A programot attól tettem függővé, hogy ki milyen állapotban lesz - és miután Newton cukor volt, Asszír boldog, mint mindig - és egyikük sem tűnt halálosan fáradtnak, gondoltam akkor hajrá... nem akartam Pesten aludni, hogy ne menjen rá a fél vasárnapunk is erre az egészre, így oda-vissza út várt ránk - én a hazafelé vezetést vállaltam.
Nagyon vártam a túrát, de őszintén szólva azért ideges is voltam kicsit - mégiscsak sötét, meg erdő, meg sok kutya, stb stb. Azzal vigasztaltam magam, hogy nem lehet mindig idegeskedni, hogy mi hogy fog sikerülni, ki kell próbálni... akkor már okosabbak leszünk, hogy kell-e ez nekünk, vagy sem.
A gyülekező a Szépjuhászné Büfénél volt, már voltak ott sokan, amikor megérkeztünk. Befizettük a túrát, kaptunk ajándék kutyasütit, illetve egy pecsétgyűjtő füzetet, amiben 5 programot követően a 6. kirándulás ingyenes :) Annyira aranyos ötlet ez Noémitől, látszik, hogy szívből csinálja ezt az egészet.
Kicsit nehezebb volt a terep, mint amire tippeltem. Nem a szintek, hanem ténylegesen szűk ösvényeken mentünk, havas volt a táj és több helyen csúszott a kitaposott út.
A résztvevők mind aranyosak voltak, a kutyák is teljesen normálisak, utóbbiak voltak kb 20-an. Néhányan nem engedték el a kutyákat, de a legtöbben szabadon jöttek. Tetszett, hogy Noémi itt sem foglalt állást, mindenki csinálta, ahogy jólesett. Voltak szakaszok egyébként, ahol mi is megkötöttük őket, különböző okok miatt, de leginkább azért, hogy kicsit összeszedjék magukat idegileg, nyugodjanak. Ugyanis pl. Asszírka beleszeretett az egyik kutyába, aki ráadásul egy ivartalanított kan - és a szervezőé... na mindegy, Asszír teljesen butára udvarolta magát, de szó szerint, teljesen kikészült. Newton is folyamatosan követte ezt a kutyát, de volt másik kankutya is, aki szintén... na, például ezért nem ideális a kanok korai ivartalanítása... egyszerűen nem alakul ki a "kanszaguk"... ha pedig nem kan, akkor biztos szuka.. ugye. Az volt a szerencse, hogy ezt a kutyát nem kellett félteni, meg védeni, ugyanis úgy pörgött, mint valami gép.. folyamatosan, megállás nélkül - és ő is ugrált a többi kutyára, meg kergetőzött folyamatosan.
Newton egyszer elrohant a sötétbe egy másik kutyával együtt, vadszagot fogtak, de hívásra gyorsan visszajöttek, hála az égnek. Ezután őt is pórázra tettem kicsit, nem büntetésből (annak így semmi értelme), hanem hogy nyugodjon.
Volt rajtuk világító nyakörv és hám is persze, de a hám nem bírja több mint 1,5 órát, a kutyáknak meg a fele legalább zölden világító nyakörvet viselt. Szóval Newton-t próbáltam felismerni a járásáról :) Asszírka volt a legjobb, egyedüli kék lidércként tündökölt a tömegben :) Még így is nagyon kikészítő és fárasztó volt a folyamatos figyelem, csekkolni, hogy megvannak-e, merre vannak, minden OK-e. Ja ugyanis a túrát pl. úgy kezdtük, hogy két kutya lemaradt, eltűnt, vissza kellett menni értük a gazdáiknak, mi pedig indulás után 5 perccel meg is álltunk és vártunk 15 percet rájuk.. ez megadta a hangulatot.. nem voltam azért teljesen nyugodt egy pillanatra sem - a végén már arra gondoltam, még hálás is lehetek az ivartalanított kannak, mert így Asszírka biztosan és Newton is jó eséllyel meglesz, valahol ezen kutya közelében nagy biztonsággal fellelhetők..
A kilátóhoz felérve aztán nem vártan bekövetkezett a túra mélypontja.. először úgy volt, hogy kint iszunk puncsot, ezért mi ki is kötöttük a kutyákat, hámban, egy szélvédettebb helyre. Közben a többiek valahogy mégiscsak bevonultak a kilátóba. Pár méterre tőlünk pedig hirtelen felbukkant egy futó, meg a pitbullja... pár méterre akartak elhaladni tőlünk, a pasi rá is szólt a kutyájára, amelyik persze hogy odajött a kutyáinkhoz, majd töredék másodpercen belül nekiment az Asszírnak.... én ordítottam, Gábor ordított, a pasi ordított, a kutya fogta Asszírt... próbáltam lerángatni róla a nyakörvénél fogva, de szinte meg se tudtam mozdítani, tiszta izom egy ilyen állat.. végre a gazdája lerángatta a kurva kutyáját a kicsiről, aztán megrugdalta és odébb vitte. Valamit hablatyolt hogy nem gondolta, hogy ilyenkor még lesz itt valaki kutyával, meg megkérdezte, hogy lett-e baja a kutyánknak.. mondtuk, hogy nem, de még el se küldtük az anyjába, annyira megijedtünk és fel voltunk zaklatva... a pasi elhúzott a dögjével, mi pedig megnéztük Asszírt, akinek hála az istennek nem lett baja, csak lelkileg. Megmentette a szőre. Azonkívül óriási szerencse volt, hogy ki volt kötve, mert ha nem és a pitbull elől megpróbál elmenekülni, elrohan, a fasz kutya utána, utol sem érjük őket, csak amikor már a rohadt dög kb megölte... Asszír teljesen összezuhant, nem csodálom. Aranyom, majd megszakadt a szívem érte. Pont ő, aki annyira bájos és cuki, a légynek se árt soha, amúgy is bizonytalanabb, gyengébb.. az se tett jót neki, hogy ezekután mi is bementünk a kilátóba, ami visszhangzott, néhány kutya ugatott, sötét-félhomály volt.
Mindegy, nem volt mit tenni, nekünk is össze kellett kaparnunk magunkat, meg hát mégiscsak ez volt a túra legjobban várt része.. kaptunk is a saját bögrénkbe puncsot, meg Noémi kínált körbe pogácsát, nagyon kedves és aranyos volt, megkérdezte, minden rendben van-e (ő nem is tudott az egész pitbull-dologról, mi pedig nem terheltük ezzel őt)..
Mondtam Gábornak, hogy ezekután nem engedjük őt el, mert mégjobban ki volt készülve, azt se tudta hol van kb. Legyen csak pórázon, ez most a legbiztonságosabb. Aztán láttam, hogy a farka totál behúzva, de azért érdeklődik még mindig a kankutya után, menne rohanni utána... elengedtük, hadd fussa ki a stresszt, hadd oldódjon.. és ez sikerült is... jó döntés volt, ez tett neki a legjobbat. Mi nem tudtuk volna ennyire kioldani.
Hála égnek visszafelé már rövidebb úton mentünk, fél-háromnegyed óra volt talán, hogy elérjük a kocsit. Nem bántuk. Akkor nyugodtam meg, amikor szépen bepakoltuk őket a boxba.
Hogyan is foglaljam össze? Tetszett, mert egyedi volt az ötlet és nem bántam meg, hogy elmentünk. Ugyanakkor nem volt egy relax-program, végig eszméletlenül kellett figyelni a kutyákra, így sem láttam őket mindig, ilyenkor nem tudtam mit tenni, bíztam bennük.. voltak jobb szakaszok, amikor kicsit ki tudtam kapcsolni, ilyenkor csodáltam a havas erdőt és élveztem a jó levegőt. Néha meg azt vártam, hogy OK, de érjünk már vissza.
A pitbull-t leszámítom, mert bárhol és bármikor történhetett volna. Nem is akarok belegondolni, hogy másként is végződhetett volna. Hálás vagyok, hogy megúsztuk ennyivel. Gyűlölöm ezeket a kutyákat. Engem nem érdekel, ki mit mond. Hogy nevelés vagy hozzáértés. Az emberek 95%-a egy palotapincsit sem tud normálisan kezelni. Ezeket a kutyákat pedig erre szelektálták - hogy megöljenek egy másik élőlényt. A genetika az genetika. És az a baj, hogy szocializálhatsz egy pitbull orbaszájba... mert átkattannak. Bármikor. Ennyi. Nem értem azt az embert, akinek ez kell. Aki egy városba, ember- és kutyatömegbe ilyen állatot álmodik meg maga mellé. Fel se fogja ezt az egészet - aztán csak néz bután meg széttárja a kezeit, amikor a kutyája kinyír egy másikat. Normális az ilyen??? Nem tudom elfogadni azt az érvelést sem, ha esetleg az ilyen kutyát pórázon tartják és "baleset" történik, mert egy másik kutya "odament". Nem. Amelyik kutya ténylegesen meg akar ölni egy másikat, az egy gyilkos és nincs helye a társadalomban!!!! Akár egy egyedről, akár egy fajtáról beszélünk.
Nem akarom ilyen hangulatban befejezni ezt a bejegyzést, így inkább feltöltök még néhány képet, amikből - éjszakai túra ugye - nem sok látszik :)
 |
| Bizonyíték bal oldalon, hogy ott voltunk! |
 |
| Össznépi puncsozás |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése