Kirándulás - Fenyőfő

Úgy néz ki, innét kezdve csak kirándulós bejegyzések lesznek a blogban. Na de most mit csináljunk, ha egyszer minden kutyás programunk törlődött?? Kirándulunk, naná.

Ismét rámtört a "menjünk-el-végre-egy-normális-túrára"- hiszti érzés, így mára egy 17,6 km-es kört irányoztam elő. Nem akartam messzebb menni, mint az Északi-Bakony, hogy ne az utazás vigye az időt. Így Fenyőfő mellett döntöttem. Tök boldog voltam, hogy az út 2/3-a vadiúj lesz, amerre még nem jártunk, aztán amikor ott voltunk, persze hogy rájöttem, kirándultunk már ott, más kiindulópontról...

Ezt a túrát egyszerű volt megtervezni, kb 5 pontot szúrtam csak le, mert hosszan haladtunk egy-egy jelzésen, amikből nem volt több, mint három. Fenyőfő nyugati végéből, a zöld jelzésen indultunk, útba ejtve a Szentkeresztet és a Hársas-kutat, aztán a zöld+ jelzésre fordultunk, végigmásztuk a Bécsi-árkot (illetve csak majdnem, a végét levágtuk és a műútra érve balra rövidítettünk). Ezután a piros jelzés, aztán jelzetlen bicikliút és végül újra a zöld jelzés kalauzolt minket vissza a faluba.

Newton, a bunkó

Említettem, hogy amikor Nyúl beteg volt, egyszercsak úgy döntött, ebben a helyzetben mindenképpen megérdemli a kanapén pihenést.. OK, legyen, gondoltam én. Kivételesen. Szerintem. Mostantól ez default. Szerinte.

Legalábbis megkísérelte párszor a feljövetelt, amikor itt ültem, de leküldtem.

Gábortól viszont pénteken az alábbi képet és e-mailt kaptam:

"Ezt csinálja, a hátam mögött, miközben dolgozom. És előtte már leüvöltöttem a másik rekamiéról! Sürgős intézkedéseket követelek! A helyzet hovatovább tarthatatlan!"

Annyira röhögtem, alig bírtam abbahagyni.... szóval a rohadék felsunnyogott a kanapéra, tök csöndben, Gábor háta mögött... írtam Gábornak, hogy hát ez kvanagy.. és ❤ Nyunyu. Azt írta, nem vicces. De szerintem ő is röhögött, csak nem akarta bevallani.

Nos, azóta a helyzet romlott.

Tegnap este ezt kaptam Gábortól sms-ben:

"Csak szólok, hogy Newton az ágyon alszik. Édesdeden."

És még reggel is ott volt. Akkor Gábor felszólította a távozásra, amit meglehetősen sértődötten vett tudomásul.

A kis görény rájött, hogy éjjel nem látjuk, hol alszik. Persze elárulja a homokréteg, amit a kanapén hagy.

Félig röhögök, félig megtépném. Még nem döntöttem el, hogyan küzdök a kanapé-hadművelet ellen. Kell egy terv.

Boldog 3. Szülinapot Asszírka!!! ❤

Kirándulás - Bakonynána, Csengő-Bongó Tanösvény

Miután újra ránk tört a korona-szituáció, minden kutyás közösségi programunknak annyi. Nem igazán javít ez a mostani, amúgy is sz*r hangulatomon. Miután itthon ülni biztosan nem akarok, kirándulásokba fojtjuk a bánatomat. Persze ez sem stresszmentes a vadászok miatt, de az utolsó 3 kiránduláson nem volt elrohanás a kuttyok részéről (pedig volt felugró őz), nagyon boldog voltam. Próbálom már a szagon induláskor kedvesen visszahívni őket, egyenlőre bejött, de persze nem vagyok hülye, egy erősebb ingerben megint én állnék vesztésre.

13,7 km-es bakonyi kört terveztem mára, az út nagy része teljesen ismeretlen volt, még sohasem jártunk erre.

Kirándulás - Vöröstó

A mai kirándulás a vázsonyi kapufestés melléktermékeként született. Terveztük már vagy 2 hete, hogy lemegyünk Vázsonyba, mert az új fakapuk még nyersen állva várták a telet, ami nem szerencsés. Az időjárás miatt halasztanunk kellett a programot, végül ma került rá sor.

Nem volt túl sok kedvem az egészhez - elég nagy kapukról van szó - de az ilyen nemszeretem dolgokra van egy taktikám, ami bevált: mindig teszek mellé olyan dolgot, ami viszont örömet okoz. Miután bízhattam benne, hogy ketten azért végzünk néhány óra alatt, gondoltam megajándékozzuk magunkat egy idei utolsó, szépséges, őszi, Balaton-felvidéki kirándulással. Néztem néhány útvonalat előre, de végül a festést követően, egy zsemlét majszolva találtam ki az útvonalat (egy tök újat), a fennmaradó világos órák számához igazítva. Vöröstó kocsival kb 5 perc alatt elérhető tőlünk, így nem utazgatással töltöttük el az időt.

Kirándulás - Vinye

Gyönyörű az ősz és nagyon hiányzik, hogy lássam, ezért minden aggódás ellenére kirándulni mentünk - ismét. Annyit tudok tenni, hogy olyan útvonalakat választok, amik vad- és vadász-szempontból biztonságosnak tekinthetők. Mint például Vinye, meg a Cuha-szurdok. Alapból ki nem állhatom ezt a helyet, mert "tömegtermék", rendkívül közkedvelt és állandóan zsúfolt. Évente kb egyszer szoktunk elnézni ide, a lehető leghülyébb időpontokban, elkerülendő a fentieket. Mivel ma munkanap van (mi meg szabin vagyunk), kihasználtuk a lehetőséget és a védett kirándulóhelyi adottságokat.

Megzuhanva

Kicsit megzuhantam. Lehet hogy nem kellene, de néha az ember megengedi magának. Ismét egy kutyás facebook-csoportos beszélgetés idézte elő, amiben a kiképzésben használatos eszközökről, azok létjogosultságáról vagy nem létjogoultságáról, a különböző irányzatokról volt szó, de nem a hétköznapi, hanem a verseny-, sport- és munkakutyázás szintjén.

Valahogy hamar eljutott a beszélgetés odáig (én nem szólok hozzá ezekhez, isten ments, párszor megpróbáltam, elég is volt), hogy azt érzed, számodra a csúcs a kutyázásban elérhetetlen. Talán ez fájt a legjobban. Eddig nem tudtam megfogalmazni, most döbbentem rá. Hiába teszel bele elképesztő munkát - és tényleg elképesztőnek érzed, mert a hétköznapok, munka mellett műveled mindezt - nem vagy és valószínűleg soha nem leszel elég tudatos és elég jó.

Kirándulás - Bakonyszentlászló

Igazi, csodaszép őszi kirándulást tettünk ma. Miután rettegek a vadászoktól, inkább egy közkedvelt, Észak-Bakonyi, turistautas-erdészeti utas kört választottam. Inkább szántam kényelmes, biztonságos kirándulásnak, mint túrának :) A múltkori sikeren felbuzdulva picit reménykedtem néhány gombában is, ezért esett a választásom Bakonyszentlászlóra.

Newton-t sem akartam túlterhelni (bár hála égnek szuperul van, szinte meggyógyult, alig kahog már), összesen 8-9 km-t mentünk, nagyon kényelmes 3,5 óra alatt. Ebben sok gombaszedős-bóklászós-tötymörgéses idő is volt, amit egyáltalán nem bántunk, mert ilyen csodálatos, meseszép, napos-meleg őszi napon bűn lett volna csak úgy végigrohanni az úton.