Bűn-e megválni egy kutyától?

Elég általános címet sikerült adnom a bejegyzésnek, ezért rögtön leszögezem, hogy nem a "vettem/szereztem-egy-kutyát-totál-fogalmatlanul-de-már-unom/nem bírok vele-leadom"-kategóriára gondolok. Remélem, hogy aki régebb óta olvassa a blogot, tudja, hogy a témákat próbálom "magasabb szinteken"/más nézőpontból feldolgozni, nem pedig az átlag google-kereső találatokat ismételve.

Szóval arra gondolok, amikor valaki (mindegy, hogy kezdő, haladó, vagy profi kutyás), akár rövid-, akár hosszútávú előre tervezés eredményeként vesz egy kutyát, felelősen felkészül rá amennyire tud, de valami mégsem stimmel. Például:

Kirándulás a Programok Hatlábon-nal Nagykovácsiban, esti Hoopers és reggeli tókör

Tegnap ismét kirándulni voltunk a P6L csapattal, Nagykovácsiban, az Alsó-Zsíros hegyen. Ezt az útvonalat is ismertük már, bár Nóri tegnap belehúzott és rádobott még 2 km-t a szokásos 6-ra. Mi mondjuk nem bántuk, jól esett kint lenni a természetben, gyönyörű ez a hely.

Nagyon kellemes, kényelmes program volt, ezúttal Asszírkának tetszett meg egy 10 éves, ivartalanított lánykutya, így az ő agya ismét csak egy szerelemes pillangóra hasonlított. Hagyjuk is. Newton ellenben teljesen képben volt, legalább az egyik használható általában, milyen jó, hogy kettő van.

Asszírka is gyúr ám!

A kocka el van veszve.. mondhatnánk, miután beneveztem Asszírkát a június 26-i A-Team Kupára, kezdő kategóriába. Plusz megigényeltem neki az agility teljesítménykönyvet, teljesen meg vagyok hatódva, hüpp. A kiskutya felnőtt :D

Ági a keddi edzésen pont készített nekünk két kis videót, ezeket nagyon szeretem, sokat lehet tanulni belőlük, meg örülni nekik, ha jól sikerültek :)

Azonkívül Asszírka tolja a Hoopers-t is természetesen, teszek fel egy újabb kis videót :) Most van az, hogy unalmasnak kezd tűnni a dolog, hát ez az amiről beszéltem, hogy nincs mese, alapozni, építeni kell a dolgokat, az pedig idő :)

Kirándulás - Odvaskő, Szarvad-árok

Rég voltunk kirándulni, a mai napunk pedig üres volt, szóval egyetértettünk abban, ideje erdőt látnunk.

Tegnap este gyorsan megterveztem egy 12,5 km-es, 477 m szintes kört. A Gerence-völgyből, a Hotel Odvaskő-től indultunk, végigsétáltunk a Boroszlán-tanösvény hegygerinci részén, átváltottunk a kékre a Barátok útján, majd a bakonybéli Szarvad-árok zöld négyzetével visszavezettettük magunkat a parkolóba.

Versenyhétvége - vasárnap

Egész éjjel esett az eső, sőt, reggel is folytatta, szóval mire felébredtem, kaptunk üzenetet Ágitól, hogy ő ma biztosan nem fog futni. A facebook-on semmilyen infó nem volt fent, hogy megtartják-e a napot vagy elmarad az egész, szóval felhívtam Évit, megbeszéltük, hogy kinézünk. Max ha nincs semmi, akkor elmegyünk sétálni egy tókörre az állatkákkal, nagyon közel voltunk. Ebből kifolyólag felcsomagoltam a kiskutyát is, mondom 2 az 1-ben, fáradjon le ő is.

8-ra mentünk, hivatalosan is ekkor kezdődött volna a regisztráció. Arra számítottam, hogy senki nem lesz, szóval dobtam egy hátast, amikor megláttam, hogy szinte mindenki megérkezett. Hö. A kutyások soha nem a normalitásukról híresek. Az eső mondjuk ilyenkor nem csak esztétikai kérdés sajnos, ugyanis a felázott talaj, a csúszós fű, a vizes-csúszós zónás akadályok meglehetősen balesetveszélyesek. Egy versenykutya számára pedig egy sérülés akár egy-több hónapos kiesést is okozhat, azon túl, hogy senki nem akarja sérülten látni a kutyáját, természetesen. A gazdának kell felelős döntést hoznia, a kutya és a saját érdekében is, hogy indul-e ilyen körülmények között, vagy sem.

Versenyhétvége - szombat

Váratlanul jött Ági e-mailje, hogy felkerült a dogresult-ra az idei első agilityverseny, méghozzá itt Győrben, az A-Team pályán! A járványhelyzet miatt erősen korlátozták a részvételi lehetőséget, A1-ben 20 volt a max. nevezési létszám. Sietni kellett a nevezéssel, fizetéssel, de sikerült! Gondoltam, ha már első verseny, meg ennyire közel is van, akkor mindkét napra bejelentkezünk. Visszarázódunk kicsit ebbe a világba, elvégre több mint fél év maradt ki. Mindkét napra 3 futamot hirdettek, először csak kettőt terveztem lefutni, de aztán ma elragadott a hév, meg végülis erre szántuk a hétvégét, lefutottuk hát mindhármat.

Agilityedzés Nagy Verával Asszírkának és terelés 95 birkával Newton-nak

Először az agility-ről.

Hétvégére Ági ismét vendégedzőt hívott, ezúttal Nagy Vera személyében. Régebben úgy gondoltam, nem vagyunk mi olyan nagy versenyzők, hogy érdemes lenne ilyen alkalmakon részt vennünk, de aztán voltunk egyszer Tráj Tomi edzésén és ott megváltozott a véleményem. Minden edző hoz egy új nézőpontot, friss és szokatlan pályát, más megoldást egy-egy kombinációra. Nagyon élveztem, hogy a nehézsége ellenére sikeresen megoldottuk a pályarészleteket, olyanokat is, amiket teljesen esélytelennek hittem. Kicsit ilyen "meg tudod csinálni!! - meg tudom csinálni!!!"-érzés volt.

Szóval jelentkeztem Nagy Verához is, akiről eddig még csak szuperlatívuszokat hallottam. Egyszer futottuk egy A1 pályáját a Krafton, nem volt könnyű szerintem, mondjuk ki is zártak :) Ez csak egynapos szeminárium volt, egy kutyát tudtam csak vinni (kettővel meghalnék). Asszírkát választottam. A mi kettősünkre jobban ráfér a csiszolódás. Newton kb a gondolataimat is kitalálja, de Asszírkával néha elmennek az infók egymás mellett, illetve nagyon hamar lejjebb ad a motivációból, ha valami nem megy azonnal :)

Kirándulás a Programok Hatlábon-nal Pilisborosjenőn, téglák és tóparti ebéd

Hosszú idő után ma ismét csatlakoztunk a Programok Hatlábon-hoz, ez alkalommal Pilisborosjenőn jártunk :)

Talán fél évvel ezelőtt voltunk már ugyanezen a túrán, mégis szomorúan vettük tudomásul, hogy itt is mennyi minden változott. Bár Pest környékén mindig, mindenhol sokan vannak, Nóri úgy indította a kirándulást, hogy a szokásos köszöntőszövegében kiemelte, mostanában nagyon megszaporodtak a kutyás-nemkutyás ellentétek, a lovas-kutyás összetűzések - és a vaddisznó-kutya balesetek. Utóbbinál már a vaddisznók támadják meg a kutyákat és nem fordítva.

Mai Hoopers

Általában hetente egyszer gyakorolok itthon Hoopers-t. Egyenlőre a két kutty ugyanazt a feladatsort kapja, de Newton-t hamarosan kiveszem a sztoriból, mert neki a terelés a kedvence, nem akarom már több mindenbe belerángatni, akármennyire is lelkes (és ügyes) a Hoopers feladatok iránt egyébként. De akár agility-ből is van mit gyakorolni bőven, sajnos az idő viszont véges, nem fér bele minden :)

Engem mondjuk nagyon feldob, amikor új dolgokkal ismerkedünk, persze az elején könnyű lelkesedni :D Aztán ahogyan az ember elkezd igazán belemerülni valamibe, mindig rádöbben, hogy "tejóég", mennyi mindent kell kidolgozni!! Nem véletlen, hogy bármilyen kutyás sportra azt mondják, 2 év, amire felfejleszted a kutyát versenyszintig - magyarán egy elég jó és stabil munkát tudsz kialakítani.

A Hoopers-t én nem is szeretném magasabb szintre vinni mint H0-H1 kategória.. itthon még a versenyzés sem indult el, a legnagyobbak is most fejlesztik magukat, illetve az itthoni sportéletet.

A bulit szeretem benne, meg azt, hogy kísérletezhetek, Asszírkán például :D Nem sietek sehová, nem kell halálosan komolyan vennem, olyan ez, mint egy kíváncsi utazás. Látom már a nehézségét is, azért ilyen szintű távmunkát végezni, önállóan, felvezetői kíséret nélkül, hát.. szép feladat!

Egyenlőre Asszírkának is tetszik, jöjjön is a mai videó.

Terelőtábor

A hétvégét ismét Székesfehérváron töltöttük, kicsi univerzumunk boldogság-központjában :D

Eredetileg úgy volt, hogy csak Newton-nal indulok, aztán Gábor és Asszírka csatlakoznak szombat délután, vasárnap délelőttig, de végül Gábor programja másként alakult, így felcsomagoltam a kiskutyát is pénteken és útnak váltunk. Annyira boldogan és ellazulva tudok ilyenkor már vezetni is, hiszen az odaút is a program része :)

Egyéb tényezők miatt azért aggódtam, mert Gabi szólt, hogy hoznak egy tüzelő szukát is. Hát, ez kell nekem a két ivaros kan mellé... mindegy, a gazda profi kutyás volt, de amíg nem ismered a körülményeket, addig azért aggódsz rendesen. Végül természetesen gond nélkül megoldottuk a szituációt, kicsi odafigyelés kellett, de semmi megerőltető.