Miután Gabinak ki kellett vinnie a nyájat a legelőre, gyorsan leválogatott nekünk egy kis csapatot - akiken mondjuk látszott hogy nem a szokásos banda.. kissé hisztisen indultak neki a tréningnek :D - aztán magunkra is hagyott minket. Igazából ennek a kihívásnak is örültem, végülis most nem tanultunk új dolgokat, hanem csak gyakoroltunk - érdekes és nagyon tanulságos az is, amikor saját kútfőből kell megoldanunk egy tréninget.
Kezdetben a birkák enyhén hisztis, pánikolós nyomulása miatt megforgattam őket párszor, illetve a kerítésről leválasztást gyakoroltuk (próbálok ismét vezényszót kötni hozzá - régen volt, aztán nem gyakoroltuk és elveszett). Haladni elég érdekesen sikerült, de azért egy idő után beállt a rend és mindenki lenyugodott.
Ahogy Szandrával elkezdtük, gyakoroltuk a kifutásokat raklap akadályok, illetve fák segítségével. Nagyon szépen ment! Teljes kör futtatását is így próbáltam, ez először még nem volt meg, aztán sikerült. Egyértelmű, hogy Newton-nak nagyon sokat segít, ha pontosabban érti a feladatot, mert van pl tereptárgy, amihez kötheti azt. Sokat dícsértem és általában nagyon-nagyon nyugodt voltam az egész feladat alatt, ami szerintem rengeteget segített a kutyának is. Annak is van előnye, ha senki nem nézi, amit csinálsz, nincs olyan nagy megfelelési kényszered XD
Csináltunk egy hidat is, csak hogy ismételjünk.. itt sajnos vesztettünk 3 birkát, de mégis azt kell mondjam, nagyon szépen sikerült! Nem hisztizve, nem pattogva, a birkákat csak amikor kellett, picit megnyomva. Sokkal jobban tetszett, mintha mondjuk mind átmegy, de eszetlen munkával.
Az együtthajtást is gyakoroltuk, ezt használtam a feladatok között a kutya pihentetésére, jutalmazására. Sétálgattunk a fák között, mert ez azért figyelmet, éberséget kíván a birka és a kutya részéről is, nem érnek rá csak a hülyeségükkel (birka a kutyától való pánikkal, kutya a birka nyomásával) foglalkozni XD.
Kb. 3/4 órát voltunk a pályán, ebben az időben elég is volt, nem akartam sem a birkát, sem a kutyát kikészíteni. Kivittük őket Gabiék után előre, ámde - mint amire Gabi fel is hívta a figyelmemet - a birkák a megszokott legelőjükre akartak menni, szóval nyílegyenesen elhúztak oda. A kutya már hiába futott, nem tudta visszafordítani őket időben, úgyhogy mehettünk hajkurászni. Miután Newton már hulla volt, amikor a birkák elmentek a francba, inkább becsuktam a kaput, hogy ne lógjanak meg és együtt felsétáltunk értük. Rohanni azért még tudtak a kis görények, de végül szépen begyűjtöttük őket és levittük a többiekhez.
Gabival kint maradtunk legeltetni, ami a legnagyobb élményt jelentette a napban. Beszélgettünk, néztük amint Seth dolgozott, Gabi időnként nekünk is adott feladatot, amit rendkívül lelkesen próbáltunk végrehajtani :D Egyszerűen csodálatos volt, nagyon élveztem. A birkák tőlünk 30 centire legelésztek... úgy érzem, a kutyának is így van lehetősége igazán megismerni, megfigyelni a birkát - miután a mindennapokban sajnos nincs lehetősége együtt élni velük, a pályán pedig munka folyik.
Végül behajtottuk a nyájat, leengedtük őket inni a tóhoz, majd kiraktuk az egyik külső részre, pihenni.
Newton-nak szerintem paradicsomi napja volt, az ég világon mindenből kaphatott ma egy kicsit: pályamunkából, legeltetésből, farmmunkából. Azóta is rendkívül boldog fejjel néz rám, már amikor nem alszik. Köszönjük ezt a csodálatos délelőttöt!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése