Farewell 2019

Tudtam, hogy ezt a bejegyzést nagyon nehéz lesz megírni.. egyrészt, rengeteg minden történt velünk. Másrészt, nagyon nem volt könnyű év, annak ellenére, hogy szoros értelemben véve minden jó irányba haladt. Hogy csak pár pillanatot felvillantsak, Anya sokszori, elég megterhelő előzmény után túl van egy sikeres szívátültetésen; nekünk lett egy kis házunk (persze hitellel, de szerintem nincs is élet hitel nélkül!); a munkahelyen annyi auditot kaptunk mint még sosem, ebből 3 decemberre esett.. plusz decemberre szerveztek egy egy hetes külföldi WS-ot is, csak úgy ajándékba.. de ezeket nem is részletezem. Maradjunk annyiban, vártam az év végét. Eljött. Íme a visszatekintés.

Most légy okos, Domokos...

Na szóval az úgy volt, hogy az itteni első kutyás barátnénkkal beszélgettünk, merre találhatók jó útvonalak, amerre lehetne állatkákat eregetni/fárasztani (utóbbi ugye 2 órát vagy 20 km-t meghaladóan kezdődik, tereptől függően). Ő említette, hogy amikor hosszabbat szeretne menni, az Illaki-erdőbe jár - akkor mi is megnézzük, nyilván!

Hol könnyebb kutyázni? Városban vagy falun?

Most, hogy már mindkettőt kipróbáltam, azt mondanám, városban.

Lássuk. Most, hogy kiköltöztünk a városból és nem is abban a kisvárosban lakunk, ahol én felnőttem, hanem önállósodtunk egy "idegen" faluban/kisvárosban, érdekes reakciókkal találkozunk kutyasétáltatás közben.

Azt gondolnánk, itt nincsenek olyan kemény, kötelező szabályok (lásd póráz), mégiscsak lófrálnak szabadon is kutyák, meg minden. Az emberek természetközelibb helyen élnek, falusiak, nem tojnak be akármitől. Élhetsz szabadabban a kutyáddal. Ennél azért árnyaltabb a kép...

Mikor használok pórázt - és miért?

Ahogy az előző bejegyzésben írtam, vannak olyan helyzetek, amikor számomra is egyértelmű, hogy megkötöm a kutyáimat.

Melyek ezek?

Miért tudok szabadon sétáltatni?

Nagyon szeretek szabadon közlekedni a kutyákkal, sőt, mondhatnám, hogy egyenesen utálok pórázon sétáltatni. Két kutyával egyszerre meg főleg... a flexitől rövid úton idegrohamot kapok, másodperceken belül képesek ugyanis úgy belegabalyítani engem a szalagokba, hogy lépni sem tudok. A normál pórázzal pedig 10 másodpercenként meg kell állni, mert hol az egyik akar megszagolni/lepisilni valamit, hol a másik. Persze, mondhatnánk, hogy nem muszáj megállni velük, de legtöbbször azért megyünk sétálni, ugye, hogy a kutyák elintézhessék a dolgukat/nekik legyen programjuk. Számukra pedig ez a legizgalmasabb dolog - elolvasni a napi híreket.. az orrukkal.

BKK karácsonyi vacsi

Mint a Béta Kutya Klub büszke tagjai, már másodszor vettünk részt a karácsonyi vacsin :)

Korán, 4-kor kezdtünk, de mi nem bántuk, vasárnap este volt, mi pedig még dolgozunk a héten.

Nagyon szeretem ezt a vacsit, mert jó érezni, hogy egy csapat vagyunk. Még régen mondta Kriszti, hogy itt tényleg mindenki csapattársként viszonyul a többiekhez, együtt örülnek a sikereknek, nincs "hátamögöttkinevetem"-mentalitás, ami lássuk be, elég ritka és megbecsülendő.

Adventi kutyás hétvége a Bakonyban

Erre a hétvégére már régebben befizettem - aztán végül egy héttel korábban megismertük Noémiéket és az Utazz kutyáddal csoportot, az éjszakai Mikulástúrán, így nem volt teljesen ismeretlen a társaság.

Nagyon megtetszett a program, illetve megint ki akartunk próbálni valami újat - ilyet még ugyanis nem csináltunk. Persze megyünk sokat és sokfelé, de igazi szállodában, kutyás csoporttal még nem voltunk.

Imádok itthonról dolgozni

Mert ilyenkor ez van:

Tényleg olyan jó, hogy itt vannak mellettem egész nap :) El tudunk menni sétálni, látom őket, meg a tájat még világosban... néha persze az agyamra mennek, mert sorakoznak, hogy "namivanmár" meg "itthonvagyfoglalkozzvelünk", de alapvetően megszokták, hogy nagyrészben pihi van és végtelenül cukor módon kakaóscsiga és egyéb alakzatokban hencserelnek körülöttem egész nap.

Förmedvény városi séta

Tegnap sokat sétálós nap volt, összesen 3 órát toltak a kuttyok. Mostanában a hétfő a Duna-Party napunk is, valahogy itt tudja összehozni a csapat a találkát.

Tegnap is, többen összejöttünk végre, meg elhatároztuk, hogy bemegyünk a városba forró csokit inni - tavaly ugyanis egyszer sem jött össze, meg amúgy is olyan rövid ideig van karácsonyi vásár.. 

Éjszakai Mikulástúra

A péntek esti egymásnak örülést követően szombat estére természetesen már volt tervem... az Utazz kutyáddal nevű csoport szervezésében "éjszakai" túrát néztem ki Pesten.. nagyon tetszett, hogy kicsit valami "más", mint a megszokott. Esti, sötétben, fejlámpás kutyás túra az Erzsébet-Kilátóhoz. 6,5 km, könnyű terep - és még alkoholmentes forró puncsot is ígértek, juhúúú :)

Family reunion

Eléggé el vagyok maradva a bejegyzésekkel, most gyorsan pótolom a legfontosabb történéseket :)

Szóval: miután egy hétig teljesen szét voltunk szóródva a világban (én Németországban, Gábor Malajziában, a kuttyok pedig Kapuváron), nagyon vártam, hogy ismét együtt legyünk. Néha már-már hihetetlennek tűnt, hogy eljutunk idáig egyszer... a szétszórtság legnagyobb hozadéka az volt, hogy elképesztő mennyiséget aludtam... amikor nem a WS-on ültem, vagy ismerősökkel találkoztam, ledőltem és engem aztán semmi nem érdekelt... pihentem.