Egyéni óra és problémamegoldás Newtonnal

Úgy gondoltam, hogy ideje szakértőt bevonnom az elrohangálós problémakörbe (nem részletezem, elég sokszor megtettem már itt a blogban... és basszus ez az egyetlen problémám a kutyámmal az egész életben..).

Érdekes módon erre egy nem annyira buta helyzet ébresztett rá - bár ez is buta volt, de nem a legbutább, ha értitek. Newtonnal mentünk egyik este haza, amikor is őt kiengedtem a kocsiból és pakolásztam még egy kicsit. A szembe oldali járdán pedig vittek egy pitbullt, pórázon. Egy kevésbé barátságosat, a gazda saját ismertetése alapján. Newton pedig átrohant... a gazda rákiabált, hogy ne menjen közel - mondjuk ha a másik kutyán látja a figyelmeztető jeleket, sosem rohan az arcába, megáll pár méterre - de ez nem mentség. Szóval a gazda ráordított Newton-ra, ami teljesen érthető volt az ő részéről, majd szólt, hogy meg kéne ám kötnöm a kutyámat. Én persze visszaszóltam, hogy ha veszélyes a kutyája, tegyen rá szájkosarat, persze tudtam, hogy neki van igaza, inkább csak azért vágtam vissza, hogy ne erősödjön bele a kötözködésbe... mert erre már láttam példát, ugye.

II. Afterhero kenneltalálkozó

Vasárnap kenneltalálkozón voltunk Vasadon, amit nagyon-nagyon-nagyon vártam!!

Végre megismerhettem a többi Afterhero kutyit és gazdit élőben is, mert hát OK a facebook, de azért én az élő kapcsolatok híve vagyok :)

Az eredeti terv szerint Budapesten aludtunk volna szombat este, hogy ne vasárnap kelljen lenyomni a több 100 km-es vezetést, de végül szombaton olyan ramaty időjárás volt (a soproni óra el is maradt), hogy megijedtünk, mivan ha lemondódik ez a program is, aztán feleslegesen égetjük itt a dízelt (ami környezetvédelmi szempontból is csúnya dolog, ugyebár)...

Miért is csináljuk mi ezt az egészet??

Néha óhatatlanul is felmerül az emberben, hogy tulajdonképpen miért is kutyázunk? Miért tartunk kutyát? Hiszen lássuk be, a hétköznapok nem valami egyszerűek manapság, a kutyás létet pedig igenis össze kell ezekkel egyeztetni - merthogy a kettő között nincs igazán közös halmaz..

Nagyon kevesen vannak, akik a munkahelyükre magukkal vihetik a négylábút. Amíg mi dolgozunk, a kutyáink otthon vannak és halálra unják magunkat, legalábbis alszanak a nap nagy részében. A ő napjuk akkor kezdődik, amikor mi félhullán kijövünk a munkahelyről. Lakáskutyások ilyenkor már sprintet nyomnak hazáig, hogy a kutty mihamarabb le tudjon menni, elvégezni a dolgát... Kerti kutyások előnyben, itt a foglalkozások ideje választható.