Nagyon szeretek szabadon közlekedni a kutyákkal, sőt, mondhatnám, hogy egyenesen utálok pórázon sétáltatni. Két kutyával egyszerre meg főleg... a flexitől rövid úton idegrohamot kapok, másodperceken belül képesek ugyanis úgy belegabalyítani engem a szalagokba, hogy lépni sem tudok. A normál pórázzal pedig 10 másodpercenként meg kell állni, mert hol az egyik akar megszagolni/lepisilni valamit, hol a másik. Persze, mondhatnánk, hogy nem muszáj megállni velük, de legtöbbször azért megyünk sétálni, ugye, hogy a kutyák elintézhessék a dolgukat/nekik legyen programjuk. Számukra pedig ez a legizgalmasabb dolog - elolvasni a napi híreket.. az orrukkal.
Szóval, az esetek 95%-ában szabadon megyünk.
Mi jár ezzel?
Az első és legfontosabb: folyamatos figyelem. Nincs telefonnyomkodás, nincs álmodozás, információs tábla olvasgatás, nézegetés. Persze ha a többiekkel vagyunk, beszélgetünk, de fél szemünk azért a kutyákon van (több szem amúgy is többet lát :)). Nem pihentető és nem stresszmentes.
De: mivel a környezetünk az emberre van szabva, ezért a mi feladatunk felmérni az esetleges kihívásokat, veszélyeket és lehetőség szerint előre gondolkozni/cselekedni. Azonban, ha varázslók vagyunk sem láthatjuk előre a környezet minden momentumát... figyelhetünk ahogy akarunk, nem vehetünk észre egy sötétben a bokor alól kivágódó macskát, csak utólag - hiszen fizikai korlátaink is vannak..
Sokszor felmerül a kérdés az emberekben (és bennem is, hiszen gazda vagyok), hogy vajon létezik-e 100% megbízhatóság, hiszen a kutya ösztönlény, stb. Igen, ez így van. És szerintem sincs 100% - vagy ha van is, azok olyan magasan képzett kutyák, akiknek - és gazdáiknak! - a közös, komoly munka az élete, a mindennapja. Gondolok itt pl. romkutató, mozgássérült-segítő-, vagy mentőkutyákra. A saját kutyáim sem 100%-osak, messze nem. És minden kutyának van gyengéje.
De ettől még nem kell megijedni, mert azért egészen magas %-ot el lehet érni, hétköznapi gazdaként is. És ha belegondolunk, hol van az életben 100%-os megbízhatóság? Mi van pl. a lovakkal?? Elég sokan lovagolnak, pedig az sem túl biztonságos... a lovak is ösztönlények, 600 kilósak, kemény patákkal... vagy az autóvezetés. Az autók ugyan nem ösztönlények, de az emberek, akik vezetik őket... hááát.. hány balesetről szóló hírt látunk nap mint nap a hírekben?? Hányszor kerülünk olyan közlekedési szituációba, hogy - vérmérséklettől függően - káromkodunk/levegőért kapkodunk/megijedünk? Mégis, nap mint nap újra beülünk az autóba... Vagy a repülés. Arra aztán igazán mondhatjuk, hogy megbízható! Hiszen statisztikák vannak róla, hogy az egyik legbiztonságosabb közlekedési mód! Ennek ellenére, a legtöbb ember félve ül fel egy gépre. Miért? Általában azt mondják, azért, mert nincs irányítási lehetőségük a szituáció felett.
Ez az EGYIK kulcs. Az ember mindig attól fél, ami ismeretlen számára, vagy amikor úgy érzi, nincs kontrollja valami felett. A tudással biztonságérzet jár.
Ez szép, de még mindig itt a kérdés, hogy akkor most hogyan birkózzunk meg ezzel az ösztönlény-dologgal??
Kedvenc válaszom: legyen a kutya 100%-osan behívható. OK. Kíváncsi vagyok, a kutyák hány százaléka behívható 100%-osan. De úgy mindenhonnan, mindenről, mindig. Nem keveset dolgoztam a kutyáimon. Asszírt átlag 97%-ra tenném. Ez sem a zsenialitásomnak köszönhető - a nevelésnek persze igen - de jön mellé még egy fontos faktor: a kutya érzékenysége. Newton-t - hát - attól függ.. mi a 100 eset. Ha őz, akkor 0%. Ha biciklis, akkor 100%. Ha birka, akkor 55%. És itt se mindegy, hol. Ha "birka a vasadi pályán", akkor 95%. Ha "birka a szabad legelőn", akkor 40%. Ha már tréningezett kicsit és lement az első ösztönköd, akkor már a "birka a szabad legelőn" is 70%. Szóval: a behívhatóság önmagában nem értelmezhető. Összetevői: nevelés/tanítás/önkontroll + kutya érzékenysége/ösztönerőssége/kontroll + szituáció (ingererősség). Sz*r hír, hogy 1. minden időpillanatban változik (deriválás! :D), 2. nincs általános megoldása, mert minden párosra más. Az egyes kutyák nem egyformák. Nem egyforma feladatot kapunk egy-egy kutyával. Mi magunk is különbözőek vagyunk. Lehet, hogy másvalaki számára az én kutyám habkönnyű eset lenne. Megint másvalaki egyáltalán nem bírna vele.
Akkor mit tehetünk?? Miben bízhatunk? Hogyan bízzak meg a kutyáimban ezek után??
Nem mondom, hogy nem kenődök el, amikor csinálnak valami intelligenset, mégis megbízom bennük, elmondom miért.
1. Sokat válogattam, a fajtán belül is, hogy stabil idegrendszerű kutyáim legyenek. Rohadt fontos. Instabil kutyával nagyon nehéz, mert a környezet olyan mértékben
befolyásolhatja a viselkedését - tanítástól, képzettségtől függetlenül -
hogy az a kutya saját biztonságának rovására mehet. Mindenkinek ajánlom, hogy nagyon nézze meg, honnét és milyen kutyát szerez. Az idegrendszeri gyengeséget kikalapálni kb. lehetetlen.
2. Ismerem őket, tudom mik az erősségeik és mik a gyenge pontjaik. Előre felmérem, hogy milyen szituáció várható, mik a paraméterei, lehetséges veszélyei ("mi a legrosszabb, ami történhet?") és hogyan fog a kutya reagálni - ennek megfelelően előre gondolkozom és felelősen cselekszem.
3. Tanítottam őket és gyakoroltunk sokat, különböző helyzetekben. Elmagyaráztam nekik, mit jelent a járda, a megállás. Ha szembe gyalogos jön, Newton pl. magától megáll, mert ezt szokta meg. Régebben megállítottam, megszokta, megáll. Biciklisre ugyanez.
4. Nem a pórázra alapoztam a képzésüket, hanem a kettőnk közötti kommunikációra.
5. Folyamatosan dolgozom a kapcsolatunkon, hogy fontos legyek nekik és a saját döntésük legyen, hogy engem válasszanak egy-egy kérdéses szituációban.
6. Elképesztő mennyiségben szocializáltam őket. Kellően magabiztos, de nem bunkó, jól kommunikáló kutyák lettek, akik a hétköznapi életre normális megoldókulcsokat kaptak/fejlesztettek ki.
Tehát, a fentiek mentén: próbáltam megalapozni a jó esélyeket, jó kutyák választásával. Megismertem őket, megismertettem velük sok szituációt, megtanultam kommunikálni velük, tanítottam őket és hagytam őket tanulni. Plusz, máig igyekszem dolgozni a kapcsolatunkon.
Így, még ha valami a fentiek mellett is félremegy,
- a kutyák a környezetükre ártalmatlanok lesznek,
- van esélyük jó döntést hozni, mert megvannak az alapjaik hozzá.
Ezen kívül, ami még nagyon fontos: a realitás talaján maradok és amikor úgy gondolom, hogy mindenkinek az a legjobb, az etikett vagy a biztonságuk megkívánja, megkötöm őket. Erről lesz szó a következő bejegyzésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése