Nem sokat aludtunk szilveszter éjjelén (ez valószínűleg az emberiség 99%-áról elmondható), bár mi csak Anyáéknál buliztunk (de az szuper volt :)) és azt is csak 9-ig, aztán tepertünk haza a délelőtti Soproni Nagy Kutyás Séta által lefárasztott - és természetesen szigorúan a házban tárolt - állatkáinkhoz. Teljesen jól voltak, semmi pánik, fetrengtek szerteszét.
Vacsorát nem kaptak, hogy elég legyen egy rövid pisikör, amire kb 3/4 10-kor indultunk. Hát, akárhogyan is, azért itt is volt némi petárda, tűzijáték. Már 30-án is csak pórázzal, hámmal mentünk, sőt, még ma is ez lesz. Biztos, ami tuti.
Asszírka szegényem az első 3 durranás után végleg kipukkadt.. leeresztett farok/sietősre vett léptek/boldogtalan nyomorult fej.. Newton rám nézett, mondtam neki, hogy semmi, mehetsz - és ment. Ő aztán pisilt, kakált, feltartott farokkal tolta le az egész sétát. Na igen. Ezt mondom mindig. Idegrendszer, hahó. K*va fontos!!! És kb. pótolhatatlan!! Ezért választottam Yasha-kölyköt. Néha, amikor felmerül, hogy hű, Asszírka milyen gyönyörű, akkor teljesen egyetértek - de nem engedném tenyésztésbe (pedig még ezzel a kis bizonytalanságával is a skót átlag felett van..). Newton-t igen. De ő fehér faktoros LOL... erről írni fogok még, mert egyszer elmondom a véleményemet, az biztos.
Később elmentünk aludni, a szórakozással meg belehúztak a népek, ezer szónak egy a vége: arra riadtam, hogy egy skótjuhász ül a fejemen. Szó szerint. Asszírka. Aki úgy betojt, hogy a világegyetem egyetlen biztonságos helyének a kanapé legsarkát ítélte, ahol - jelesül - én voltam. De ez nem befolyásolta őt túlságosan, szóval a fejemen kötött ki. Na. Hát én értem, hogy pánik meg minden, de azért felkapcsoltam a lámpát és szépen letessékeltem a kiskutyát. Kézjelekkel (vagyis letoltam az ágyról), mert valahogy nem kívántam 20 kg szőrbe fulladni szilveszter éjjelén. Az éjszaka folyamán még egyszer eljátszottuk ugyanezt, aztán múlni látszott a lelkesedés az emberiség köreiben és végre aludtunk is..
Január 1-je nálunk hagyományosan kirándulónap. Már Raffával is így volt, azóta is tartjuk. Tavaly a Tatai-tónál voltunk, de meglepően sokan voltak rajtunk kívül - és mivel nem rajongok az emberekért szabadidőmben (csak azokért, akiket szeretek) - tartva a kirándulási szokásomat, kevésbé közkedvelt helyet választottam.
15 km-es ravazdi kör lett belőle. Nem kellett sokat utaznunk, az idő és az erdő gyönyörű volt. A hideg szél és a dimbes-dombos táj ugyan megtréfálja az embert és jelent némi kihívást az öltözködés terén, de a nap csodálatosan sütött - és olyan nyugalom volt.. a múltkori Illaki-erdő után volt egy kis pánik bennünk a vadállomány sűrűségére vonatkozóan, de hála az égnek nem volt ok aggodalomra.
 |
| Jánosházi-pihenő |
Plusz, ami az álmom volt mindig - és ha 2019-ben nem is, de 2020-ban azonnal megvalósult! - miután hazajöttünk, nem kellett mennünk sehova és nem kellett csinálnunk semmit!! Szabadon választottan miénk az egééész délután! Ebédeltünk (lencsét!), sütöttünk gyors leveles tésztás sütit, teát főztünk, blogot írok, mindjárt húzok forró vízben zuhanyozni és le is fogok dőlni egyet!! Meg puzzle-özünk is majd!!
Azt mondják, amilyen az év első napja, olyan lesz az egész. Így legyen!!
BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése