Kraft Újév Kupa

Már több mint egy hónapja regisztráltam erre a versenyre, egyszerűen a Kraft-hoz jó élmények fűznek, szeretek ide menni.

Aztán persze nem kalkuláltam ilyen zsúfolt decemberrel, kb 2x jutottunk el edzeni.. írtam is Áginak, hogy bizonytalan vagyok, így menjünk-e... tényleg nagyon ki lehet esni, akár hetek alatt (szerintem mondjuk bármilyen dologból). Ő bíztatott, illetve felajánlotta, hogy előző nap átmehetünk egyet futni, ha szeretnénk. Kapva kaptam az alkalmon, nagy szükségem volt rá :)

Ági A1-es pályát rakott, amit bejárhattunk, megbeszéltünk, aztán egybe kellett futni. Na, még sosem bénáztunk ennyit... nem baj, a lényeg, hogy végtelenül hálás voltam a lehetőségért, így nem 1 havi kihagyással kellett mennünk versenyre.

Amikor sok idő kimarad, mindig nagyon izgulok. Most sem volt másként. Elképzeltem, hogy kizárnak, elfelejtem a pályát, stb stb. Ami még nagy nyomás volt rajtam, hogy mindösszesen 4 kezdő maxi versenyző regisztrált erre a versenyre - ezt előre nem lehet tudni, ugye, a verseny előtt pár nappal zárják csak a regisztrációt. Összességében is kevesen voltak, feleannyian, mint máskor (gondolom sokaknak a mai az utolsó pihenőnapja, nem feltétlenül versennyel akarták tölteni). Szóval arra gondoltam, hogy végleg nagy égés lesz, ha 4-ből is 4.-ek leszünk, vagy kizárnak, vagy ilyesmi.

Ezen gondolatokat próbáltam kicsit ellensúlyozni, de nehéz volt elengedni a kis létszámot..

Amikor megérkeztünk, megnyugodtam. Mivel a helyszínt már ismerem, illetve valamiféle kis rutin is kialakult már (pisil-regisztrál-pályaépítést néz-pályát jár-pisil-kutyát kivesz-kutyát melegít-fut-kutyát eltesz, majd ugyanez regisztráció nélkül mégegyszer), egész jó kedvem lett.

Amikor kivettem, Newton teljesen szét volt esve (pedig Gábor mindig megjáratja őket, amíg én a fenti előkészületekkel vagyok elfoglalva.. most is kint voltak a pálya melletti szántókon 20 percet), kapkodta a fejét, orra a talajra ragadva, állandóan szimatolt. Olyan tömény ilyenkor neki a kutyaszag-információáradat, totálisan meggárgyul. Hála az égnek, pirított májat vittem bemelegíteni... ez helyrebillentette a létet. Össze tudtam szedni. Szépen melegítettünk, futottunk. Én közepesen lassúnak éreztem a futást, mikor meghallottam az időt, akkor meg már egyenesen borzalmasnak ítéltem.. visszanéztem a videót is - nem tetszett ez a kör.. 

A második körre mindig elfáradok kicsit, úgy mondanám, lemegy az első adrenalin, megnyugszom, de ténylegesen fáradok is. Futósabb pályát raktak, sokkal jobbnak is éreztem :) Newton úgy belehúzott az egyenes szakaszon, meglepődtem.. össze kellett kapnom magam! Nagyon édes volt :) Megint ugatott néhányszor rohanás közben, ilyenkor nagyon elszánt :D A videó eleje technikai okokból kicsit lemaradt:

Végül mindkét körben másodikak lettünk. Egy darabig gondolkoztam, hogy szabad-e büszkének lenni a második helyre, négy versenyzőből, de végül úgy gondolom, igen... mert volt pl. kizárás is, illetve hibátlanokat futottunk (időhibát persze kaptunk, de ez nálunk default), ami nekem mindig nagy öröm!! Plusz, Ági is mindig azt mondja, valójában mindig győz az ember, ha úgy érzi, hogy mindent beletett amire képes volt és jól érezte magát a pályán. A második körünkre ez mindenképpen igaz volt!!

Ez a fenékbebillentett beállást azért tanítani kéne... :D

A második körben inkább leültettem... legyen egy normális dobogós fotónk..

Szóval, nagyon-nagyon örülök a két szép ezüstéremnek!! Csináltunk is fotót a Kisnyúlról, olyan büszkén feszített bennük, mintha pontosan tudná, hogy ez az ő érdeme!!

Okosügyescsodálatos Bajnok Nyúl

P.S.: Természetesen délután kellett még egy majd másfél órás séta, hogy lefáradjon, de úgy tűnik, talán sikerült :D