Szombatra egy rövidebb kirándulást szerettem volna, mert nem tudtuk az egész napot erre szánni. Csesznekre szavaztam - a közelben van és ismerős terep. Így térkép sem kell, plusz biztonságos, völgyben futó, szépséges útvonal ez. 8-kor indultunk, 9-től 11-ig letoltuk a "túrát". Igazán imádtam, csodálatos időnk volt, el sem fáradtunk, mégis mozogtunk és erdőben jártunk. A parkolóba visszaérve pedig összefutottunk Anitáékkal :D Ők akkor indultak.
A délutánt egyéb teendőkkel töltöttük (laminált padló vásárlása, Anyalátogatás, stb), a kutyák a nap hátralevő részét unatkozással voltak kénytelenek eltölteni. Nem sajnáltam őket nagyon, mert én tudtam, amit ők nem: hogy másnap végre félnapos közös program vár ránk!!!! A Tatai-tó!
Számomra a legkedvesebb időtöltés, amikor Gáborral és a két kutyával lehetek és közösen csinálunk valamit. Lehet ez túra, kutyasuli, akármi. De a tatai programot különösen szeretem, mégpedig azért, mert változatos és izgalmas.
A tó körbesétálásával kezdtünk, hogy fáradjanak a kuttyok. Eleinte kicsit stresszesek voltunk Gáborral, mert hiába volt reggel, akadt bőven futó, biciklis és kutyasétáltató is. Ilyenkor kell egy kis idő, amíg megszokjuk az ingerkavalkádot (a kutyáink jobbak :D) és elengedjük a feszültséget. Ráadásul nem is aludtunk valami jól, kissé kóvályogtunk. Vittünk dobozos kávét, amivel élesztgettük magunkat, meg Gábor fogyasztott némi túrós rétest, ezt Anyától kaptunk tegnap. Én közben csináltam pár fotót a szépséges tóról, amin szinte fodrok sem voltak - még a szél sem ébredt fel.
A kutyáink fantasztikusak voltak, komolyan! Nagyon elégedett voltam velük. Észrevétlenül kocogtak el bárki mellett, nem álltak keresztbe (na jó, talán kétszer, de az események számához viszonyítva ez semmi). Newton sem volt végtelen módon ráfeszülve a többi kutyára, ha meg is nézte őket, hamar leszakadt róluk és jött tovább. Az emberek is nagyon kedvesek és normálisak voltak, sokan még mosolyogtak is és megcsodálták a "lessziket". Annyira tudok örülni ilyenkor. Mert így is lehet - normálisan, toleránsan élni egymás mellett, nem utálkozni és feszültséget kelteni, főleg, ha nincs semmi indoka. Útközben két kútból itattunk, meg átsétáltunk egy párakapun, ez Nyunyunak nagyon tetszett :D Bár az elején eléggé fel voltak pörögve, a 2 óra alatt leengedek egy kicsit, ami pont ideális indítás a SUP-hoz.
A körről visszaérve találkoztunk Petiékkel, Dóriék kicsit elaludtak, később csatlakoztak. Visszaléptünk a kocsihoz kivenni a hámokat, felszereltük a kutyákat és mentünk is, átvenni a deszkáinkat. Pont a megbeszélt 10 órára értünk a kölcsönzőbe, már ki is pakoltak nekünk. Nagyon szeretem ezeket a kölcsönzős skacokat, tök aranyosak és kedvesek.
Amint vízre tettük a deszkákat, Newton és Asszírka is pattantak fel magunktól :D Meg kellett mondjuk cserélni őket, de az is simán ment.
Először sikerült fordítva felülni a deszkára - csodálkoztam is, miért nem haladunk - de aztán korrigáltunk és onnét kezdve ment minden :D Ha közel mentünk egymáshoz, mindkét kutya nyünnyögött, mint valami szirének, úgy mondták a magukét. Newton meglepetésemre háromszor is vízbe vetette magát, kétszer inkább belecsúszott, egyszer viszont ugrott, hogy megnézzen egy, a vízben sodródó palackot, hátha van benne szerelmes üzenet :D Minden alkalommal kihalásztam a kutyámat a deszkára, mondjuk egyre nehezebb dolgom volt, mert fáradt ő is és nem tudott már úgy visszakapaszkodni, a teljes súlyát megkaptam én...
Összevissza evezgettünk, én összesen másfél órát voltam a vízen (Petiék és Gábor hamarabb kimentek, Dóriék pedig még maradtak). Közben rendesen megélénkült a szél is, nem mindig volt könnyű terv szerint haladni. De annyira nem akartam, hogy vége legyen!! Hiszen erre vártam egész héten!! Elmondhatatlanul élveztem. Képeket sajnos nem tudtam csinálni, nincs vízálló tokom (fogok venni!), pedig olyan gyönyörű fotókat tudtam volna készíteni, pl. a Nyúlról, amint skót hajó-orrdíszként feszít a deszkán :D
Végül mi is kikötöttünk Nyúllal. Picit játszottam Asszírkával még a vízben (vittem játékot), hogy fáradjon. Newton-t ebbe már nehéz volt bevonni, mert örült, hogy újra a szárazföldön vagyunk és minden más jobban érdekelte. A parton már rengetegen voltak és bár én élveztem, hogy abszolút mindennel kompatibilis kultúrkutyáim vannak, Gábor kicsit feszült lett, nehogy beszóljanak, ha valakit összevizeznek a kutyák a sétányon, vagy ilyesmi. Olyan érdekes, általában én vagyok, aki rommá stresszeli magát a "nehogy beszóljanak a szabadon levő kutyák miatt"-témán, szinte örültem, hogy most Gábor van így és végre nem én :D
Végül megkötöttük a jószágokat és elvonultunk enni. Petiéknek hamarabb haza kellett indulni, de Dóriék jöttek. Kirakták száradni a deszkákat, aztán rendeltünk és ettünk: a kihagyhatatlan édesburgonya-chipset és csokis gofrit! Nyami :D
Kutyák az asztal alatt fetrengtek, lestek és szomorkodtak, hogy nem mehetnek összevissza rohangálni továbbra is a parton, a tömegbe.. de ezt már én sem akartam megkockáztatni.
 |
| SUP-olást követő össznépi éhezés |
 |
| Azért már fáradt... |
Amikor végeztünk és elengedtem őket amíg szedelőzködtünk, Newton így is elkocogott vagy 50 méterre, mert talált magának 2 másik skótot... persze vissza is jött hamar, így akár indulhattunk is a kocsihoz.
Készítettem még pár búcsúképet, a kuttyoknak jutalom és elfoglaltság gyanánt adtam egy-egy darab szárított húst a box-okba, aztán irány az autópálya és haza :)
 |
| Fáradt Asszírgolyó |
Itthon beléptünk egy gombóc fagyira a kávéházba, a kuttyok kaptak egy rövid keresőjátékot, újabb szárított (ezúttal kacsa)húsdarabért. Ezt követően úgy dőltek el, mint a drégeli rom. Mi pedig egy kávét követően akár állhattunk is neki a tervezett kisszoba-festésnek.
Csodálatos nap volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése