Kutyatartási "kultúra"

Annyi mindenről szeretnék írni, de mostanában lejjebb adtam a "közérdekű" témákból, több okból. Az egyik az elég nagy energiaráfordítási igény (egy jól összeszedett bejegyzés többórás mutatvány), a másik, hogy fogalmam sincs, van-e értő olvasás a másik oldalon - bár nagyon reménykedek, hogy igen. Főleg, mert ez is egy értő olvasónak szánt poszt lesz.

Némi gondolatfuttatást írnék a kutyatartási kultúráról, saját szemszögből nézve... mi másért, merthogy hosszú, nyugalmas időszak után itt helyben futottunk bele ismét egy kötözködő idiótába.

A probléma: miért sétáltatunk kutyát este, minden k*rva kutya miattunk üvölt és nem tud aludni a gyerek. Természetesen nulla intelligens megnyilvánulás, szó szerint ordított az a paraszt és semmiféle értelmes kommunikációra nem volt hajlandó. Mit tettünk? Előrébb hoztuk az esti sétát 1-1,5 órával. Ez így is elég sok szervezést igényel, tekintettel arra, hogy sokszor későn érünk haza, aztán vacsora, majd szigorúan 1 óra pihenő következik a kutyáknak (elkerülendő a gyomorcsavarodást), végül utolsó kiskör. Azonkívül bármerre - ismétlem bármerre - indulunk itthonról, minden utcában van néhány kutya, amelyik - mi mást csinálna - üvölt. Továbbmegyek. Az egyik kutya számára a mi kapunk kulcsának elfordítása kulcsingerré vált, tehát már erre a hangra is bekapcsol és anélkül is ordít, hogy látna minket. Na ezt oldd meg.

Szóval. Az nem zavarja emberünket, hogy a mi kutyáink kussban sétálnak és a mások/meg az ő kutyája ordít. Az sem, hogy ezen ordító kutyák egy része az életét 2 méteres láncon tölti, de úgy örökösen. Amelyik nincs láncon, az csak sima udvarkutya, 0-24-ben. Mondjuk vannak, akik kiengedik a kutyájukat az utcára, felügyelet nélkül, hadd sétáljon egyedül, na jó, némelyik a nagymamával meg a kisunokával - úgy, hogy a kutyán egy árva nyakörv sincs. Az egyik rendszeresen idejár a kapunkhoz és színtiszta elmebeteg módon ugrik neki a kapunknak, acsarkodik teljes erőből a mieinkkel, akik idegbeteg módon rápörögtek már erre a szituációra, pedig egyetlen más kutyával sem csinálják. De mi nem szólunk senkinek, mert legyen béke, azonkívül kutyásként nem akarjuk vágni magunk alatt a fát azzal, hogy más kutyákra/kutyatartókra fújunk. Plusz, a mi kutyáinkat fogják megmérgezni, ha nagyon ugrálunk, gyanítom.

A fenti szituációból több eszmefuttatás is következne, némelyik messzire vezet, de én most csak nagyon röviden próbálok reflektálni a kutyatartási kultúra alapvető kérdésére, mégpedig:

Minek az embereknek kutya? Már csak azért, mert elfogadom én a leggyakoribb válaszokat, hogy 'azér hogy ugasson', de akkor mi a f*szért probléma, ha ugat?? Meg 'a gyerek akarja'.. vegyél neki plüssmackót bazdmeg, azt is megunja 2 nap alatt, de a kutya egy élőlény!!

Miért nem értik meg az emberek, hogy aki kutyát vesz (vesz.... ugyanmár.. szerez), az számoljon vele, hogy kutyája lesz?! Egy másik faj, saját, meghatározott viselkedéssel és igényekkel...

Igen, ásni fog. Igen, ugatni fog. Igen, rágni fog. Igen, hullik a szőre, sáros a lába. Igen, mozgásigénye lesz. Igen, kezdetben be fog pisilni és kakálni. Igen, kopogni fog a körme a padlón (!). A végtelenségig lehetne folytatni... az elvileg értelem csúcsa ember.. mit vár?

• Egy robotot, aki kikapcsol, amikor az embernek épp kényelmetlen, hogy létezik?
• Egy cuki szőrös plüssállatot, akit lehet simogatni meg puszilgatni, de nem igényel semmit és csendesen fekszik az ágy sarkán mozdulatlanul, egész nap?
• Egy automata járókelőérzékelőt, aki ugat ha jön valaki, de szigorúan reggel 7-től este 8-ig, azután pedig csak a betörőre ordít és kiválóan különbséget tesz a barátságos hazaigyekvő nappali műszakos járókelő és a rossz szándékú villanyóraleolvasónak álcázott csaló között, azonkívül ignorálja a macskákat?
• Egy édes kis játszópajtást, aki végtelen türelemmel játszadozik a gyermekkel, de szigorúan csak a puha pofikáját dörzsöli oda a gyermek arcához (nyál nélkül), sohasem ugrál fel, nem harapdál és a karmai sem okoznak soha sérülést?
• Egy zsenit, aki magától, ugatással elmagyarázza, hogy Marika néni elesett a határban és hősként odavezeti a szomszédot, hogy segítsen rajta (mondjuk ha örökké láncon él, ez kurvanehéz lesz amúgy is)?

Bazdmeg. Mi ez, Disney-mese? Miért nem várunk el ilyesmit pl egy lótól? Miért nem baj, hogy a ló úgy viselkedik, mint egy ló? Miért nem várjuk el tőle, hogy legyen istállótiszta, ne fetrengjen a sárban, élje az életét 2 méteres kötélre kötve, ne nyerítsen (csak ha szabad neki) és bájosan játszadozzon a gyerekkel, de véletlenül se döntse fel?

Én egyáltalán nem gondolom, hogy mindenkinek olyan elszánt idiótának kell lennie, mint mondjuk én vagyok. Nem kell, hogy a kutya legyen élete középpontja. Értem, ha az időseknek sokszor társra van szükségük, magányos napjaikban és erre egy kiskutya a legalkalmasabb, mert nincs más, akit akár csak megérinthetnének... Értem, ha valakinek a gyerekei mellett a kutya a sokadik helyet kapja. Értem, ha valaki a munkája miatt a kutyát csak 3 naponta tudja elvinni sétálni. Satöbbi. Nem is szoktam ezeken a témákon őrjöngeni.

De azt igenis gyűlölöm, amikor csakazért is az szív, aki úgy tartja a kutyáját, ahogyan az méltó hozzá - mert az ő igényeit is figyelembe veszi. Aki rengeteg pénzt, időt és energiát áldoz arra, hogy azt a kutyát patent beillessze a (kurvára nem rugalmas és a kutya számára totál természetellenes) emberi társadalomba. Aki legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen megismeri, tanítja, foglalkoztatja, mozgatja azt a kutyát - éveken keresztül, minden egyes kurva napon.

Mert a kutyázásban EZ az igazi feladat. Egy teljesen más igényekkel rendelkező, de rendkívül értelmes, tanulékony és rugalmas fajt úgy beilleszteni a társadalomba, a mindennapokba, hogy az NEKI is jó legyen. Megkeresni a lehetőségeket, alkalmakat az igényei kielégítésére, tanítani a megfelelő viselkedésre és a társadalom szempontjából elfogadható válaszokra.

Mert rohadtul nincs ám átfedés a mai mindennapi élet és a kutya igényei között! Azért meg kell dolgozni. Mert a kutyát nem érdekli a bevásárlás/ Netflix/ olvasás/ videojáték/ cukrászdábanbeszélgetés/ mindennapi munkavégzés. Ezek alatt ő halálra unja magát.

Az ő igénye (vesd össze társadalom által kínált/elvárt opció):

• sok-sok szabad mozgás saját tempóban, szaglászással (vö. szép, nyugodt, egyenletes, emberi tempójú laza pórázos séta)
• játék a gazdával (vö. labdadobálás értelem nélkül, de csak zárt helyen)
• közös, változatos élmények a gazdával (vö. háztömbkörüli/park napi 2x)
• tanulás, agymunka (vö. ül/fekszik/marad/pacsi, meg minek amikor úgyis pórázon van)
• ösztönlevezetés (vö. macskakergetés (?), ja nem mert pórázon van)
• játék a haverokkal (vö. zsúfolt futtató félig szocializált kutyákkal v. flexin/kerítés mögött őrjöngő, kommunikálni képtelen kutyák)

Bár azt hiszem mindegyikre írhattam volna, hogy szép, nyugodt, egyenletes tempójú laza pórázos séta. Jelenleg ezt várja a társadalom. Meg azt, hogy a kutyák (az övék) ne ugassanak, mer nem tud aludni a gyerek. Az, hogy ne legyen minden kertben (láncon) kutya, eszükbe sem jut. De ha annyira, olyan rohadtul kell a kutya, akkor esetleg engedjék már be éjszakára a házba - és akkor nem ugat.

Nem értem, soha nem fogom érteni, hogy miért győzedelmeskedik mindig a primitív, kvázi állatkínzó tömeg azok felett, akik próbálnak valami jót csinálni.