Szóval. A SuBa csapat, amelynek már büszke tagjai vagyunk, csapattréninget írt ki kedd-szerdára, utóbbira szabit vettem ki (amúgy is rengeteg elintéznivalóm akadt). Kedd délután ezért lehajóztam a kis falkámat Székesfehérvárra (Gábornak adtam egy szabad estét, hogy ne kelljen hazajönnie Pestről). Asszírkának ilyenkor csak falkabandázás a program, Newton pedig edz. Ezúttal is Szandrával mentünk be, és szuper kis gyakorlást toltunk le, kifutást (továbbra is tereptárggyal segítve az ívet, széép) gyakoroltunk, illetve Szandra mutatott egy új technikát a kifutás utáni behozatal-problémánkra. Newton ugyanis sokszor lefutja a nyájat kifutáskor, túlságosan feljön jobb oldalon és visszafordítja a nyájat - ezen dolgozunk, nagyon viccesen XD Megforgatom a nyájat, aztán hirtelen elfutok XD Newton amúgy nagyon ügyes, szépen a nyáj mögött maradt, csak hisztizik, hogy én meg hova rohanok már. Csináltuk a hodályból kihajtást is, mert az szétesett. Ehhez is jó tanácsokat kaptunk, igyekszem mindent fejben tartani.
Az egész első körünkkel halál boldog voltam, a birka normális volt, Szandra profi tanácsai mentén én nyugodt maradtam, Newton pedig gyönyörűen dolgozott. Nem is voltunk bent sokat, szerintem max 20 percet - és ez bőven elég is! Rájöttem, hogy a rövid, intenzív, tanításos (környezeti modellezéses) tréning, bónusz együtthajtásokkal-szlalommal és más egyéb boldogságfaktorokkal tűzdelve sokkal jobban fekszik a kutyának, mint a hosszú gyakorlások. Persze azt is kell, hiszen a kitartást növelni kell a kutyában, de tanítani sokkal jobb az instant tréning.
Ezután közös vacsora (vadas marhapofából, szalvétagombóccal, nyam-nyam), beszélgetés volt a program. Ide a kutyákat kivételesen nem hoztam, a saját vacsorájuk után a szobában hagytam őket az esti sétakörig. Estére amúgy is annyira lehűlt a levegő, majd megfagytam. Egyetlen egy pulcsit vittem magammal, szóval felvettem mindent ami nálam volt és végül 3 felsőben és a pulcsiban próbáltam megmaradni. A klubhelyiségben kellemes idő volt, de kint tartózkodni nem nagyon akaródzott.
Éjjel persze nem sokat aludtunk, én legalábbis, miután Asszírka többször felmászott mellém a kanapéra és a fülembe szuszogott, hogy élek-e még.
 |
| A kanapékutya.. |
A másnap reggeli, második körünkre egyedül mentünk fel. Ilyenkor mindig kicsit elveszettnek érzem magam, hát, most mit is gyakoroljunk, hogyan is gyakoroljunk.. ezúttal karámból hajtottunk ki, szépen sikerült, Newton tök ügyes volt, én bénáztam kicsit néhol, aztán kerítésről leválasztottunk, kifutást próbálgattunk. Végülis elégedett voltam teljesen, tettem bele együtthatást is sokat, egy hidat (szééép lett!!), néhány előrehívást. Megintcsak a rövidebb kör mellett tettem le a voksot, szerintem jó volt így. 9 órára végeztünk is. Nem húztuk az időt, indultunk is haza, mert rengeteg intéznivaló akadt még.
Csütörtökön normál munkanapom volt, aztán hazarohantam az állatkákért, hogy eltranszportáljam őket Őrangyalukhoz, Zsanihoz, a PetMan kutyapanzióba - nekünk ugyanis dolgunk volt, férjhez kellett adnunk Drága Barátnőmet, Cintit, Ausztria túlsó végében. A kuttyok részére mindig Zsaninál szoktunk szállást kérni, mert senki másra nem bíznám őket nyugodtabb szívvel. Zsani, ha olvasod, itt is hálásan köszönöm, hogy így gondoskodsz róluk!!! ❤
Az esküvőre péntek hajnalban utaztunk, majd szombaton délután már meg is érkeztünk. Nem volt gyenge menet, 9 óra autózás 2 nap alatt (Gábor tolta le végig az utat, amiért nagyon-nagyon hálás vagyok!), de csodálatos volt minden - és boldog vagyok, hogy ott lehettünk Cintike életének egyik legfontosabb napján.
Felkaptuk a kuttyokat ismét, hazajöttünk, kipakoltunk, majd csendben próbáltunk meghalni egy sarokban. Mindenki totális hulla volt. Valahogy elvegetáltunk a délutáni pihenéstől estig, aztán újra elástuk magunkat.
Ma a Szigetköz Kupa várt ránk, Vámosszabadin, két kezdő és két open futammal. Amikor utóbbival szembesültem pár nappal ezelőtt (rosseb se nézi meg normálisan a kiírást), kicsit a falba vertem volna a fejemet... arrgh, nem szeretem az open futamokat. Semmi értelme, számunkra. Max gyakorlásnak. A1-A2-A3 egyben fut, akár a világbajnoki válogatottal is... meg egy rakás bordercollie-val. Jáj.
Na mindegy. A kutyákat szeparáltan szállítottuk a helyszínre, mert így sokkal kényelmesebb volt, nekik is. Reggel csak Asszírkát pakoltuk fel, aztán napközben Gábor hazaugrott a Nyúlért. Az open miatt nagyon nagy időablak volt a kezdők és a többi futam között, maxiként főleg.
Nagyon kellemes időnk volt, egyáltalán nem volt kánikula, reggel kellett a pulcsi/mellény, aztán lehetett ledobni fokozatosan a ruházatot, de sosem lett döglesztő a hőmérséklet. Kerestünk egy nyugis helyet, találkoztunk ismerősökkel, beszélgettünk, pályát jártam. Plusz! Bemelegítettem. Mármint magamat, balanszpárnával. Hát, meg is fogom mondani Johannának, hogy ez kibaszás. XD De nagyon jót tett - és jólesett. Öregszem, na. Már nem lehet csak úgy felmenni hebrencskedni a pályára.
Asszírkát is cukin bemelegítettem (lelkes volt és ügyes) a nyugodtabb környezetben és igyekeztem tényleg csak a start előtt kicsivel előre vinni. Végig azon gondolkoztam, vajon hogyan fogom rávenni, hogy esetleg a pillangózó lassú vágtáján és összevissza nézelődésén felül közreműködjön kicsit úgy, mintha agility-zne, mondjuk egy versenyen. Nem jutottam túl sokra a gondolkozásban, úgy döntöttem, rohanok, mert azt szeret, aztán hátha rám csatlakozik.
Amit ezután művelt, azzal még engem is meglepett - és elvarázsolt. Csodálatos volt. Egy élmény. Asszírka amúgy is olyan gyönyörűen, lelkesen, könnyeden tud futni.. de most emellett figyelt, koncentrált és végtelenül profin állt a szituációhoz - közben egy pillanatra sem megfeledkezve a cukiságról, ami - mint tudjuk - nála default beállítás. Cukin alszik, cukin eszik, cukin iszik, cukin dünnyög, cukin néz, öööö... visszatérek az agilityversenyhez.
Meg is mutatom mindkét futamot:
Éreztem, hogy jól sikerültek, de amikor megnéztem a dogresult-ot és láttam, hogy az első futamban másodikok lettünk, olyan boldog voltam, hogy az elképesztő. Asszírka első versenyeredménye!!!! A kiskutya - felnőtt ❤ Newton-nál ő sokkal gyorsabb, a sebessége 5 m/sec felett volt, amit Newton-nal soha, még kezdő osztályban sem értünk el. Nagyon büszke vagyok! A második futamban szintén szépen mentünk, bár magamon és a kiskutyán is éreztem, hogy fáradunk :) Hiába, én sem bírom olyan jól az izgulás/stressz/futás-kombinációt :D Itt végül a 4. helyet szereztük meg, de a hibátlansággal és a sebességgel teljesen boldog voltam, másodszorra is. Asszírkát nagyon-nagyon megünnepeltük mindkét futam után, látszott, hogy ő is totálisan transzban volt a boldogságtól, szóval sikerült átadni az érzést :)
 |
| A skót szekcióról mindig kell kép!!!!!! ❤❤❤❤❤❤ |
A nagy örömködés és levezető séta után a kiskutyát elraktam pihenni, én pedig mentem open pályát járni. Ez szintén nagyon jónak ígérkezett, érdekes volt és kellemes, sok olasz váltással, néhol szűk fordulókkal, meg hosszú rohanásokkal - tetszett! Az elvárásom csak az volt, hogy sikerüljön lefutni, ne zárjanak ki és ne legyen hibánk. Miután 41-en voltunk a maxiban, mint említettem csúcsversenyzőkkel és borderekkel, nem is volt reális bármi mást erőltetni.
Gáborék még az M-es futamoknál sem voltak sehol a Nyúllal, volt időm elnézni a büfébe, némi élelem után kutatva. Meg is ebédeltem, aztán befutott a délutáni műszak :)
Túl sok hulladékidőnk nem volt, Gábor sétált Nyúllal, megitattam egy picit és jöhetett a bemelegítés.
Nem sokkal előbb indultunk a starthoz, mint hogy mi jöttünk volna - és ott majdnem megzabáltam a Nyulat, annyira cuki volt. Úgy döntött, hogy múltkor nagyon bejöhetett nekem a szemkontaktus a második futás előtt Tésen, akkora ünneplést csaptunk a futam végén - szóval most úgy döntött, alkalmazza - és egész várakozás alatt tolta. Nem nézett semerre, csak engem. Ahogy néztem és jutalmaztam, láttam, hogy szerintem megfázott a jobb szeme kicsit, legalábbis kicsit könnyesebb volt, mint kellett volna (ez akár a széltől is lehet). Na gondoltam, remélem nem fáj neki és lát is rendesen, aranyom.
Felmentünk, futottunk. Nagyon szépen ment, de a szlalombejáratot elhibáztuk, Nyúl először a másik oldalról ment be. 5 pontos hiba... Kihívtam, újraindítottam, innét ment szépen, olyannyira, hogy a végén (amitől féltem) volt időm kényelmesen és szépen leváltani olasszal. Nagyon sajnáltam ezt a hibát, mert ezen kívül tökéletes lett a futam - na jó, időhibát persze kaptunk, de ez open verseny, szóval nem csoda.
Nagyon büszke vagyok a Nyúlra is, mert két nap panzióban bulizás és hulla fáradtság ellenére jött, futott, teljesített!
Nyilvánvaló volt, hogy nem futom le a második open pályát, miután a 3 bemelegítés és 3 futás után annyira hulla voltam, úgy éreztem, sem a lábaim (még mindig bizseregnek), sem az agyam nem bírja tovább :) Elköszöntünk mindenkitől és eljöttünk. Hazafelé Gábor még vadászott egy téglát egy másik települési focipályán, a kuttyok kicsit levezető rohangáltak, majd hazaértünk végre.
Amilyen fárasztó, olyan csodálatos hetünk volt. Azt hiszem, nem cserélnék senkivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése