2020. október 3., szombat

Kirándulás a Programok Hatlábon-nal - Guckler-kilátó ismétlés. Meg Komárom CACIB.

Nagyon vártam a mai napot, mert tudtam, hogy több mint a felét kutyás programokkal fogjuk tölteni.

A Nóris kirándulásokat egyszerűen imádom. Ma is gyönyörű időnk volt, szuper a társaság, Nóri mindig jókedvűen és profin szervezi, vezeti a programot és nagyon kreatív. A feladatok tét nélküliek, jókedvűek. Mai kedvencem a "láb között kukucs és két mellső láb a cipőre" volt. Eddig sosem mertem nekiállni ennek a feladatnak, na mondom ma azért is - és elsőre sikerült! :D Gyanítom, nem kis szerepe van ebben Johannának és a fizionak, aki a tudatos lábhasználatot nagyon szépen fejleszti az állatkáknál! Esküszöm, annyira örültem, Nyunyu is teljesen megboldogult :D Ma töpörtyűvel kevert párizsit vittünk, eléggé feldobódtak a kuttyok ettől is.


Komoly... :D

Egyértelműen boldog Nyúl :D





Nóri mindig mondja, hogy vegyünk bérletet, mert az kedvezőbb, de sosem merünk, mert időkorlátos a felhasználás, mi pedig eszeveszett csirke módjára találjuk ki a hétvégéinket és egyáltalán nem garantált, hogy eljutunk ahányszor szeretnénk - pedig szeretnénk. De most is, jövő héten terelőtábor, utána egyszer jó lesz valószínűleg, utána viszont megint nem, konzultáció és agilityverseny miatt. Ez van. Legalább ők sem unnak meg minket.

Múltkor volt szalonnasütés is, azt nagyon sajnáltam, hogy lemaradtunk, majd legközelebb. Jó lenne kutyás témákról nagyobb körben is beszélgetni, feldolgozni egy-egy kérdést, mert ez rendkívül érdekelt engem mindig. Ki hogyan lát dolgokat. És ami még jó, hogy itt hasonló hozzáállású, gondolkodású, normális emberkék vannak, egy-egy téma nem fordul szinte azonnal egymás torkának ugrásba és lehülyézésébe, amit gyűlölök.

A kirándulás, a meleg idő, napsütés és kellemes táv elpillesztett minket, de volt még egy programpontunk: az éves egyetlen kutyakiállítás, amire beteszem a lábam. A Komárom CACIB. Persze csak vásárolni megyek mindig, idén is a VetBed-ekre hajtottam, mert pontosan fele annyiba kerül itt, mintha megrendelném. Vettem 2 nagyméretűt, amiket félbevágtam, most felkészülten várhatjuk a telet :) Ősszel még a kutyaházakban is VetBed van, ezeket télre szalmára cserélem. Viszont a relax fekhelyekre ősztől tavaszig VetBed-et terítek, ezt mindkét kutty nagyon szereti, imádnak összecsigázódni rajtuk. Érdekes, ha nincs az ágyakon semmi, úgy nem szeretik. Valószínűleg a hálós közepük zavarja őket kicsit. Vagy nem tudom. Lehet hogy nem elég puha úgy a szőrös kis seggüknek :D

A kiállításra csak fél kettőre értünk ki, szóval addigra kb fél társaság távozott már, viszont belépőt sem kellett vennünk, ez azért jól jött. Cserébe ettünk isteni sült kolbászt, meg utána kókuszos kürtőskalácsot mmmm. Egyetlen árva skótot láttunk, de amúgy sem voltak sokan a katalógus szerint, azt hiszem 10-en. A mieink olyan fáradtak voltak, töredéke volt a többiek iránti lelkesedésük a szokásos alapjáratuknál. Hámot tettem rájuk, utálom rángatni őket a nyakörvnél fogva, mert azért sokszor szagolnak össze más kutyákkal és persze nem akarnának ők azonnal továbbjönni, de a pórázon feszített mindenféle kutyákban nem bízom, inkább én is elhúzom az enyémeket. Felesleges 10 másodpercenként veszekedni velük, hogy "hagyd és gyere már", csak feszkót kelt, értelme semmi. Olyan fajtárs- és szag-orgia van itt (főleg, hogy itt ugye minden kutya ivaros), ezt mi csak sejthetjük. Inkább egyszerűen elhúzom a kutyámat aztán kész. Amúgy pedig végig nagyon figyelek, hogy a közlekedésünk alatt laza legyen a póráz, ne feszüljünk bele a szituba.

Szóval a zsákmánnyal boldogan távoztunk, azt hiszem ez a rendezvény ennyit tud adni nekünk. Pont mondtam Gábornak, szerintem a kutyáink is arra gondolnak, mikor kiérünk, hogy "ebben most mi a volt a jó?" :D

A kocsi felé sétálva (mindig messzebb állunk meg, hogy amint lehet elengedhessük a kutyákat és kimozoghassák a feszültséget) Gábor még elhúzott téglákat vadászni (ez az új hobbija) egy romos épületbe. Mi addig a fűben hesszeltünk, itt már kiskutyák sem akartak aktívkodni.



Számomra ők a legcsodálatosabbak. Meg nekik életük is van. Meg agyuk.

Komolyan, néha csak nézem őket. Newton-t, hogy milyen gyönyörű, ahogy mozog... izmos, erős háta és hátsó lábai, combjai vannak, mégis olyan elegáns. Imádom a fehér foltját a fenekén, egyedi tőle és szerintem nagyon szép és harmonikus jegy ❤ Enélkül olyan unalmas lenne :D Plusz, nem egy képen tökre látszik, hogy mennyire hasznosak a fehér jegyek a félsötétben - tereléshez kifejezetten előnyös. (Amikor mondjuk legutóbb, a terelőtáborban a trénerünk, Gabi kérdezte, hogy lesznek-e Newton-nak utódai, merthogy milyen szuper skót és azt válaszoltam, hogy hivatalosan a fehér jegy miatt nem lehetnek, konkrétan kollektíve kiröhögtek. Hogy ez számít. Hát igen. Akik értenek a kutyához, meg a juhászkutyákhoz, azoknak ez a véleménye :D :D Én nem értek annyira, mint szeretnék, de ugyanezt gondolom :D)

Asszírka pedig a felépítésével, mozgásával nyűgöz le mindig ( a cukisága mellett). Elképesztően kecses és könnyed, ahogyan rohan, ugrik, a maga felhőtlen boldogságával...

Imádom őket. Abból szoktam tudni, hogy mégiscsak minden egyre jobb lesz, hogy nem mennék vissza. Amikor visszaolvasom a blogot, hogy mit csináltunk pontosan egy-két-három évvel ezelőtt ugyanezekben a napokban, mindig arra gondolok, hogy mennyivel jobb és több most a kapcsolatunk, az életünk! Azt szeretném kérni, ha lehetne, hogy mindig legyen majd így.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése