Az elmúlt hónap így néz ki, nos, még én is meglepődtem (egy kicsit), mennyit trappolok az állatkákkal:
Ezek tényleg a kutyákkal megtett távok, a napközbeni mozgás elhanyagolható mértékű belőle, illetve itthon általában le is veszem az órát. Mondjuk nekem óriási szükségem is van a sétákra, főleg a reggeliekre, ezek adják a napom fénypontját. 30 perc alatt szenvedek, az nem is minősül sétának, inkább csak eü körnek. Azt szeretem, amikor legalább 1, de inkább 1,5 órát tudunk menni. Ilyenkor érzem kellemesnek a távot, amiért megéri elindulni. A reggelekben a nyugalmat szeretem, a hűvös, csendes időt, azt, hogy egyedül vagyok a kutyákkal, nyugodtan, a gondolataimba süllyedve, vagy csak a környezetet csodálva...
Az is nyilvánvaló, hogy a séta csak a programjaink egy része, viszont szerintem rendkívül fontos része. Itt a kutyák "kinyújtóztathatják" magukat, a saját, kényelmes tempójukban, szaglászva haladhatnak, az agyuk pihen, az izmaik kellemesen vannak terhelve. Azt gondolom, hogy a kondíciójuk, mentális egészségük érdekében is szükséges a napi mozgatás. Néha több, néha sajnos csak kevesebb sikerül. Nyáron, nagy melegben, délután max. 45 percre viszem őket, akkor ez is épp elég... nem ilyenkor kell csúcsot dönteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése