Terelős tréninghétvége

A nyári 3 napos SuBa tréninghétvége után egyértelmű volt, hogy ha lesz ismétlés, mi ott leszünk!! Szerencsém volt, időben megláttam a kiírást és azonnal el is küldtem a jelentkezési lapot. Aztán izgultam kicsit, vajon befértünk-e - és igeeen!

Kicsit bonyolította az életemet, hogy ez alkalommal Asszírkát is vinnem kellett, mert Gábor a 3 napra terepmunkát szervezett magának, Kiscsórit így nem volt kire hagyni.

Nagyon-nagyon vártam a hétvégét. Péntekre is szabadságot vettem ki, hogy ne munkából kelljen rohannom - kényelmesen, lazán és vidáman indultunk neki a programnak. Annyi cuccot csomagoltam, mintha az Északi-sarkra mentünk volna.. saját ruha, kutyák kajája, felszerelése, magamnak némi kiegészítő táplálék - és 3 pár cipő, plusz papucs. Mindenféle időjárásra készültem, mostanában ez erősen ajánlott.

Kicsit több, mint egy óra alatt leértünk. Most már rutinos voltam, az autóval rögtön beparkoltam az udvarba és láttam, hogy van ismerős az előző csapatból! Ildi nyitotta nekem a kaput, nagyon aranyos volt. Hamarosan Gabi is érkezett, őszintén örültem neki és talán ő is nekem. Nagyon szeretem őt, mindig olyan kedves és barátságos... Megmutatta a szabad szobákat, mi pedig elfoglaltuk a szállásunkat. Másik szobát kaptunk, de ugyanannyira tetszett, sőt, talán jobban, mert több volt a hely.

Az első tréningen megint mi kezdtünk a Nyúllal, aztán a későbbi alkalmakkor inkább hátrébb maradtam, mert a picit fáradtabb birkák óriási könnyebbséget jelentenek a munkában. Szép dolog a hősiesség, de nem mindig van értelme.. Az első kör nem is volt túl szép. Gabi már feladatokat adott volna, a feléig sem jutottunk.. a kihajtás teljesen OK, viszont egyszerűen nincs normális együtthajtásunk. Komolyan nem értem, hogy miért félnek ennyire a birkák a legtöbb helyen a skót juhásztól. Az már látszik, hogy amíg Newton egyenletes tempóban, ügetve hajt, addig minden OK. De amikor vágtába ugrik, akár csak pár lépés erejéig, vagy "pattog" egyet (tök jellemző, gondolom így süti ki a feszültséget), akkor aztán pááánik van ám és rohanás. Na mindegy, talán megpróbálkoztunk a szlalommal és ennyi.

Azért is szeretem a többnapos tréningeket, mert ha tudom, hogy van még x alkalom, akkor nem zavar, ha nem sikerül olyan jól egy kör. Most sem érdekelt. Érdekes viszont, hogy minden kör előtt izgulok kicsit.. ezt nem tudom levetkőzni :) Gabi személye viszont nagyon sokat ad nekem, ő mindig olyan kiegyensúlyozott és kedves, amikor elindulunk be a pályára, örülök, hogy ott van - és bízom benne. Megnyugtató érzés és máris kiegyensúlyozottabb vagyok én is.

Ami viszont kissé rontott a hangulatomon, az a többi kutya volt. Sajnos volt egy kelpie, aki egy éves kan lévén most jutott el oda, hogy minden más kutyát le akart dózerolni - többször nekiugrott az enyémeknek is. Folyamatosan provokálta őket, körözött körülöttük, aztán nekik ugrott. Másnap már kicsit elgurult a gyógyszer nálam is, ráordítottam és kicsit utánamentem, amikor a saját szobájukból kilépve, hozzánk odarohanva(!), tényleg minden ok nélkül azonnal nekiugrott Newton-nak. Asszírkát a hétvége során legalább 5x megtépték, őt nagyon-nagyon sajnáltam, de volt amikor a közelben sem voltam és nem tudtam mit csinálni. Igyekeztem szeparálni őket, meg a kelpie-s gazda is nagyon-nagyon rendesen odafigyelt már másnaptól, pórázon vezette a kutyát, távolabb vitte, nem engedte felügyelet nélkül az udvarra.. így is nehéz volt a helyzet, amit tovább rontott, hogy hoztak egy ivaros labrador szukát, akinek olyan erős szaga volt, hogy a gazdája saját bevallása szerint 3 hónapos kora óta mászik rá minden más kutya, szuka/kan egyaránt. Én mondjuk nem igazán értem, hogy valaki miért teszi ki ennek a kutyáját és nem ivartalanítja, de nem az én dolgom. Közben kiderült, tenyészszuka lett volna, de nem lesz, foghiányos. Hm. Akkor? A mellette lévő beauceron kan pedig időnként bevédte őt, ami alapból nem baj, de a feszültségszint ettől nem lett alacsonyabb. Úgy voltam vele, ha nagyon elviselhetetlen a szitu, egyszerűen hazamegyünk. Hála égnek erre nem került sor, de azért Asszírkának elég szar hétvégéje volt. Kibírta, nem omlott össze, a labrador iránti szerelme átlendítette, meg volt egy szamojéd szuka, akivel időnként játszott is.

Ami azt illeti, nem emlékszem már minden körünkre (ezért sem szeretek az élmény után több nappal blogot írni, de most így sikerült), viszont a szombat délután emlékezetes volt, mert ismét kimehettünk legeltetni!!!!! Ezúttal Andival, aki az első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus volt nekem, végtelenül kedves lány, kint pedig méginkább megszerettem, annyira pozitívan, kedvesen és támogatón viszonyult hozzánk! Egy szuper kis pulival dolgozott, akit élmény volt megfigyelni. Több feladatot kaptunk mi is, hát, ezek nem voltak valami szépek, Newtonban túl sok a lelkesedés, mindig túltolja a feladatot. Nála a nyáj visszafordítása két plusz forgatással megy csak... nnna mindegy. Majd alakul. Még csak kétszer voltunk kint. Kicsit megnéztük/kipróbáltuk a "gabonatábla védése" feladatot, ez nagyon tetszik nekem, nagyon életszerű. A kutyának védenie kell a gabonatábla vonalát, hogy a jószág ne menjen be letaposni/lelegelni. Múltkor Antival segítőkutya nélkül voltunk kint, most viszont nagyon örültem Piszkének, reméltem, hogy Newton figyeli a munkáját, meg talán átvesz kicsit a nyugodt energiájából. Nem tudom. Figyelni figyelte, az biztos. Én nagyon-nagyon boldog voltam, a legeltetés hatalmas lehetőség a tréningek mellett. Rengeteget tanulok én is, a kutya is. Itt is nagyon köszönöm Andinak.

A sztori vesztese megint Asszírka volt szegényem, őt addig a pihenőrészbe zártam és a többiekre bíztam. Simogatták, a szami vigasztalta, szerintem elvolt egész jól. Korábban visszamentem, hogy megnézzem, mondjuk addigra már fél órája egyedül csücsült a pergolában, olyan kis nyomorult volt :) Nagyon megörült nekünk, meg én is neki :) Végülis két és fél órát kellett külön lennie, nem a világ vége, de nem is volt élete élménye, gyanítom.

A vasárnap reggeli tréning talán a legjobban sikerült futamunk volt, kicsit megnézhettük az akadályokat: hidat, máltait. Nagyon szeretem a feladatokat, ezek teszik érdekessé nekem a munkát (meg Newton is eléggé feladatorientált, ugye :)). Nem mondom, hogy egyszerű volt, ezekkel a birkákkal, de muszáj fejlődnünk - és volt ami tényleg szépen sikerült! Ekkor született sok-sok fotó is, amikért nagyon hálás vagyok Csoba Juditnak!! Nélküle nem maradt volna semmi emlékem... 

Most látom, milyen szép kutyám van.. az ő szőrét nem a lakk tartja.. hanem a lanolin. És nem beállított kép - kifutás engedélyre vár :) 💖

Jajj de széép itt a távolság!!!

Vasárnap este mi voltunk az utolsók. Az együtthajtást próbálgattam kicsit, mint gyenge pontot, illetve Newton már fáradt volt, nem akartam erőltetni semmit. Szlalomoztunk, sétálgattunk összevissza. Ezúttal voltak benne tényleg csodaszép, élvezhető részek (fáradt kutya, fáradt birka :))! A végén próbáltam előrehívást, itt már szétestünk - meg szerintem Newton sejtette, hogy ez a vége - kérnem kellett újra, megcsinálta :)

Összességében amit gyakoroltunk:

• kisebb kifutások mindkét irányba: háát, ennemszép. Newton először belerobban a nyájba, két részre szórja aztán vidáman összegyűjti őket. Az első rész nem kéne... a tereptárgyak segítenek, vagy ha valaki kitolja őt a nyáj előtt közvetlenül. Illetve ha majdnem a kutya mellől, a saját külső oldalamról indítom, ívben, akkor szép, úgy tartja.
• híd, máltai: nagyon szeretem, változó, hogyan sikerülnek. Most úgy gyakoroltuk, hogy én nem megyek be az akadályba.
• együtthajtás és szlalom: erről írtam már, fáradtsági szint függő. Az együtthajtás kritikus pontja a munkánknak :( A szlalomban nekem is jobban kell figyelnem, hogy merre kanyarog a nyáj, de általában egészen szép.

Amikor végeztünk nem rohantam, hagytam egy kis időt, negyed-fél órát magunknak, hogy lenyugodjunk és feldolgozzuk az élményt, a három csodálatos napot. Ráértünk, nem hajtott a tatár. Tudtam még váltani pár szót Andival, Gabival.

Egy ilyen hétvége számomra a tökéletes kikapcsolódás. Nekem nem kell hozzá wellness, EZ kell :D De komolyan.

Az első, amit elfelejtek ilyenkor, az idő. Megérkezést követően az első fél órában még bennem van a görcs, hogy "mennyi az idő??", aztán rájövök, hogy kit érdekel? Mit számít? Teljesen mindegy. Szabad vagyok.

A második, amiről szinte azonnal leakadok, a telefon. Egyszerűen nincs miért cipeljem. Védett, biztonságos helyen, emberek között vagyok, folyamatosan együtt a két kutyámmal. Gáborral este megbeszéljük, kinek milyen élménye volt napközben, minden más pedig felesleges. Lehet hogy ez most nem hangzik szépen, de három napot mindenki kibír nélkülem - és fordítva. Nem is vesszük észre, hogy a hétköznapokban mennyire rabjai vagyunk a folyamatos kommunikációnak. Ami egyrészt nagyon hasznos! Másrészt viszont erős túlzásokkal terhelt.

A harmadik örömtényező, hogy a kutyákkal lehetek, folyamatosan. És nem kell féltenem őket, egészen lazán kell csak figyelnem rájuk, hiszen zárt az udvar, bejöhetnek a klubhelyiségbe, lerakhatom őket pihenni a szobába. Bandázhatnak a fajtársakkal. És hát Newton dolgozhat, birkákkal, sokat, amit a legjobban szeret a világon. Én pedig nagyon boldog vagyok, hogy kiélheti az ösztöneit. Biztos vagyok benne, hogy kell az egészséges életéhez, hogy úgy mondjam, belső energiakörforgásához. Asszírkáért nagyon fáj a szívem, de azt hiszem, talán neki is jobb volt, hogy nem terheltem a tereléssel. És mivel Newton-nal dolgozom komolyabban ebben a sportban, az ilyen szeminárium-lehetőséget rá szeretném "kihasználni". (Vasadon Asszírkát is be szoktam vinni egy-egy körre, mert ott nem futósak a birkák annyira, nem vesszük komolyan az egészet, de mégiscsak kirohanhatja/kiélheti magát ő is kicsit. Lehet, hogy egyszer megpróbálom majd újra Gabinál is, de ahhoz sok türelem kell majd :) Mert ő aztán ordít fülsüketítően.) Szóval óriási könnyebbség és pihenés számomra az is, hogy a kutyáim lefárasztják magukat, illetve a környezet, munka lefárasztja őket - és így ez nem külön program nekem, mint a hétköznapokban.

A negyedik, hogy teljes, kényelmes ellátás van, isteni reggelikkel/ebédekkel/vacsorákkal és teljesen szabad a program. Beoszthatod a tréningek közötti időt, ahogy csak szeretnéd. Sétálhatsz, beszélgethetsz, bandázhatsz, úsztathatsz, vagy lepihenhetsz és akár aludhatsz a szobádban a kutyáiddal, ha ahhoz van kedved. Én általában a reggeli tréning, majd reggeli után mentem el zuhanyozni, kellemes forró vízben, aztán kifésülgettem a kutyákat (ha minden nap megcsinálgatom, egyszerűbb az életem, mint a 3 napos koszból kivakarni őket), végül ledőltünk kicsit a délutáni tréning előtt, pihenni.

Az ötödik, hogy terelés után Newton-nak még néhány napig birkaszaga van, amit imádok :D Szerintem ő is :D

Nem tudok tökéletesebbet elképzelni... annyira remélem, hogy lesz még sok-sok ilyen. Én nagyon szeretném.