Arra gondoltam, próbálok struktúráltan Hoopers-t alapozni.. korszakalkotó ötlet, mi?
Mindenesetre azért választottam ezt az alkalmat, mert az instruktori képzésen sok-sok nagyon hasznos, lépésről-lépésre videót osztottak meg velünk, amit nagyon szeretek. Rengeteget segít. Természetesen nem mindent csinálok pontosan úgy, ahogyan bemutatták, de néhol a látottak alapján kísérletezek is, végülis tanulni mindig jó, Asszírkát pedig beáldozom ennek oltárán :D
Írtam már többször erről a témáról, de miután megint hallottam pár történetet, ismét szólnék néhány szót azokról a tenyésztőkről, akik nem azok.
Érdekes, hogy számtalan cikket lehet találni a "fujj-fujj szaporítók" és a "mi a különbség a tenyésztő-szaporító-gazdi szaporít"-témában, de arról valahogy szeretnek elfeledkezni, hogy akad bőven olyan "tenyésztő" is (igen, a többtízéves múlttal rendelkező, országos hírűek között is, bőven!), akik soha nem fogják megütni azt a szintet, amit én tenyésztőnek hívok.
Nézzük, önmagában mi NEM jelenti azt, hogy valaki tenyésztő:
A SuBa szervezésében, NÉBIH és bírói testületi engedéllyel ma megtartották az év első terelőversenyét Székesfehérváron, így mi is részt vehettünk életünk első terelőversenyén.
Boldog voltam, mert már jó ideje tervben volt, hogy elindulunk. A versenyszituációt csak versenyen lehet gyakorolni, ugye... és előbb-utóbb el kell kezdeni. Mindig van egy első alkalom, amit meg kell ugrani :)
Természetesen nem akartam izgulni - természetesen izgultam. Próbáltam úgy felfogni, mint egy tréninget, amikor egyben kell menni egy pályát. Amúgy is, kicsi univerzumunk legboldogabb helye Székesfehérvár, én is és Newton is imádunk ott lenni. Szeretünk mindent, ami itt vár ránk. Próbáltam ebbe a nyugalomba kapaszkodni :)
Aki esetleg nem ismeri a Maslow-piramist, annyit kell tudni róla, hogy a szükséglethierarchiát jeleníti meg, piramis alakban, amelynek legalsó, legszélesebb részét, kvázi bázisát a fiziológiai (alapvető, ösztönszerű) szükségletek adják. Amíg ezek a hiányalapú szükségletek legalább részben nincsenek kielégítve, addig a további, magasabb szintű igényekre (biztonság, szeretet, kognitív szükségletek, stb) nincs lehetőség feljebb lépni.
Hogy jön ez a kutyázáshoz?
Nagyon egyszerűen. Az emberi elvárások, a nem-gondolkodás kapcsán. Rengetegen vannak, akik a kutyájukkal szemben úgy támasztanak elvárásokat, hogy ők cserébe a kutya legalapvetőbb szükségleteit sem elégítik ki, vagy egyszerűen nem gondolnak rá.
Az emlékek kedvéért gyors feljegyzést készítek a legutóbbi terelőtréningről, mert történtek érdekes dolgok.
Úgy osztottam be a kuttyokat, hogy Newton 2 köre között ment egyet a kicsi, akit kivételesen én vittem be (mostanában Gabit kértem, hogy tréningezzen vele, mert nekem már semmi agyam nem maradt Newton után).
Newton az első körben egyszerűen csodálatos volt. Imádtam. Nem hajtott túl vehemensen, lassított ha kértem, csodaszép, harmonikus együtthajtásunk volt. Gyakoroltuk a kifutásokat, nos, az ívek itt nem szépek, szűken kerül, eléggé lecsapja a nyájat, de legalább kerít! Illetve persze rohan mint az állat. Néha már sikerül nem lefutni, hanem behozni a nyájat, ez is jó.
Séta közben sokszor előfordul, hogy megállítanak emberek, persze a kutyák miatt. Ilyenkor kétesélyes a dolog, vagy kötözködni akarnak, hogy miért nincsenek pórázon (hála égnek ez a ritkább!!!), vagy csak megcsodálják őket, hogy milyen szépek.
Én amúgy mindenkivel szívesen beszélgetek, mert úgy érzem, ez egy pozitív kapcsolatépítés kutyások és nem kutyások között, plusz, így próbálom "megerősíteni" az emberekben a kedves viselkedést. Aki velem kedves és érdeklődő, azzal én is kedves vagyok és érdeklődő (normális keretek között, nyilván). Manapság annyira személytelenné vált a világ, hogy szinte öröm, ha egy ismeretlen kedvesen fordul hozzánk. Meghallgatom őket, legtöbbször persze a "nekem is volt ilyen kutyám" hangzik el, de 5-10 percet mindenkire áldozok, akármit is kérdez/mesél.
Nyilván a kérdések ismétlődnek. Rájöttem, hogy nem érdemes ilyenkor belemenni a részletekbe, a szakmai részletekbe meg főleg nem, mert a kérdező igen gyorsan elveszíti a fonalat általában. Így kifejlesztettem a rövid, egyszerű és nem meglepő válaszaimat, amiket az átlag kérdező elfogad. Soha nem állítok olyat, ami nem igaz, de tény, hogy redukálom az információkat rendesen :D
Álljon itt néhány példa a szűkített (CR) - és a kiterjesztett (AR) valóságra :D
Néha csak ülök és figyelem, ahogyan ezek beszélgetnek... nagyon tanulságos és vicces :D
Jelen szituban Asszírka kísérletezik a Newton által meghagyott rágcsálnivaló ellopásával :D
Tök jól végig lehet követni, amint kiszúrja a célpontot, mérlegeli az esélyeket, támogatást kér tőlem, elbizonytalanodik amikor Newton megmozdul és végül, amikor Nyúl megint eldől, lenyúlja a cuccot és settenkedve távozik :D Oltári cuki :D