Szeptember óta nem merek kirándulni az erdőkben a vadászat miatt. Most már annyira, de annyira hiányzott - nem láttam még az őszt idén - hogy elhatároztam, elmegyünk. A lehető legbiztonságosabb, legközelebb lévő, közkedvelt helyet, Cseszneket és a szokásos 2 órás minikörünket választottam.
Korán indultunk, ahogy szoktuk, ködbe borult táj kísérte utunkat Veszprémvarsányig. Cseszneken, a magasabb részeken teljesen tiszta volt az idő, később kisütött a nap, a legszebb ősz fogadott minket.
Odafelé egyetlen emberrel találkoztunk csak, egy vándorral. Mindössze pár mondatot váltottunk, mégis nagyon örültem neki. Visszafelé elég sok ember jött szembe, ahogyan közeledtünk a faluhoz - ez először mindig zavar, végül már nem is foglalkoztam velük. Mindenki kedves volt és köszönt, aminek ma már külön örülni kell, ritkaság... kutyáink az első néhány emberre még érdeklődve tekintettek, aztán, mint a városban, simán és érdektelenül elügettek mindenki mellett.
Egyszerűen boldog voltam a mai kirándulástól. Nagyon-nagyon hiányzott és nagy szükségem volt rá. Ami külön önfeledt örömet okozott, hogy az egyik rövid megálló alkalmával nagy őzlábgombákra bukkantunk!!! Rögtön körbe is szaladtam a környéket, végül 5-6 kalapot szedtünk, volt közte két gyönyörű nagy is! Imádom az ilyet... amikor az erdő ajándékoz valamit nekünk :) Semmihez sem fogható, ha ott találsz és szedsz valamit, amit hazaérve elkészítesz - mint mi a mai napon. Rántott őzlábgomba lett az ebéd, némi krumplipürével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése