Furcsa irányzatok a kutyázásban

Annyira érdekes, hogy a kutyázásnak, kutyatartásnak ma már annyiféle irányzatával találkozni, hogy az ember néha nem tudja, vajon ő hülyült-e meg, vagy mindenki más.

Néhány élményből próbálok hozni egy-egy példát, hogy át tudjam adni, mire gondolok.

Az egyik a "nyugati" kutyatartás. Oly sokszor nézünk ebbe az irányba vágyakozva, hogy ott biztosan minden szebb és jobb és tökéletesebb - de ez a kutyázásra speciel nem igaz (szerintem). Egyik élményem ezzel kapcsolatban az ausztriai terelőtréning volt.

Először is, a másik két skótjuhászos család Németországból "ugrott át" Ausztriába, mert mint elmesélték, náluk otthon nincs lehetőség terelni. Az állatvédők is ellenzik, illetve a birkatulajdonosok sem vállalnak el mást, csak border collie-t. Nos, az állatvédőkkel kapcsolatban inkább nem is mondok semmit, a másik rész viszont számomra egyértelműen azt jelenti, hogy nem tudnak és nem is akarnak a kutya igényeivel foglalkozni, ha az megerőltető. Gondolom az ösztönösen ügyes borderek maradhatnak, a többi meg menjen agility-zni. A többi fajta pedig - bár nagyon sok kutyának nagyon nagy szüksége lenne rá - vezesse le az ösztönét máshol.. öö... valahol..

• Az ösztönsportokat sajnos nem lehet mással helyettesíteni. Igen, nagyon jó dolog a dogdancing, az agility, a treibball, stb stb. De ezek nem tudják pótolni azokat az ösztöntevékenységeket, amire a juhász/őrzővédő/nyomkövető/vadászkutyát kitenyésztették.
• Másik kérdésem rögtön az lenne, hogy a fajták ösztönkészletének megőrzését a tenyésztésben így vajon hogyan biztosítják? Ja, sehogy. Mondjuk ebben a magyarok hasonló kvalitásokat mutatnak fel.. pedig itt lehetne tréningezni...

Aztán: a nyugati trend szerint az ideális kutyák azok, akik lassan inkább viselkednek emberként, mint kutyaként - és nem akarnak semmit. Az emberi társadalmi normáknak tökéletesen megfelelve, csinos kendővel a nyakukban, szigorúan hámban és pórázon elkísérik a gazdájukat mindenhová (és tényleg mindenhová, sokszor munkahelyre, étterembe, stb stb) és ott intelligensen elfekszenek. A kutya ne legyen ösztönös, ne akarjon rohangálni, ugatni - hanem úgy általában kedvesen, nyugodtan tartózkodjon a gazdája mellett. Cserébe minden kényelmi "szolgáltatást" megkap, lásd extra magas minőségű eledel, fekhely, ápolás, állatorvos, agyon szeretgetés.

• Számomra ez valahogy annyira szomorú. Miért nyomjuk el a kutyát abban, hogy kutya legyen? Miért baj, hogy más igényei vannak, mint nekünk? Azt hiszem, ez is csak a saját kényelmünk ráerőltetése egy másik fajra. Rettenetesen sajnálom a leteszed-ott marad, élettelen, alacsony motivációjú, zavarodott, ember-kutyákat. Amik már elfelejtenek kutyának lenni. Olvastam egy cikkben valahol, hogy egyes társasági kutyák annyira deformált viselkedéseket vesznek fel, annyira túldomesztikálódnak, hogy pl a kanok nem ugorják meg a tüzelő szukákat. Azt hiszem, a természet nem tudna ennél szomorúbb véget kitalálni egy fajnak.
  

A póráz alap. Nem engedik el a kutyákat szinte sehol, csak bekerített zárt részen, ahol 1000% hogy nem tud elmenni sehova és az a hely arra van kijelölve (pl. kutyafuttató, kutyapanzió). Ebben a tréningcentrumban is, a tökéletesen zárt, kétoldalt magasan kerített, forgalommentes "folyosókon" is pórázon huzkodták a kutyákat fel-alá, de még a tulajdonoshölgy is pórázon vitte ki a saját kutyáját a pályáig. Ebből következik viszont, hogy nem is nagyon értenek a saját kutyájukhoz és kettőjük közötti kommunikáció is erősen csúszik. Canis Ludens kiváló körképet hozott erről, legutóbbi POSZTjában, érdemes elolvasni!!

• A probléma az egész póráz-sztorival, hogy mindent elront. A gazda nem tanul meg kommunikálni a kutyájával. Nem ismeri meg a kutyáját. Nem tanulja meg motiválni, tanítja meg együttműködni, figyelni... A kutya nem tanul meg kommunikálni a többi kutyával. Nincs lehetősége távolabb menni, ha félne valamitől, vagy kényelmetlen számára valakinek/valaminek a közelsége. Nincs lehetősége a saját tempójában haladni. Pórázon nem lehet kutyát nevelni. Ennyi.
  

Aztán: nyugaton lassan állatkínzásnak minősül, ha valaki nyakörvet tesz a kutyájára, mert csak a hám az állatbarát szerintük.

• OK. A hám tényleg kényelmes, de azért én nem gondolom, hogy pl. egy textilnyakörv olyan orbitális szörnyűség lenne.

Szóval nagyon furcsa egyveleg ez... 

Akkor nézzük a következőt.

Akik szintén nem értik a kutyákat. Lásd győri közimádatnak örvendő kutyaiskola, ahol minden kutyára szögest tesznek és kizárólag pórázon gyakorlatoznak, városszerte. Akik ide járnak, el vannak ájulva az egésztől és igen hamar elképesztően fennsőbbséges kutyaszakértők lesznek. Néhány dolgot azért nem tudok felfogni.

Nem tűnik fel nekik, hogy

• éppen egy befelé fordított fémtüskékkel teli láncot akasztanak a "minden szót megért, imádom" kedvencük/legjobb barátjuk/családtagjuk/tüncimókusuk nyakába és pár percen belül jól meg is rángatják vele?
  
• vannak azért sokan, akik póráz és szöges nélkül tudnak szabadon, kultúráltan élni a kutyájukkal?
• a "problémás" viselkedés, amivel elmennek ilyen helyre, nem javul hónapok/évek alatt sem?
• attól, hogy pórázon (megrángatva) megtanították a kutyát ülni /feküdni/lábnál menni, nem tudják elengedni, mert nem jön vissza/nekimegy a másik kutyának/retteg dolgoktól/nem lehet egyedül hagyni otthon?
• a kutyájuk egyáltalán nem boldog?
  

Nagyon sokan élik ki magukat a kutyájukon. Élvezik, hogy "falkavezérek" lehetnek! Valaki felett "uralkodhatnak". Valakinek parancsolhatnak végre! Valakinek az "ellenállását" megtörték! Vajon a saját, az élet egyéb területén tapasztalt sikertelenségüket vezetik le ebben? Nem tudom.

Tényleg nem értem. Mit nem lehet megérteni azon, hogy a kutya egy másik, más igényekkel rendelkező, rendkívül intelligens faj, akinek az élete tőlünk függ? És ha már olyan sokat adnak nekünk, mi is megerőltethetnénk magunkat?

Nem olyan bonyolult pedig... nincs szükség teóriákra.

• Ismerd meg az alapvető igényeit és biztosítsd ezeket számára, minden nap.
• Tanulj meg tanítani, motiválni, kommunikálni a kutyáddal, póráz nélkül, rengeteg, változatos helyszínen.
  
• Hordd kutyatársaságba, jólnevelt, megbízható kutyák közé, hagyd, hogy megtanuljon kommunikálni, szabadon, egészséges módon. Ha problémába futsz, azonnal kezdj el dolgozni rajta, viselkedésterápiás szakértő segítségével.
• Ismertesd meg a világot vele, fokozatosan, pozitív élmények sorozata által.
• Taníts neki önkontrollt és ezzel, valamint tanítással adj neki kereteket, szabályokat.
• Biztosíts neki rengeteg közös élményt, játékot, Veled.
• Ne sajnáld az időt és az energiát a fentiekre.
  

Ez a kulcs. Idő és energia. Kutyád van. Kutyát nevelsz/tanítasz. Nem embert és nem tárgyat, nem robotot, nem hatalomra törő ellenséget. Ígérhet bárki bármit, ez nem 2 perces, hanem évekig, életig tartó meló. Ez nem egy megálló, ez egy út. Ha igazi kapcsolatot, boldogságot, társat akarsz, akkor add meg neki a fentieket. Nem fogsz csalódni.