog is.

Egész életében azon fogok dolgozni, hogy a lehető legegészségesebben, fittebben tartsam, fizikailag és lelkileg is.

Nem tudom elmondani, mennyire hálás vagyok Petinek, hogy elkészítette ezeket a képeket nekem.

És a végére egy ultracuki, amin pont olyan, mint egy mérges denevér :D