Skótjuhászt akarnak...

Kb két héttel ezelőtt keresett meg egy távoli kolléga, hogy hallotta, én értek a kutyákhoz, ők pedig kutyát szeretnének, mégpedig skótjuhászt. Ebből persze már gondolhattam volna, hogy valójában az a kérdés, hogy vannak-e nálam kiskutyák, de én ilyenkor első körben mindig nagyon boldog vagyok, hogy legalább megkérdeznek valakit az egészről - meg nyilván nem tudom letagadni imádatomat a téma iránt.

Persze azért rendesen meg szokott lepni az információhiány mélysége (az internet korában hülyének maradni stb stb) - talán részben menthető azzal, hogy az internet egy dolog. Legalább annyi hülyeség és ostobaság van rajta, mint amennyi értékes információ. Rengeteg kérdésre nem is lehet igazi választ találni, illetve a gyakorlati tapasztalat meghallgatását semmi nem tudja helyettesíteni. Plusz, mindenkinek el kell kezdenie valahol, ez nem bűn. 

Én első körben megkérdeztem, hogy milyen az életmódjuk, meg mit szeretnének a kutyától (már nem is úgy kérdezem, hogy miértis akarnak kutyát???).

Nézzük. A kert nem nagy, 600 m2, saját fogalmazása szerint vagyonokat költöttek a megtervezésére, kialakítására. A tulipánhagymákat pl Hollandiából hozatták, néhány növényt a Távol-Keletről. Alig vannak otthon. Az ég világon semmi fogalmuk nincs a skótjuhászról, de annyi sem, hogy milyen színekben létezik. A felesége családjának volt egy régen otthon.

Kérdezte, hogy fog-e ásni a kutya. Az egyik régi pulijuk vagymi megtanult csak az ösvényeken közlekedni, azzal így úgysem lesz gond. Meg hogy amikor én viszem őket valahova, van-e rajtuk szájkosár. Illetve hogy macskát is szeretnének, azzal kijön-e. Csak kölyök érdekli őket (arról se semmi, hogy törvény szerint 8 hetesen lehet legkorábban kiskutyát elhozni..). A kutyáért bárhova elmennek, az nem gond. Meg a pénz sem, persze, de ahogy nézem, azt sem tudják, mi az hogy tenyésztő.

Felhívtam rá a figyelmét, hogy egy kiskutyát - ahogyan egy csecsemőt sem - nem lehet sterilen felnevelni. Pl. rágni (is) fog - mondjuk mert cseréli a fogait (tényleg: csecsemőt vertek már meg fognövős rágásért/sírásért?).

Elmondtam, hogy a kutyának alapvetően azt kell tudnia, amivel találkozni fog az életében. Ha csak a kertben lesz, nem kell tudnia semmit... és milyen sokan gondolják, hogy csak a kertben lesz (de akkor meg minek, kérdem én.. ja, bocs, elfelejtettem, a kutya nem érdekel senkit ebben a történetben) .. aztán egyszer csak el kell vinni állatorvoshoz. Meg elutaznak.. hova is tegyék...

Kifejtettem, hogy a kutya számára alapvető igény a szociális élet... szóval ha amúgy is alig vannak otthon, legalább engedjék be a kutyát a házba. Ez kvasok porral fog járni, meg némi szőrrel, ekkora bunda esetén. Amikor mondtam, hogy én kétnaponta söprök és ebből semmi nem látszik, egészen elképedt.

Azt, hogy egy kutya ásni fog-e, azt a jóélet se mondja meg neki előre. A kutyák általában három okból kifolyólag ásnak: unalom / kisrágcsáló vadászat / hűvös hely előállítása nyáron.

Javasoltam, hogy alacsony energiaszintű és szuka kutyát szerezzenek. Elmondtam, hogy nem mindegy, melyik tenyésztőtől veszik a kölyköt, mert pl aktivitásban, ösztönerősségben is brutális különbségek vannak. A kölyökválasztásnál is kérhetik a tenyésztő segítségét - végülis ő él a babákkal és látja a viselkedésüket minden nap, minden szituációban (már ha ért hozzá.. vagy érdekli).

Próbáltam utalni rá, hogy a skótjuhász egy érzékeny fajta, nem bírja a nyomást... meséltem kicsit a saját kutyáimról, arról, mi hogyan élünk. Válaszoltam arra, amit kérdezett.. 

Tanácsoltam, hogy legyen egyszerre a kiskutya/kismacska, akkor biztosan jóban lesznek.. plusz átküldtem neki mailben a skótjuhászos honlapot.

Pontosan tudom (99%), hogy az egésznek semmi értelme nem volt. Ne így legyen. Én megpróbáltam. Egy pillanatig sem szépítettem/bonyolítottam semmit és nem is voltam "énmindenttudok" tanárnéni.

És két dolognak örültem nagyon:

• az egyik, hogy már nem veszem a lelkemre a dolgot. Leszarom, ki milyen kutyát szerez és visz haza, aztán annak milyen élete lesz. Hogy kennelben végzi a tulipánok miatt, vagy naponta kétszer két percre látja a gazdáit, amikor kiállnak a prémiumautóval a kertből, amúgy meg száradjon el nyugodtan egymagában, kit érdekel. Ez már legyen a tenyésztők feladata.. hogy kinek, hova, miért adnak kutyát. Bár, amíg azt látom, hogy a tenyésztők nagyrészének sincs fogalma magáról a kutyáról, annak valódi igényeiről, mert pont addig szeretik, amíg nekik kényelmes, és a kutya egyetlen értéke, hogy szálára van fésülve, lehet fotózni és nyer a kiállításon... én viszont nem vehetem a világ összes kutyájának jólétét a lelkemre, mert nagyon fájna.

• a másik, hogy (bár az illető vezető a cégnél, én meg ugye nem) teljes magabiztossággal tudtam szemben állni vele. Egy szemernyi bizonytalanság vagy kétség sem volt bennem, ha - mint pár gunyoros mosolyban felmerült - kinevet vagy hülyének néz a "megszállottságom" miatt. Sőt. Mérhetetlenül büszke voltam rá.