Farewell 2019

Tudtam, hogy ezt a bejegyzést nagyon nehéz lesz megírni.. egyrészt, rengeteg minden történt velünk. Másrészt, nagyon nem volt könnyű év, annak ellenére, hogy szoros értelemben véve minden jó irányba haladt. Hogy csak pár pillanatot felvillantsak, Anya sokszori, elég megterhelő előzmény után túl van egy sikeres szívátültetésen; nekünk lett egy kis házunk (persze hitellel, de szerintem nincs is élet hitel nélkül!); a munkahelyen annyi auditot kaptunk mint még sosem, ebből 3 decemberre esett.. plusz decemberre szerveztek egy egy hetes külföldi WS-ot is, csak úgy ajándékba.. de ezeket nem is részletezem. Maradjunk annyiban, vártam az év végét. Eljött. Íme a visszatekintés.

Ami elsőre feltűnő, hogy idén sokkal több bejegyzés keletkezett, mint az előző években. Ez nem csak az események tömkelegének köszönhető - az írást szerintem egyfajta pszichoterápiaként is használtam, akár jól voltam, akár rosszul.

Próbálok rövidíteni... 

Az év elején bepróbálkoztunk egy do as I do tanfolyammal, szuper volt és nagyon érdekes, természetesen nem tudtuk kigyakorolni, nem haladtunk jól, ellentétben a többiekkel. Örültem, hogy láttam őket fejlődni.

Költöztünk kétszer, lakásból kertes házba, Anyához, aztán meg sajátba. A kutyák számára ez annyit jelentett, hogy félig kerti, kinti/benti állatkák lettek. Meg a reggeli sétájuk törlődött. A többi nem igazán, ugyanúgy kijárunk, mintha lakásban lennének. Az udvarban egyáltalán nem is kakálnak, ezzel az őrületbe kergetnek engem, mert néha szívesen kihagynék egy-egy napot, de nem lehet, mert ők aztán itt nem csinálnak semmit, inkább tartogatják, aztán meg hasmenést kapnak. Gyökerek.

Ha itthon vagyunk és véletlenül kirakjuk őket akkor meg ez van... azér ilyenkor néha megfojtanám őket... végülis KUTYÁK, nem??

Ha nem vagyunk itthon, napközben kint vannak, ez hasznos, mert az ingerek következtében kicsit jobban fáradnak. Nem sokkal, kicsit. De ennek is örülni kell..

A költözések kicsit megviseltek mindenkit. Newton általában fogyni szokott (ő már sokadszorra csinálja, aranyom). Az első napokban minden zajra pattannak, nyugtalanok, akárhová mész, követnek. Aztán persze mindez elmúlik. Eleinte lent is aludtam a nappaliban, a kanapén, úgy gondoltam, ha ennyit segíthetek nekik, miért ne.. Amúgy sokat utaznak velünk, sokszor alszanak idegen helyen, végülis benne vannak az áramlatban.

Küzdöttem a tereléssel, lamentáltam elég sokat, próbáltam megoldásokat keresni a felfedezett problémákra, meg tréningezni. Voltunk kétnapos Sabine Ehlers szemináriumon, az ország túlsó végén. Nem ránk volt szabva, csírák voltunk, részben adott választ a fentiekre: gyakorolni kell. Sokat. Ez pedig nem egyszerű, a távolságok miatt. Gondolkozom a birka bértartáson, úgy többet tudnék tréningezni, de nem tudok a birkákról semmit. Olvasgatok róluk, meg majd kérdezek olyantól, aki tud. Mert ezt nagyon szeretném, Newton miatt. Amennyire én látom, szuper kutya. Lelkes, ösztönös, néha agyeldobott, de abszolút alkalmas a feladatra. Nem tudom felmérni a képességeit, mint terelő MUNKAKUTYA, akár más fajtákkal összevetve, mert nem vagyok szakember. A skótok között kiemelkedő, ezt minden tréner mondta. Összességében szépen haladtunk, letettük a munkavizsgát, ami nagyon nagy álmom volt, máig nagyon örülök neki. Írtam rövid összefoglaló sorozatot a terelésről, remélem segít annak, aki meg szeretne próbálkozni ezzel a sporttal. Én szurkolok a skótjuhásznak. Fel kellene ismerni, mi a lényeg a tenyésztésben.

Fotó: Kiss Barbara

Az agility-ben Newton-nal "versenyérettek" lettünk, ez egy teljesen új kihívás volt számomra is, nem vagyok versenyző típus (jesszus, egyáltalán nem, inkább frusztrál, mint motivál), de még én is meglepődtem, hogy mennyire megszerettem. Ezt is Áginak, az edzőnknek, meg a kutyámnak köszönhetem. Ági motivál, dícsér, Newton-nal pedig minden más, mintha egyedül kellene valamit csinálnom. Együtt futni, figyelni egymásra, igyekezni a legjobbat kihozni magunkból, egymásból. Nagyon boldog vagyok a futamok után! Newton-nak pedig azt hiszem fekszik a dolog. Szereti az adrenalint, a verseny zizgését - ez egy erős impulzus, és azt hiszem őt ezek kötik le igazán. Szüksége van az ilyen intenzív, közös élményekre. Az A0 jumping nem nagy dolog, de valahol el kell kezdeni, meg azért kétszer értünk el 3. helyezést, óriási szükségem van a sikerélményekre, az visz tovább :)

Az agility kiegészítéseként elkezdtük a fizioterápiát, nagyon fontosnak, hasznosnak tartom az egyensúly gyakorlatokat, mélyizomépítést. Azonkívül imádok Johannánál lenni, számomra ez egy igazi relaxprogram. Johanna nagyon kedves, mindig nyugodt és türelmes. A kutyák nagyon szeretnek hozzá járni és ügyesek is, egyre nehezedő feladatokat is szépen megoldanak.

A sport miatt idén megcsináltattuk mindkét kutty csípőröntgenjét is. Nagyon boldog vagyok, mindegyikük HD A/A-s!

Az évünk egyik legjelentősebb eseménye a Sportalapozó tanfolyam volt, a FROG szervezésében. Ismét eszméltem: elképesztő mélységek vannak a tanításban, motivációban.. ha csak belenézek, megszédülök :) Elérkeztem egy olyan lépcsőfokhoz, ahol megint kezdő vagyok, nem tudok semmit. Illetve van amit tudok, de csak elméletben. És ezeket sem tudom hatékonyan átvezetni a gyakorlatba.. néhol látom, hogy nem csinálom jól, de nincs koncepcióm, nincs tudatos tréning, lépésről-lépésre felépítve. Van ahol metodika sincs. Szükségem van trénerre, koordinációra, segítségre. Tanulni szeretnék és fejlődni. A jövő év legfontosabb küldetése.

Trendik is voltunk, kipróbáltuk a SUP-ot, nem sokszor jutottunk el evezni, de az szuper volt! Nekem nagyon bejött, természetesen a "kényelmesen-ellapátolgatunk-félig-ülve"-típus vagyok, de számomra a hangulata, a kutyákkal való újfajta időtöltés, program a lényeg :) Meglepődtem, hogy a kutyáink is milyen magabiztosan vették a deszkát, meg a vízen közlekedést :)

Voltunk az I. Skótjuhász Találkozón, kedves kis program volt, ahol mindent megtettek azért, hogy mindenki jól érezze magát. A behívóversenyt megnyertük a Nyúllal :D Ismét megismertünk néhány embert, most már minden kutyás rendezvényen találkozunk ismerősökkel - és ez olyan jó!!

Megújítottam a blogot, szebb és áttekinthetőbb lett. Talán fejlesztek még majd rajta, egyenlőre elégedett vagyok az eredménnyel, remélem Nektek is tetszik.

Írtam sokat a mindennapjainkról, talán azért is, mert engem is nagyon érdekel, ki mit hogyan csinál, mi az ideális, kinek mi a tapasztalata a "szürke hétköznapokról". Ezeket az ember vagy személyes beszélgetésekből tudja meg, vagy olvassa mások írását. Aki esetleg mint leendő skótos gazdi tájékozódik, kutyás könyvekben meg ilyen infókat nem fog találni, pl. szépen leírják, hogy a kutya sétáltatást igényel, némelyik "okos fajta" agymunkát, feladatokat, de hogy mindez mit jelent a hétköznapokban.. azt az ember elképzelni sem tudja :D

Rengeteget túráztunk, mint mindig... ezeket a leírásokat csak magamnak tettem el, emlékbe. Kipróbáltuk az éjszakai túrázást, kutyás csoporttal, szuper volt, de azért nem sűrűn ismételném meg :D Volt ott feszült figyelem részünkről.. ilyenkor azért büszke is vagyok (az idegeskedés mellett :D) - mert mit tehetsz a vaksötét erdőben, 20 másik kutya és sok ember társaságában? Bízol a kutyádban.. és én bízom bennük - nem is volt semmi gond.

Ugyanezzel a csoporttal töltöttünk egy kutyás hétvégét a Szépalmában, mert még ilyet sem csináltunk - nagyon kedves emlék lett. Igazi kutyás közösségi élmény volt - és itt is megismertünk egy skótot és gazdáit.

Hát, azt hiszem, az eseményekről tömören ennyit...

Nálam mi a helyzet? Ami egész évben folyamatosan nehézséget okozott (meg fog a jövőben is, gyanítom), az a hétköznapi leterheltség. Ilyenkor nincs energiám vagy idegzetem a tudatos munkához. Inkább hosszabban sétálunk, pár egyszerű gyakorlat, slussz. A másik, hogy szükségem van folyamatos tréneri segítségre. Magamtól nem tudok tréningeket felépíteni és folyamatosan fejlődni. Ahol van ilyen, ott látszik is, ahol nincs, ott is látszik... :D A harmadik, hogy néha a cél sem tiszta. Az egyik kutyám 3 éves, a másik 2. Mit akarjak kihozni belőlük?? Alapok vannak, de merre tovább?

Kicsit néha bele is fáradtam a dolgokba. Asszírkának például a kapcsolat, meg a későn érés miatt nagyon hiányozna még egy tanfolyam (ő azért szegényem "második gyerek-jólvanazúgy"-szindrómás).. Jó lenne akár egy második középfok, aztán ő is "alapjaiban kész"-nek nyilvánítható :)

Ha össze kell foglalnom, a munkahelyi- és magánéleti nehézségek mellett igazán minőségi kutyás évet sikerült összehoznunk. Az eddigi legjobbat, komolyan. Úgy érzem, sokat fejlődtünk, fontos mérföldköveken vagyunk túl. A jövő évi irányt még tisztogatnom kell, de bizonyos pontjai már fixek - nagyon szeretnék fejlődni. Olyan sok mindent nem tudok még... ez persze egy végtelen történet, de úgy vagyok vele, nem a cél lényeg, hanem az út maga. Haladunk :) Néha jobban, néha hullábban. Mostanában kicsit az utóbbi.

Ahogy írtam, vártam az év végét. Eljött. Már csak annyit kell mondanom: Farewell, 2019!