Mindég csak a hétvége....

Hát, ez van. Velünk csak hétvégén történnek dolgok :D

Ebből most sikerült egy háromnaposat varázsolni, pénteken ugyanis szabin voltam, vajon miért - hát persze hogy a kutyák miatt.

Nagyon rendes vagyok mostanság, másfél havonta viszem őket kozmetikába, mondjuk ez nekem is előnyös, sokkal könnyebb profi segítséggel rendben tartanom a bundájukat. Úgy szoktam megoldani, hogy a kozmetikát - ami lássuk be, nem a kedvenc programjuk - kombinálom a fizioval. Szóval amíg egyik szépül, addig a másikuk erősödik, aztán cserélnek. Mivel persze nem egyszerre végeznek (a kozmetika 2 óra általában, a fizio 1), így én ezalatt fejvesztett csirke módjára rohangálok a két helyszín között és elhozom-átviszem-sétáltatom az aktuális ebállatot. A sétáltatás fontos, mert a fizio során a mozgás, a kozmetikánál az enyhe stressz miatt muszáj elintézniük, amit kell, mielőtt cserélnek. Szerencsére a két helyszín nagyon közel van egymáshoz, egy kisebb park két oldalán.

Szóval a fenti kombináció laza 4 órás program, de én szeretem, mert közben beszélgetek Anitával, Johannával, meg a kutyáimmal töltöm az időt. A végére gyönyörűek lesznek és kellemesen kidőlnek, hát kell ennél több?

Nos, most ha kellett, ha nem, volt :D Nemsokára ugyanis át kell lépnünk A1-be, lejárt a kezdő pályafutásunk agility-ben. Ez nekem nem tűnik könnyűnek, azért mégiscsak benne lesz már az összes zónás akadály, meg hát a szlalom, ugye. Ági ezért nagyon cukin szervezett a kezdőknek egy külön idegenpályás A1-es edzést. 5 órakor kezdtünk, az A-Team Agility sárási pályáján.

A gyakorlatban tehát ez azt jelentette, hogy hazaértem a kutyákkal 3/4 3 körül, aztán Newton-nal 4 órakor, 33 fokban újra autóba vágtuk magunkat (kb 50 fok inside, toltuk a légkondit mint az állat, de még úgy is meleg volt)... én alig ettem aznap, vérnyomásom a béka s*gge alatt, Nyúl szintén félig hulla volt, ideális kezdés!

A pálya nagyon tetszett, volt árnyék hála égnek, páran hoztak sütit, aminek én rögtön nekiestem, ittam, kicsit jobb lett a szitu. Newton-t textilboxba parkoltam az árnyékba, próbáltam rátukmálni, hogy igyon, kevés sikerrel. De a boxban szépen elvolt.

A pályát ugyanúgy 8 perc alatt kellett bejárni, aztán lefutni, majd volt javítási lehetőség, de önállóan. Utána  pályaépítés, mégegyszer ugyanez. Majdnem, mint élesben :)

Na nézzük. Az első pálya hossza megzavart egy kicsit. Úgy éreztem, alig tudtam kétszer bejárni, mire kitaláltam, hol mit kellene csinálni, hogyan kéne vezetni a kutyát, mire kell figyelni.. pedig mások után mentem, direkt, hogy a számokat ne nekem kelljen már megtalálni.. azt, hogy ki hogyan vezeti a kutyáját, nem szoktam nézni, hiszen minden páros mást kíván. De ahhoz jó ötleteket lehet gyűjteni, hol váltanak mások. Most is volt legalább 2 olyan váltás, ami nekem nem jutott eszembe, de láttam, hogy a többiek hogy csinálják és rádöbbentem, hogy persze, mennyivel logikusabb úgy.. kicsit aggódok.. Miért nem jutnak eszembe ezek?? Az a gond, kitalálok valamit egyszer (eleve nekem is van egy pályavezetési stílusom, mint mindenkinek, akármilyen kezdő is), aztán onnét kezdve nem tudok váltani. Meg mondjuk idő sincs túl sok a módosítgatásra.

Az első pályát szerintem szépen futottuk, a szlalombejárat viszont nem volt meg, csak másodikra.. plusz, lassúak voltunk mint a tetvek :D valami 60-valahány másodperc alatt futottuk le a pályát.. atyaég :D a többiek ennyi idő alatt már meg is kávéznak a futam végén :D Sebaj, számunkra nem ez a lényeg. Az én fókuszom most azon volt, hogy felmérjem, mint jelent az A1 pálya - annak bejárása, megjegyzése, vezetése, végigfutása. Newton-ra pedig nagyon büszke voltam. A javítási lehetőséget kihagytam, mert a dögmeleg és a hullaságunk mentén nem akartam Nyunyut kínozni.

A második pálya vonalvezetése számomra sokkal könnyebb volt, ezt mondták mások is. Itt meg azon csúsztunk el, hogy futás közben a szomszéd telek (talán) vizslája nekiállt megugatni minket, Newton pedig azonnal azzal a ténnyel kezdett foglalkozni, hogy visszapofázzon. Újraindítottam háromszor, hogy menjen be a kúszóba, nem ment, vagy ha ment, utána nem folytatta a pályát. Sohasem csinált még ilyet. A negyedikre kicsit elkaptam a fejét, tényleg csak figyelmeztetésképpen. Kicsit észhez tért, végigfutottuk a pályát, szokásomtól eltérően nem nagyon dícsértem meg a végén. Ugyanakkor egyáltalán nem veszem véresen komolyan a szitut, mert tudom hogy hulla volt, de szó szerint, szegényem. Ha mondjuk itt kezdtük volna a napot, tuti nagyon elkapom. Remélem nem gondolja úgy, hogy ezt később is megteheti. Nem hiszem amúgy.

Ági azt mondta, sokat kell bátorodnom, Newton-nak meg jobban kell fókuszálnia. Ez igaz. Az A1 nem kecsegtet túl nagy eredményekkel, de való igaz, hogy a magabiztosságnak fejlődnie kell, plusz, tudom én - mert ismerem a kis dögöt - hogy Newton-ban van ám még sebesség.. csak ki kell hozni belőle.

Dzsimi készített néhány képet, ezekkel nagyon boldog vagyok, gyönyörűek!!! (fotók tehát: Ács Imre)

Este fél 9-re értünk haza. Szuper nap volt, de senkit sem kellett altatni... 

Szombat reggelre Cintiéket vártuk, akiket januárban megkezdett németországi létük óta nem láttunk... végül két részletben sikerült összehozni a találkozót, mert ők úgy rohangáltak az egy hét itthonlét alatt, mint pók a falon, hogy minden beleférjen. Nagyon-nagyon örültünk nekik, meg hát a kuttyok is egymásnak, főleg ugye Maja és Asszírka, a szerelmespár, akiknek érzelmei a távkapcsolat ellenére sem változtak :D

Nagy a szerelem :D

Rendkívül pocsékul (nem) aludtunk, pedig vasárnapra a múlt vasárnap egy-az-egyben történő ismétlését terveztem, tó körüli sétával, SUP-pal, kajálással :) Nos, ez a program csak félig sikerült. Ez alkalommal Peti is csatlakozott a sétához, aminek nagyon örültünk, viszont evezni nem tudtunk.. :( Annyira feltámadt a szél, olyan hullámos volt a tó, hogy a kölcsönzős srác nem javasolta, hogy kimenjünk. A fiúk sem támogatták az evezést, így én is beletörődtem a dologba..

Kicsit úgy éreztem, így nem érte meg a séta, mert amúgy agyamra megy a sok ember-futó-biciklis-nordic walkingos (bár ők legkevésbé, a sportolók rosszabbak a sebesség miatt), meg az, hogy az ég világon mindenkire nekünk kell figyelni és előzékenynek lenni. Newton így is ütközött egyszer egy futóval, meg egy biciklis néni nyomott féket (ő mondjuk elfért volna bőven, ha kerül egy picit). Még mindig azt mondom, a jelenlévő népsűrűséghez képest ez nulla konfrontációnak minősül, de persze zavar. Ahogyan az is, hogy 100 emberből kettő köszöni meg, hogy figyelsz rá. Mindegy. Legalább nem szóltak be.

Itt nem látszik, de tényleg nagyon hullámzott.. előző nap olyan vihar volt, fél fák dőltek ki

Peti fotóz, Mák trollkodik :D

Asszírka szomorú, hogy ki van kötve.. nem szokott ilyen bánásmódhoz!!

Azért fel lehet dobni némi jutifalattal :)

Felemás lett így a vasárnap, de semmi baj, a SUP pótolható. Durván elfáradtunk vasárnap estére, sikerült azért ismét sűrű napokat varázsolnunk magunknak.