Csak egy szokásos (abnormális) hétvége

Amint már többször említettem, az idei évem legfontosabb célkitűzése, hogy fejlődjek. Nem a kutyáim, én.

Ennek megfelelően péntekre bejelentkeztem egy 3 napos terelő workshop első napjára, az elméleti előadásra és a profik általi bemutató részre. A többi napra azért nem, mert egy ez terelő ösztönpróba felkészítő volt, kevés gyakorlási lehetőséggel. Mi majd a HWT felkészítőt célozzuk meg, augusztusban. Munkavizsgánk már van, szóval a cél a tömbösített, szeminárium jellegű tréning kihasználása - illetve természetesen a fejlődés. 3 nap alatt 5 edzés - kiváló lehetőség.

Munkából kellett indulnom, azt is elég korán, hogy kettőre leérjek Székesfehérvárra: fél egykor lelép-kocsiban átöltözik-indul. Rohadt meleg volt, megérkezett a kánikula. Idén először muszáj volt elindítanom a klímát. Már akkor örültem, hogy nem viszek kutyát.. A GPS közvetlenül Székesfehérvár előtt kétszer próbált meg letéríteni a 81-esről, mondván útlezárás van - de nem hagytam magam. Nem volt semmiféle útlezárás... Időben érkeztem, nagy örömömre találkoztam Anitával és skótjaival is. Gabiék nagyon kedvesen fogadtak, ez igazán jólesett.

Némi akklimatizálódást követően Belényi Bea tartott terelés elméleti előadást. Nagyrészt ismert volt számomra minden, ami viszont nagyon értékes volt, hogy utána kérdezhettem Beától.

Az egyik ilyen a birkáktól való távolság növelése volt. Azt tudni kell, hogy a terelő fajták közül az "automatikus" távolságtartás és távoli íven történő munka csak és kizárólag a border collie sajátja. A többi fajta a birkákhoz jóval közelebb dolgozik és ez így van rendben. A távolság akkor nem megfelelő, ha a kutya túltolja a birkát, magyarán ha együtthajtás során az én vonalamat átlépi a jószág és előttem halad. Vagyis, ha a kutya nem ad ösztönös válaszreakciót a különböző érzékenységű nyájakra, birkákra, nem tudja magától "belőni" a szükséges nyomás intenzitását - vagy túlbuzgó. Bea azt mondta, ennek oka lehet, hogy nem hagytuk elegendő mértékben ösztönből dolgozni a kutyát, sok volt a "majd én megmondom hogy csináld" - a fenti tulajdonság így nem alakulhatott ki nála. Bea háromféle megoldást javasolt: az első a visszatérés az ösztönös munkához, annak "hagyása". A másik: vehemens hajtás esetén azonnali fektetés, ha szépen indul, hagyhatom, ha hirtelen kilő, megint fektetés. Így a kutya viszonylag hamar megérti, hogy a rakéta-indulással, eszeveszett tolással nem jut sehova.. A harmadik lehetőség a jutalmazás, mégpedig mindig hátrafelé kidobva - ha a kutya elfogadja a kaját. Utóbbi tényező nem jelenik meg mindenhol a tréningekben.

A terelésben alapvetően úgy tartják, a jutalom a munka, amúgy meg korrekcióval, nyomással dolgozunk. Ezzel azoknak van a legnagyobb problémája, akinek a kutyája - mint az enyém - kiváló ösztönökkel van megáldva, viszont sohasem képezték nyomással, inkább hangsúlyt fektettek a pozitív megerősítésre, az értésre, a feladat kritériumára. Van, aki úgy fogalmaz, amelyik kutyának "nyitott az elméje". Na ezek a kutyák szenvednek egy kicsit. Egyik profi kutyás szerint két kutyás sport nem fejlődött semmit az elmúlt évtizedekben: a terelés és a vadászat. Egyetértek. Minden más sportág kénytelen volt a növekvő versenyhelyzet és teljesítmény miatt új utakat, lehetőségeket, egyre hatékonyabb tréningmódszereket kifejleszteni, de legalábbis fejleszteni. Nézzünk meg egy obedience versenyt 20 évvel ezelőttről - és ma...  nézzük meg az agility teljesítményeket, versenyzői létszámot, eredményeket 20 évvel ezelőtt - és ma. Ordító különbség.

A csípőből jövő válasz erre az, hogy de a terelés/vadászat ösztönsportok, a többi meg tanított. Ez igaz, de csak félig.

A terelés is részben ösztönökből, részben tanításból áll. Az elsőt - valóban, nincs mese - hozni kell a kutyának. Kritikus, nagyobb arányú rész ez, az egészből. És egyáltalán nem olyan egyszerű rész.. sőt egészen komplex csomag: mert ugyan legyen a (megszakított) zsákmányösztön erős, de ne túlzott. Legyen a kutya ösztönös, bírja el a nyomást a gazda és a jószág részéről, de legyen érzékeny és együttműködő. "Érezze" a jószágot, "értse" a lényeget: jószág egybetartása, adott területen tartása/őrzése, tárgyak "védelme" a jószágtól. Ebben a sportban ez elvileg "jön". Adják a kutyával. Ez egyrészt rendkívül örvendetes, mert valahol még tulajdonságra és nem küllemre szelektálnak. Másrészt, rendkívüli módon elkényelmesíti a tréningmódszereket. Ezért nincsenek igazán forgatókönyvek, megoldások a különböző kutyákra. Nem kellett. A nem jó kutyák mentek a levesbe. Ahogy Leczki Saci mondta, nem mindegy, hogy veszel egy kutyát és sportolsz vele valamit, vagy van egy sportod, amire kutyát veszel. Én is azt látom, hogy aki sikeres akar lenni egy adott sportban, az híres, sok-sok generációs (leginkább külföldi), profi tenyészetből vásárol kutyát és akár a világ másik végére is elmegy érte. És még ott is hatalmas a rizikó. Mert még így sem hozza minden kutya az elvárásokat. Vagy éppen a gazda döbben rá, hogy az eddigi "hobbisport" kutyái után micsoda különbség egy kemény munkakutya. És neki kell felnőni a feladathoz, ami azért nem szerencsés, mert ezen a szinten már jobb, ha a gazda profi és ő tanítja a kutyát, nem pedig fordítva. De az is igaz, hogy valahol el kell kezdeni a profizmust is... Nekem pl. munkakutyám sohasem volt - és nem is lesz :( . Ezekhez a kutyákhoz olyan élet kell, ahol a napi job maga a kutya és a közös tréning.

A másik megtévesztő dolog, amit sokszor elfelejtenek, hogy nem lehet összehasonlítani a folyamatosan állat mellett dolgozó kutyát a tréningezett kutyával, aki hetente/kéthetente vagy még ritkábban kap egy "löketet" - de sok mindent nem tud értelmezi/ki sem tud alakulni benne, a jószággal való állandó kapcsolat nélkül.

Sokszor felmerült bennem, hogy vajon jót teszek-e a kutyámmal, hogy terelni hordom. Jót tesz-e a kapcsolatnak, hogy itt számára értelmetlen módon hadonászok, ordibálok és próbálom fenyegetni, amit bizonyos fokig komolyan vesz, bizonyos fokig nem, hiszen ismer, velem él 3 és fél éve. Azonkívül ő ösztönből tud egy csomó mindent én meg tanulom, mikor mit kell tennem, ami nem billenti a hitelességem fele a mérleget. Plusz, zokon veszi valószínűleg, hogy nincsenek értelmesen felépített feladatok/parancsok sem és ez így gyorsan az agyára megy. Amikor Beának feltettem a kérdést, hogy vajon jót teszek-e a kutyámmal, hogy terelni hordom, azt mondta, ha a kutya élvezi, akkor jó teszek vele. Még így is nehéz eldönteni. Néha elég frusztrált tud lenni - persze egy kis stresszbe nem hal bele. Viszont én nem akarom feladni, mert Newton a fajtáján belül kivételes adottságú kutya. Szóval, gyűrjük tovább a dolgot... :)

Pénteken a többieket sajnos nem láttam birka mellett, mert erre a napra nem terveztek birkás szeánszot. Pedig Anita skótjait szívesen megnéztem volna, tényleg nagyon érdekel, melyik skót mit hoz a jószág mellett!!

Este hét után értem haza. Másnap Illés Anitához volt időpontunk, konzultációra, az első ilyen lehetőségünk, nagyon vártam!!! Reggel 8-ra kellett Tárnokra érnünk, időben indultunk, de ember tervez... Bekövetkezett, amitől mindig tartok a nyári autópályán... balesetek. Nem egy.. a google maps szerint 5. Ebből kettőt be is kapáltunk, az egyik ráadásul halálos volt, mint utólag megtudtam. Akkor nem éreztem valami jól magam.

Fentieknek megfelelően 20 percet késtünk. Gondolhatjátok. Az első rally alkalmat egyszerűen elfelejtettem, mert nem volt beírva a naptárba. Most meg késtünk. Akármennyire is rajtunk kívülálló volt az ok, borzalmasan éreztem magam. Nem is tudtam rendesen koncentrálni, ráadásul a felszerelés egy részét otthon hagytam. Anita a végsőkig kedves volt és elnéző, sőt, rá is húzott az óránkra, amiért rendkívül hálás vagyok neki.

Ismét rengeteg információt kaptam, sokáig tart majd feldolgozni. Néha arra gondolok, a kutyák nem élnek elég hosszú ideig ahhoz, hogy képesek legyünk bármit is rendesen átadni nekik :D 

Gyorsan fel is jegyzetelem magamnak, mit kell gyakorolnom:

Asszírka:

1. egyszerű target. Ezzel a feladattal kissé megbuktunk treibball-on, mert Asszírka "elakadt". Azt hittem érti a dolgot és megy neki, aztán a legváratlanabb időpontokban esett szét az egész viselkedés, teljesen megbízhatatlanul.

Feladatnak ezért azt kaptam, hogy segítsek többet a kutyának. A targetet megemeltük, a falatot előre dobom ki, hogy visszafelé azonnal szembetűnjön neki az emelvény, vagy magam felé mozdítom a kutyát és ívben mozgatva küldöm is vissza a céltárgyra. Ha ez OK, akkor jöhet az elefánt. Itt a hátsó lábakra kell nagyon figyelni és a mozgásra klikkelni, továbbá mindkét oldalt erőltetni. Szükséges, hogy a jutalom álljon arányban a cselekvés "fantasztikusságával" - változó intenzitású jutalmazásnak hívják talán, na. 

Newton:

1.többféle megerősítés. Itt a tálból kaja dolog okozott bizonytalanságot.

Az útravalónk a következő: kettesével építsem fel a megerősítéseket, a differenciálás a kutya számára nehéz feladat. Viszont el kellene érni az "automatikus" válaszreakciót. Newton-nál itt valószínűleg nem az értés szállt el, hanem plusz engedélyt kért, visszakérdezett, hogy biztosan elveheti-e a kaját. Erősíteni kell, hogy biztos legyen a dolgában. Azonkívül nekem is sokkal erősebben kell koncentrálnom a kutya tanításakor. Hiába érzem, hogy csak rá figyelek, úgy tűnik mégsem.. ez nem lesz könnyű.

Havonta egyszer fogunk járni, szóval legközelebb július végére kaptunk időpontot. Nagyon boldog vagyok, hogy ide járhatunk!! Remélem most már nem jön majd közbe semmi, bár Anita első mondata is megragadt a fejemben: úgy tűnik amit ennyire akarok, az csakazértsem akar összejönni - de nem szabad feladni..

A konzultáció után gyorsan sétáltunk egyet a pálya körül, aztán autó, irány Budapest, ahol fel kellett vennünk egy kutyatortát. Bozikának rendeltük, akihez estére volt meghívásunk, szülinapi partyra. Szerencsénk volt, Gábor meg tudott állni majdnem a kutyapékség bejárata előtt, én berohantam, felvettem a tortát (meg persze bevásároltam a srácoknak is, ha már ott vagyok...) és indultunk is haza. Az autópálya hazafelé is tragikus volt, de itt már előre tájékozódtunk és autópályáról le- és visszatéréssel, némi flikk-flakkolással hazaverekedtük magunkat. Meg is fogadtam, hogy pesti programok befejezve. Nyáron ez egy öngyilkosság. Mit csinálsz két kutyával az autópályán, ha állni kell a dugóban, órákig, 40 fokban???

Sütinyalóka a sajátoknak :)

Az érintettek

Bozika sertésmájas tortája :D A blog nem hajlandó vízszintesen feltölteni.. sebaj.

Elhoztam a pultban árválkodó répás pupcake-et is a srácoknak...

Ha két kutyád van, két kutyád van! Tisztára mint a gyerekek.

A sütiket Newton jobban értékelte, mint Asszírka. Ez a kis gyökér nem eszik meg semmit, ami kicsit is eltér a kutyatáptól és egyéb ismerős kajáktól..

Hazaérvén volt pár óra pihink, fetrengéssel és alvással töltöttük.. 6-ra mentünk Éviékhez, ahol a megszokott duhajkodás ment, sütögetéssel, sütizéssel, beszélgetéssel és UNO-zással!! Utóbbiban sikerült negatív csúcsot állítanom, 160 ponttal. De cserébe nyertem is háromszor!

Sokan voltunk, őszintén mondom szuper volt, olyan nagyon régen bandáztunk már együtt! Minden pillanatát élveztem és rendkívül örültem a többieknek. A kutyatortából a vendégkutyák is kaptak, sőt, Évi keresztlánya. Viki is sütött külön tortát, csak a kutyáknak! Mennyire cuki már...

Este 11-kor adtuk fel, addigra eléggé leamortizálódtunk :) A kutyák a nagy sütizés után vacsit már nem kaptak, elvánszorogtunk az ágyig és alvás!

Vasárnapra Anyáékat vártuk vendégségbe, ezért a reggeli egy órás kör után a kutyákat leraktuk pihenni, mi meg eszeveszett módon takarítottunk, 4 órán keresztül. Nagyon kellemes volt a délután, a kutyák sem bánták a nyugit. Elképesztően meleg volt, szinte az egész napot végigaludták - ami esetükben nem túl gyakori.