Na szóval az úgy volt, hogy az itteni első kutyás barátnénkkal beszélgettünk, merre találhatók jó útvonalak, amerre lehetne állatkákat eregetni/fárasztani (utóbbi ugye 2 órát vagy 20 km-t meghaladóan kezdődik, tereptől függően). Ő említette, hogy amikor hosszabbat szeretne menni, az Illaki-erdőbe jár - akkor mi is megnézzük, nyilván!
Egyszer jártam ott, nagyon régen. A tegnap, karácsony napja ideálisnak tűnt a tesztre, mert szerettem volna, ha a kuttyokat délelőtt kicsit kimozgatjuk, délután már úgyse történik velük semmi, családi ünneplés van. Plusz, Gábor azt mondta, ne menjünk le a Bakonyig, túrázni, időveszteség az utazás..
Terveztem ezért az Illaki-erdőbe egy szép kört, nem igazán mértem le, hogy mennyi, ideálisnak tűnt és az is volt végül: 4 óra, 15 km. Egészen szép időnk volt, maximum a szél tette néha kissé szeszélyessé.
Na és akkor jöjjön a lényeg... a vadállomány. Nem túlzok, ha azt mondom, az erdő belsejében és a szántókon keresztül vezető utakat 5 méterenként keresztezte vadcsapás. A sárban elképesztő mennyiségű patalenyomat. És... kb. 6-szor ugrottak fel / sétáltak ki őzek, gímszarvasok, dámszarvasok elénk. Néha úgy 20 méterre. Egyszer egy őz majdnem szemberohant velünk. A kutyák persze megkergültek. Főleg a kicsi. Most rajta van egy idétlen kamaszkor, elképesztő nyughatatlansággal. És tegnap, azt hiszem rájött, hogy ez mekkora buli. Eddig Asszírka volt, akit bármiről le lehetett állítani. Most az összes elrohanást ő kezdte. És még sipított is rohanás közben. Hát, nehéz erre mit mondani.
A végére majd meghaltak, annyit rohantak. Olyan mennyiségű bogáncsot halmoztak fel a bundájukban, hogy hiába szedegettük menet közben is belőlük, ma ki kellett vágnom a szőrüket egy csomó helyen, mert képtelen voltam kibontani a gubancokat..
Szóval ilyenkor most mi is van? Amikor ugranak fel az őzek előtted pár méterre? A kutyák nyilván kiválóan beleerősítik magukat ebbe a viselkedésbe. Amikor fáradtak, akkor már könnyebb volt leszedni őket a témáról egy-egy jól irányzott ordítással, de addig... hát, úgy gondolom, az egyetlen, ami megállítaná őket, az az elektromos nyakörv.. de ezt nem szeretném. Csak és kizárólag a legvégső esetben.
Az őzeket nyilván esélyük sincs utolérni, röhögve lehagyják őket. És a kutyák mindig vissza is jönnek. Az egyetlen veszélyt a vadászok jelentik. És ezen rettenetesen aggódom.
Hozzáteszem, ma konkrétan délben sétáltunk közvetlenül a falu felett (még házak vannak ott is), amikor a zsebkendőnyi fás zöldterületen is megugrott az őz... szinte az utcák közé is bejönnek, annyian vannak. Elképesztő.
Na most ilyenkor mi a megoldás? A póráz? Nevetséges. Folyamatosan rajtuk kellene legyen, mert a fentiek mentén egyszerűen nem lehet megtippelni, mikor és honnan fog kiugrani egy vad. Nekik is, nekem is szenvedés. Nem is értem, ki gondolhatja komolyan, hogy egy kutya pórázon kimozogja magát. Vagy elektromos?? Nagyon nem tetszik a gondolata. Valószínűleg akkor fogom meggondolni magam, amikor először komoly gondba futok bele.. ne adja az ég.
Amit kitaláltam, az az, hogy
1. csak akkor megyünk az Illaki-erdőbe, amikor ketten sétáltatunk Gáborral,
2. csak bőven világosban megyünk, amikor még több óra van sötétedésig,
3. januárban rendelek 2 GPS-es nyakörvet és ilyenkor mindig az lesz rajtuk. Legalább tudom, merre vannak és milyen messze (mert persze apró dimbes-dombos, beláthatatlan az erdő). Bár mondom, nem attól félek, hogy nem jönnek vissza. Mert mindig visszajönnek, néhány percen belül. De sosem lehet tudni - pl. ha neadjisten beleesnek egy gödörbe a hülyéi..
4. lesz rajtuk láthatósági mellény. A kirándulásokon általában van, ezentúl ez is annak számít, akármennyire is "itthon" vagyunk.
5. csak akkor megyünk, amikor biztosan nincs vadászat - bár ez nem garancia semmire, a vadászok imádják a fegyvereiket, használni is... ők az erdő félistenei, ugye.. állítólag szabályozzák a vadállományt, ami Magyarországon rohadtul túlszaporodott, lásd vaddisznóproblémák, de utóbbit vadászni ugye nem egyszerű, ahhoz szaktudás kellene... Meg ők pótolják a csúcsragadozókat, "szelektálnak", ezért mindig a legszebb trófeás vadakat lövik ki. Meg "etetnek", az etető mellé pedig gyorsan felhúznak egy vadászlest, hogy a pocakos, megmozdulni képtelen terepjárós "vadászok" kényelmesen lőhessenek, a legszerényebb képességet se kelljen felmutatniuk. De ha egy kutya véletlenül elrohan egy vad után, azt ki kell irtani, mert szegény őzike.. a farkasok, medvék, egyéb csúcsragadozók nyilván sohasem kergetnek meg egyetlen őzikét sem. Különben is, őzikét majd kilövik ők, az mindjárt más. De ott vannak a kóbor kutyák! Őszintén kíváncsi vagyok, hány kóbor kutya vadászik manapság a magyar erdőkben és "irtja" a vadállományt. Amúgy vajon mennyire lehet sikeres egy kóbor kutya a vadállomány irtásában? Meg biztosan nagyon nehéz megkülönböztetni az ápolt, fajtatiszta, egészséges kutyákat a kóbor kutyáktól.. Nem baj, mindenki takarodjon az erdőből - turista, kutyás, biciklis, akárki, mer az az övék!
Kicsit meg vagyok lőve a témával. Na jó, most inkább nem használok ilyen kifejezést. Szóval, elbizonytalanodtam. A fentiek mentén fogjuk csinálni. Meg imádkozunk sűrűn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése