Amúgy is rengeteg gondolatot vetett fel bennem ez a külföldi tréning, amik régóta motoszkáltak bennem, de talán eljutok végre a komoly elhatározásig. Ezek pedig a határaink, illetve a fejlesztésre (és itt kifejezetten tanításra gondolok) szoruló háttér. Szóval. Ha versenyezni akarok, akár itthon, akár külföldön, akkor erősíteni, biztosabbá kell tenni a tudásunkat. Van mit dolgozni az értésen és az önkontrollon is. Felmerül azért bennem, hogy nincs-e túl késő ehhez ebben a sportban, de bízom Newton-ban - és a képességeiben.
Nézegetek külföldi videókat, keresgélek embereket, akik skótokkal vagy hasonló juhászkutyával dolgoznak. A neten nem sok minden van, de facebook-on azért találni itt-ott.
Egyértelműen látszik, hogy erősödik a tanítási oldal, szinte mindenki környezeti modellezéssel dolgozik. Nálunk ez minimális szinten mozgott eddig, pedig nagyon sokat segít, mint az a mostani alkalommal is bebizonyosodott.
Aztán. A sport egyre népszerűbb lesz, itthon is. A versenyeken így egyre népesebb mezőnnyel kell majd számolni, ami alapvetően egyáltalán nem baj, viszont.. vannak, akik extrém mértékben tolják ezt a sportot, naponta többször terelnek, a legváltozatosabb helyszíneken.. vannak sokan, akiknek saját birkáik vannak, ad libitum gyakorlási lehetőséggel.. vannak, akiknek több "eredeti", öröklött képességgel bíró kutyája, kutyafajtája van... vannak, akik eleve "értenek" a birkákhoz, jószágokhoz és vannak, akik már régóta űzik ezt a sportot és a sokadik terelőkutyát képzik, vagy akár erre vettek már kutyát... Szóval... egyre nehezebb. Most már IHT-2-es osztályban vagyunk, a feladatok sem lesznek könnyebbek :)
Ami még érdekes, hogy a gyenge ösztönű kutyák munkája egy versenyen sokkal szebb, sokkal szebben is mutat.. kérdeztem Gabit, hogy ezzel mit kezdjek. Ő azt mondja, hogy higgyem el, egy neccesebb szituban az ilyen kutyák elbuknak. Na igen, de ahogy nézem, inkább a másik irány a jellemző.. amikor a birkák érzékenyek és rohannak mint az állat.. az ösztönerős kutya pedig ilyenkor.. sok. Vagy standard 25 méterre tartod a nyájtól, vagy nem kontrollálható a szitu. Ah, nem tudom.
Az is eszembe jutott, hogy esetleg hagyni kéne az egész versenyzést a fenébe... és nem "félelemből" a kihívás miatt, vagy éppen a fent felsorolt "többiek" miatt, hanem egyszerűen azért, hogy ne vesszen el ebből a munkából a boldogság.. és ne legyen teljesítménykényszer mögöttünk. Viszont a versenyhelyzet meg nagyon jó lehetőség is a fejlődésre. Van egy mondás, nagyon szeretem, mely szerint: "Sohasem veszítek. Vagy nyerek, vagy tanulok." Sokszor mantrázom magamnak, de az is tény, hogy nekem nagyon nagy szükségem van a pozitív visszajelzésre, az eredmények által. Ez eddig abszolút megvolt, két versenyünk volt és mindkettőn első helyen végeztünk, de ahogy fent említettem, ez azért nem ilyen egyszerű :)
Nem tudom például, hogy fel fogunk-e jutni 3-as osztályba. Ide elhajtás kell, az pedig egyenlőre nem nagyon megy.. meglátjuk.
Na jó. Ennyi bevezető után azért mesélek a táborról is pár szóban :)
A résztvevők között 2 ismerős is volt, van itt bőven visszajárás :). Kellemes társaságunk volt ismét, ennek mindig nagyon örülök.
Newton nagyon-nagyon rendesen dolgozott végig, olyan boldog voltam... ezúttal Szandrával gyakoroltunk, aki nagyon izgalmas és szuperul felépített, struktúrált tréningeket tartott nekünk. A külső pályán is dolgoztunk, az első feladat itt például az "elveszett" birkák megkeresése és behozatala volt - annyira tetszett!! Lássuk, milyen feladatokat gyakoroltunk.. kerítésről leválasztás, teljes kör futása a nyáj körül menet közben és állva, előrehívás, leválogatás karámba és munka felezett nyájjal, védelem (huh, ez nagyon nehéz és még csúnya is..), kifutás íven tartása. Nagyon élveztük!! Nagyon jó volt, hogy egymásra épültek a gyakorlások, így próbáltuk stabilizálni a tudást. Annyira látszik, hogy ahol Newton számára értelmezhető, érthető a feladat, ott csinálja, mint a kisangyal és tök boldog, hogy "ezt értem!". Vittem be párszor jutifalatot is, és bár terelés közben nagyon nehéz jól jutalmazni, azért a statikus feladatokat (állítás, fektetés) lehet.
Kaptunk sok-sok külön feladatot is, lásd hodályból kihajtás, legelőre kivitel a nagynyáj után, kihajtás a másik területre. Mindig megtiszteltetésnek érzem ezeket, azonkívül imádom az "életszerű" feladatokat és a változatosságot. A legelőre kihajtás az egyik kedvencem, ez tényleg olyan érzés, mintha juhászlány lennék valahol :D
 |
| Igen-igen, ott vannak bent a birkák... |
 |
| Boldogság van... megyünk a legelőre :) |
Elképesztően elfáradtunk... Newton és én is alig kóválygunk, mióta hazajöttünk, kb azt se tudjuk hol vagyunk :D Én is rengeteget tanulok, Newton meg hát aranyom rommá dolgozta magát.
Ez a boldogság mindig kitart még napokig :) Köszönjük, hogy ott lehettünk!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése