Néhány, az elmúlt napokban, különböző emberekkel, különböző témákban folytatott beszélgetés eredményeként nincs valami jó hangulatom, úgy tűnik valami félremegy itt kutyás körökben, de nagyon. Nem értem, sohasem fogom megérteni. Úgy tűnik igen sokan csak 1. a saját maguk nagyságával vagy 2. mindenki más leszólásával foglalkoznak. Ja és megsértődnek, azonnal, mindenen, teljesen függetlenül attól, hogy volt-e bármilyen okuk rá.
Elmondom, miért nem értem: mert én mindenkivel kedves és udvarias igyekszem lenni, igyekszem mindenkire odafigyelni, senkit meg nem sérteni/bántani. Nem vagyok lekezelő, öntelt és mindent jobban tudó. Nyilván én sem kedvelek egyformán mindenkit, gondolom engem sem kedvelnek sokan, ez rendben van, nem túlérzékenykedek. De azért néha bennem is felmegy a pumpa - mert a fenti tulajdonságaimat nem hogy nem értékelik, hanem konkrétan hülyének néznek miattuk.
Úgy tűnik addig van normális hangulat, amíg abba nem hagyod egy pillanatra valakinek a csodálását és nem csak vele foglalkozol, hanem valami neked lenne fontos. Tényleg őszintén tisztelek s csodálok sok embert, a kutyás tudásukat és ezt meg is osztom velük, többnyire szóban, nem pedig a közkedvelt like-okban - félreértés ne essék, nyalizni nem szoktam, az nem az én stílusom. De azért amikor én szeretnék valamit, vagy segítséget kérek (és ezért egyes esetekben pl. fizetek is, nem keveset) - akkor hirtelen nem is lesz olyan egyértelmű a jó kapcsolat. Érdekes. Pedig senkinek nem vagyok adós semmivel, mindenkihez tisztességesen, egyenesen és őszintén viszonyulok.
Azért is érdekes ez az enyhe elutasító/fensőbbséges hozzáállás, mert én sem vagyok ám bénább sok embernél! Bárki megpróbálhatja utánam csinálni, ahogyan élek. Tolom a teljes munkaidős állásomat egy elég kemény multicégnél és emellett kiteszem a lelkem a kutyáimért - úgy, ahogyan szerintem nem sokan... Mert én a 9-11 óra munka végén megyek ám el sétáltatni, vagy gyakorolok, edzek, viszem őket tréningre, stb. - minden nap. Nem egy-egy facebook poszt kedvéért, amit lehet mutogatni... és nem mások elvárása miatt, vagy megfelelési vágyból. Hanem mert én csak úgy tudok kutyázni, hogy ha elvállaltam a felelősséget egy állat életéért, akkor a legjobbat biztosítom neki, amit csak tudok - úgy, ahogyan az neki jó. Való igaz, én sosem leszek bajnok egy sportban sem. Nem leszek "nagymenő". Nem leszek tenyésztő. Még nem döntöttem el minden téren, hogy mit szeretnék. De vannak saját céljaim, vannak elképzeléseim, amiket meg akarok valósítani - és mindehhez folyamatosan próbálok fejlődni.
Viszont amikor - a pillanatra alábbhagyó csodálat folytán, vagy egyáltalán, minden előzmény nélkül - hirtelen olyan magas lóról kezdenek beszélni velem, hogy nem is értem, mivan, azt igenis eléggé furcsállom. Biztosan kevesebbet tudok, mint az adott, kiosztó személy, de azért álljon meg a menet. Semmilyen módon nem szolgálok rá ezekre és hülye sem vagyok. Sőt, elárulom, a velem szembenálló mélysötétségből is van rendkívül sok, de én inkább a magam dolgával foglalkozom.