Newton-ban potenciált látok. Ő a 3. kutyám, Asszírkával együtt 4 volt/van az életemben. Soha, egyiküknek sem akartam kölyköket. De Newton elgondolkodtatott. Igazán kritikus vagyok, magammal és a kutyáimmal szemben is. Nem jellemző rám (sokakkal ellentétben), hogy fennen hirdessem kutyám kivételes csodálatosságát és tökéletességét. Látom a gyengeségeit - és látom az adottságait is. És úgy gondolom, erősen megbecsülendő egyed a fajtáján belül. Nem láttam még skótot, aki úgy terel, mint ő. Nem láttam még skótot, aki annyira dolgozni akar, vagy dolgozik, mint ő. Nem nagyon látok skótokat akárcsak a legnépszerűbb kutyás sportban, az agility versenyeken (kivételesek vagytok, Gitti és Máté!) :)
Elhatároztam, hogy el fogok menni terelőösztönpróbákra (vagy munkavizsgákra), ahol vannak skótok, hogy hitelesebb képem legyen. Ki fogom próbálni, mi Newton válasza egy bárányos anyára, egy visszaforduló birkára. Tovább dolgozok vele, hogy kiderüljön, meddig tudunk eljutni (ez mondjuk már nem csak rajta múlik, szegényem..).
De azt hiszem, szeretnék neki utódokat, amikből megtartanék magamnak. Ehhez pedig kemény tervezés szükséges. Miért?
1. Az időzítés nem mindegy. Nem szeretnék a közeljövőben kölyökkutyát. Úgy érzem, épp felneveltem kettőt, most szünetet szeretnék. Plusz, amilyen életet élünk, kettővel is bőven elég - meg a kocsiban sincs több hely boxoknak :D Külön-külön így sincs rájuk igazán időm (kivéve otthoni gyakorlás), együtt járunk agility-re, fiziora, sulizni, kirándulni, sétálni. Két kutyának tudok minőségi életet biztosítani, amíg ennyire aktívak. Newton most 3,5 éves. Ideálisan 4-5 év múlva jöhetne az utód.
2. Meg kell csináltatnom Newton szűréseit. Kata ugyan leszűrette őt kiskorában mindenre (minden kölyöknél megcsináltatja), de sajnos az eredmények nem jutottak el hozzám (kivéve a DM, ahol Newton hordozó), nem bonyolítom, megcsináltatom mégegyszer. Nem olcsó mulatság. Viszont alap. Utánanézek, aztán a Laboklin-től kérek egy spec. collie genetikai csomagot. (CEA/PRA/MDR/DM). Csípőröntgenje már van, HD A/A.
3. El kell vinnem Newton-t tenyészszemlére. És itt kezdődik a feketeleves, mert ezeken aztán mélysötétség uralkodik sajnos. A teljesítmény, a képességek és a vézen senkit sem érdekel... na de a küllem! Az én kutyám speciel rögtön fehér faktoros, ami azt jelenti, hogy kicsit több fehér jegy van rajta, mint az kívánatos, illetve nem "ideális" helyen, a farán. A fehér faktor az ég világon semmiféle egészségügyi vonzattal nem jár, a kutya teljesen egészséges. De hát kicsit több benne a fehér és ez borzasztó! Megjegyzem, az amerikai collie-nál a faktorossággal semmi probléma nincs... én mindig mondtam, hogy az amcsik egyáltalán nem hülyék... :D Plusz, ha valaki elolvassa a tenyészszemle szabályzatot, faktorosság miatt a kutyát NEM zárhatnák ki a tenyésztésből:
Az utolsó sor mentén idézet a standard-ból a fehér színre vonatkozóan:
Továbbá (tenyésztési szabályzat ismét):
Persze Newton nem lesz tenyésztésre javasolt, de bőven meg kellene adni a tenyészthető minősítést... De hát Magyarország mindig is a kiskirályok és az ismerősselmutyizók országa volt és lesz. Állítólag az se mindegy, kihez viszi az ember a kutyáját... ez mennyire korrekt :D A másik kedvencem a fülállás. A tenyészszemlén mindkét fülének lógnia kellene a kutyának, Newton-nak pedig csak az egyik lóg (hozzáteszem az természetesen, számos kiállításgyőztes kollégájával ellentétben :D). Ezt a kérdést már feltettem, de vajon miért értékmérő egy tulajdonság, ami ilyen durván (injekció (!), súlyozás) manipulálható??? És ne legyen kétségünk, a tenyésztők manipulálják is rendesen... vagy ha ez OK, akkor miért büntetjük/zárjuk ki azt a kutyát, akinek a gazdája van annyira őszinte, hogy úgy mutatja meg a kutyát, ami a valóság?? Szóval valahogy túl kell jutnunk ezen. Életem egyik szar napja lesz az tuti, ha nem kapok agyvérzést, már boldog leszek. Mondjuk, ha kizárják sem fog érdekelni, önmagukat minősítik.
4. Találnom kell neki egy megfelelő szukát. Na. Hard work Nr. 2. Tenyésztők között nem is keresgélhetek, hozzáállásukat lásd előző pont. Ráadásul nem hinném, hogy találok olyan szukát náluk, akit keresek. Katában vagy Anitában bízom, mint kapaszkodóban - hogy segítenek. Ők értik, mire gondolok, ha azt mondom, hogy hideg fejű, jó megoldóképességű, jó terelőösztönökkel megáldott, esetleg farmon dolgozó, kötélidegű, stabil szukát keresek. Ki kellene egyensúlyoznia Newton izgágaságát, esetleges dekoncentráltságát egy kicsit. Néha úgy érzem, szívem szerint egy birkanyáj mellett tartanék "válogatót", akár terelés tréner segítségével :D Hatékony segítség lenne, az biztos. További nehézség, hogy DM-re biztosan mentesnek kell lennie, a többi paraméter Newton szűrési eredményeitől függ. Durva. De nem lehetetlen, van is ötletem. Kemény procedúra lesz, kívánok magamnak sok lelkierőt hozzá. Ehhez a ponthoz még annyit, hogy persze vehetnék egy szukát tenyésztési céllal, magamnak, de nem igazán akarok, az 1. pontnak megfelelően. Ha így lenne, kb 3 év múlva kölyköt kellene hoznom - neeeee. Aztán: úgy érzem, nekem erre nincs időm. Mármint az életemben. Soha nem fogok több mint maximum 3 kutyát tartani egyidejűleg. Ennyi tartok korrektnek a kutyák felé az én életem (teljes munkaidős állás multicégnél) mellett. Így is szinte minden szabadidőmet a kutyáimmal, számukra ideális tevékenységgel töltöm - ez max. 3 kutyáig OK. Viszont célirányosan szeretnék már kölyköt választani. Amint mondtam, én nem fogok "másikat venni", ha az adott kutya nem hozza, amit szeretnék. És ha nem hozza, akkor sem fogok megválni tőle (ahhoz elég extrém eset kellene, amikor úgy érzem, a kutyának sem jó velem és jobban járna valaki mással - skótjuhász esetén nehéz ezt elképzelni).
Nem akarok tenyésztő lenni. Egy almot is elég nehéz lesz úgy elosztani, hogy mindenki jó gazdához kerüljön. Ezért lenne könnyebb, ha egy normális tenyésztővel együtt lehetne ezt megvalósítani. De mint említettem - esélye szinte 0. Nagyon tetszik amúgy nekem, hogy skótos körökben állandóan megy a sírás a sz*r genetikai variancia és a szűrések további beszűkítő hatása miatt. De eszükbe sem jut körülnézni a nem kiállítási állományban vagy kevert vonalakban. Megy a szaporítózás rendesen, de nem veszik észre, hogy ők mit követnek el a fajta ellen... fenotípus manipulációja akár invazív módszerekkel, a karakter, ösztönök és munkaképesség, munka totális mellőzése, a kiállítás és a küllem, mint egyetlen értékmérő tulajdonság figyelembe vétele. Na én erre mondom, hogy ez nagy sz*r. Ez plüssállatgyártás. Futószalagon. És az a gond, hogy amíg más fajtákban van show- és munkavonal, a skótnál az utóbbit sikerült teljesen kinyírni. Itthon biztosan.
További kérdés volt, amin görcsöltem, hogy vajon nem lenne-e egyszerűbb fajtát váltani. Ha a skótjuhász szegényem többségében "elcseszett", ilyen szinten funkció- és képességvesztett és nincs is szándék ennek visszahozására, egyszerűen keresni egy jobbat. Van nekem elég elszántságom, küzdeni néhány tulajdonságért? Hiszen ha még úgy is adom a kölyköket, hogy igen, funkcionálisak, aktívak, remélhetőleg alkalmasak sportra, munkára, akar-e valaki skótot olyan munkára, amit pl. a border is tud, sőt az ott létező speciális munkavonalaknak köszönhetően valószínűleg sokkal jobban?? Ezt a kérdést feltettem többek között Vikinek (beauceron tenyésztő), akinek a válasza őszintén megnevettetett és feldobta a napomat. Idézem, mert nyilvános felületen jelent meg (az én kérdésemmel kezdődik):
"Harmadik, hogy vajon van-e értelme "visszaszelektálni" egy fajtát munkakutyává - ha létezik és itt van nekünk a munkaborder, ami kb. mindent elvisz a hátán.. "
"Na, itt álljunk meg. A szelekció elvileg "preserve", ez az FCI új szlogene by J. T. elnök úr. Szóval igen, ha meg akarod őrizni a fajtát kívül és BELÜL is, akkor van értelme visszanyúlni az eredethez. Más fajtához viszonyítani pedig szerintem nagy butaság. Ennyi erővel tartsunk csak bordert és malinoist, hisz ez a kettő "mindent elvisz a hátán". A border collie egyébként is CS terelő versenyeken indul, ha máshol nem is, a terelő versenyeken a collie egyenrangú felekkel indulhat, az összes többi interbreed fajtával. És azért az agilityn túl is van élet :) rengeteg új sport kezdi bontogatni a szárnyait és nem mindegyiket uralják a fent említett "sztárfajták"."
A következő dolog, amin sokat gondolkozom, hogyan is merem én ezt az egészet felvállalni. Egyrészt, zoológus vagyok, az állatorvosin tanultam, szóval az alap, a genetika/tenyésztés nem ismeretlen számomra. Kutyázom 23 éve, ami nem kutyatartást jelent. Folyamatosan igyekszem fejlődni, tanulni és igen, küzdeni is. Még így sem tudok nagyon-nagyon sok mindent, ez tény. Viszont nagyon igyekszem, van bennem alázat és felelősségtudat, szívesen tanulok a jobbaktól, sőt, odamegyek, segítséget, tanácsot kérek. Ha adnak :D Ha nem, kénytelen vagyok önállóan megoldani a dolgokat.
Hát, így állok most a kérdéssel. Let's see.
 |
| Mindennek az oka... :D ❤️ |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése