Egy kedves barátomtól kaptam a következő kérdést (már régebben, ezúton is elnézést, hogy csak most reagálok), amivel kapcsolatban most megpróbálom összeszedni a gondolataimat:
"Az olvasóközönséged egy részében kérdések merültek fel, mégpedig a fajtatiszta / keverék kutyák kimeríthetetlen témakörében. (...) Szoktál írni a tenyésztésről és a tenyésztőkről, ennek árny- és árnyoldalairól, tisztelet a kivételnek. Ha minden jól megy ugye, Newton is apuka lesz. (...) Ha a kutyát, mint fajt tekinted (...), lenne-e egyáltalán helye, szerepe, értelme stb. a keverék kutyáknak egy általad mondjuk ideálisnak tekintett, jövőbeli kutyatartó társadalomban. Ezt persze úgy értem, hogy lehetne-e például indokolható cél a keverék kutyák hosszútávú „kikoptatása” csak azért, mert keverékek (nyilván sterilizálásra gondolok, de tegyük fel, teljes mértékűre). Ezt a kérdést ne mossuk össze azzal, hogy tervezetlenül záporoznak a gazdátlan keverék-almok a világba, és erre persze a sterilizálás a megoldás. Én kvázi a létjogosultságukról tűnődtem el. (Feltehetjük, hogy egy keverékkölyköt is várhat, akarhat valaki, mármint elvileg, a modell szempontjából, hogy kizárjuk a túlszaporulat témát.)"
Szerintem ez egy nagyon érdekes felvetés.Miután egy fajról beszélünk, ha úgy vesszük, a keverékek és a fajtatiszta kutyák között csak az eltelt idő a különbség. Minden fajta keverék volt valamikor, sőt, az újabb fajták is sokszor régi fajták "keverékeiként" születnek meg. A fajták pedig bármikor, egy-két generáció alatt keverékké válhatnak.
A két "állapot" között eltelt idő pedig egy dolog miatt meghatározó: a genetikai variancia változása miatt - annak csökkenését (fajtatenyésztés) vagy növekedését (keresztezés, összetett keresztezés) eredményezi.
Az eltelt idő és genetikai variancia változások helyett miért nem írok egyszerűen mesterséges szelekciót? Nos azért, mert
Főként régen a mesterséges szelekció adott képességek, tulajdonságok, jellemvonások erősítését, fixálását szolgálta. Ezeket a kutyákat mégis mindenki keveréknek minősítené - mert fenotípusosan egyáltalán nem voltak egységesek. Mindig juhászos példát hozok, de a juhászembernek rohadt mindegy volt, hogy milyen színű/szőrű/álló vagy lógófülű kutya hajtja a nyájat. A lényeg az volt, hogy dolgozzon - és jól dolgozzon. Ma is létezik olyan terelőkutya, akinél "élőben" követhetjük a fenti folyamatot és épp a fajta "kialakulása" zajlik, még képesség/tulajdonság/jellem alapon, de már egységesedő küllemmel: ez a sinka.
A fentiekkel ellentétben ma a specializáció jellemzően az egységes fenotípusra, küllemre irányul. Akkor hívunk fajtának egy kutyacsoportot, ha az külsejében is egységes.
A fenotípusra irányuló specializáció alól manapság is van kivétel, leginkább két okból:
Fontos szem előtt tartani azt a tényt is, hogy a genetikai variancia csökkentésével járó specializáció addig előnyös és működik, amíg a körülmények, életfeltételek változatlanok. A genetikai állomány természetes (pl. földrajzi izoláció) vagy mesterséges (fajtatenyésztés) beszűkülése jelentősen csökkenti a külső hatásokkal szembeni ellenállóképességet.
A hatások alatt érthetünk pl. betegségeket. A betegségek lehetnek "kívülről jövők" (fertőzés), vagy genetikához kapcsoltak, öröklődők.
A beszűkült génállományt fenyegető, "kívülről jövő" veszélyt, a környezet, körülmények, életfeltételek változását a kutya esetében az ember és az emberrel járó mesterséges környezet, védett állapot (etetés, gondozás, állatorvoslás) kvázi kiiktatta.
A második, az öröklődő, szűkített génállományhoz kapcsolódó betegségekkel más a helyzet. Ezeket kordában kell tartani. A lehetőség legtöbbször adott, genetikai szűrések garmadáját végeztetheti el egy tenyésztő (a már ismert) géndefektekre. Tervezheti a párosítást. Ugyanakkor az olyan terhelt fajták esetében, mint a skótjuhász, a rengeteg öröklődő betegség "kikalapálása" érdekében a csak mentes egyedek tenyésztésbe vonása további genetikai variancia szűkülést eredményez... de ha belegondolunk, a kutyafajták (vagy bármilyen fajtatenyésztés) fenntartása tulajdonképpen: beltenyésztés.
De térjünk vissza az idő kérdésére. A legtöbb kutyafajta, mai formájában elképesztően fiatal... ha a magyar vizslára gondolunk, valószínűleg mindenki azonnal vadászó nomád magyarokat, középkori nemeseket, sok száz éves múltat vízionál. Valójában a fajtát az 1700-as évek óta tenyésztik mai formájában, az FCI pedig 1935-ben fogadta el... persze a magyar vizsla korábban is létezett már, pannon kopóként, sárga fürjészebként, stb. Szóval másik fajtaként. Közben néha keverékként, merthogy a törökök agarai is beleszóltak a történetbe. Ez is egy érdekesség. A történelem.
A történelem ugyanis nemcsak földrajzi-etnikai-faji (ez esetben fajtai) keveredést hozott el a kutyáknál (is), hanem kihalást, vagy "éppen fennmaradást" is. Lásd világháborúk. Mondhatjuk, hogy a kihalás hagyján. Ugyanis a tenyésztéssel bármikor újra elő tudnánk állítani a kihalt fajtákat, vagy azokhoz nagyon hasonlító új fajtákat. De a második, az neccesebb. Amikor a fajtából csak néhány egyed maradt fent. És ezekből akarták visszaállítani az állományt (pl. erdélyi kopó). Ami két dolgot jelenthet: erős beltenyésztést, vagy (átmeneti) keverékek létrehozását, ha más fajtát is behúztak a rendszerbe. A kör megint bezárult :)
Összegezve: a fenti kérdés első problémája, amibe belefutunk, hogy valójában mi a fajta és mi a keverék? A nem egységes fenotípusú, de azonos funkciójú, karakterű kutyák az akkor fajta? Mi a fajtatenyésztés célja - a tulajdonság? A küllem? Melyik pillanatban lesz egy keverékből fajta? Hányszor kell keveréknek lennie egy fajtának, amíg eléri a "végleges" állapotát? Mikor és miért "lehet" egy fajtából újra keresztezést/keveréket előállítani?
Egyszerűsítsük a dolgot (és végre válaszoljam meg a fenti kérdéseket is, igaz?). Ha valaki a keverék szót használja, akkor leginkább a "meg nem tudom mondani miből van" korcsokra gondol, amik általában a felelőtlen állattartás, nem kívánatos szaporulat eredményei. Találunk belőlük bőven a falvakban, láncokon, árokparton, menhelyeken - meg a jólelkű befogadóknál. Ritka, hogy valaki egy adott keveréket szeretne (kivéve fenti esetek, funkcionális kutyák, illetve divatos hibridfajták). A keverékek esetében az ember általában egy adott egyedet szeretne. Miért van ez? Pontosan azért, mert ők annyira sokfélék, külsejükben és tulajdonságaikban is, hogy minden egyed - nos - egyedi.
Én személy szerint nem látom indokoltnak a keverék kutyák "kikoptatását" a világból (néhány fajtát ellenben azonnal eltüntetnék..). Egyediségükben, sokféleségükben hordozhatnak olyan potenciálokat, amik kifejezetten hasznosak lehetnek a jövő kutyái szempontjából. Azt, hogy mi lenne a tenyészcél, az messze vezető kérdés, lehetséges, hogy minden esetben az adott egyed döntené el - de ugyanannyi létjogosultságuk van, mint a fajtatiszta kutyáknak, ráadásul a keverékek egészségesebbek, ellenállóbbak lehetnek. Túlzásoktól mentesek, mert az emberek szemében nem annyira értékesek.
A felelőtlen állatszaporítás pedig a fajtatiszta kutyák esetében ugyanúgy létezik. A keverékek szaporodnak, mert senkit nem érdekelnek, a fajkutyák szaporodnak, mert anyagi hasznot hoznak... Az ember hibája, nem a kutyáké. Akár fajtatiszták, akár keverékek, ők mindannyian - kutyák.
A két "állapot" között eltelt idő pedig egy dolog miatt meghatározó: a genetikai variancia változása miatt - annak csökkenését (fajtatenyésztés) vagy növekedését (keresztezés, összetett keresztezés) eredményezi.
Az eltelt idő és genetikai variancia változások helyett miért nem írok egyszerűen mesterséges szelekciót? Nos azért, mert
- a szelekció egy olyan folyamat, ami a fajtatiszta és a keverék kutyákat is érintheti,
- a szelekció járhat a genetikai variancia csökkentésével (adott tulajdonság felerősítése), de növelésével is (plusz előnyös tulajdonság "behozása").
Főként régen a mesterséges szelekció adott képességek, tulajdonságok, jellemvonások erősítését, fixálását szolgálta. Ezeket a kutyákat mégis mindenki keveréknek minősítené - mert fenotípusosan egyáltalán nem voltak egységesek. Mindig juhászos példát hozok, de a juhászembernek rohadt mindegy volt, hogy milyen színű/szőrű/álló vagy lógófülű kutya hajtja a nyájat. A lényeg az volt, hogy dolgozzon - és jól dolgozzon. Ma is létezik olyan terelőkutya, akinél "élőben" követhetjük a fenti folyamatot és épp a fajta "kialakulása" zajlik, még képesség/tulajdonság/jellem alapon, de már egységesedő küllemmel: ez a sinka.
A fentiekkel ellentétben ma a specializáció jellemzően az egységes fenotípusra, küllemre irányul. Akkor hívunk fajtának egy kutyacsoportot, ha az külsejében is egységes.
A fenotípusra irányuló specializáció alól manapság is van kivétel, leginkább két okból:
- a funkcionális kutyák világában. Itt továbbra is a teljesítmény, a képesség számít. A juhászok, szolgálati kutyások, őrző-védő sportolók, szánhúzókutyások (versenyzők) magunknak állítják elő a kutyákat. Keresztezésekkel, a jó, bevált, akár fajtatiszta, akár keverék kutyák összerakásával. Tipikus példa erre a husky/német vizsla, vagy a malinois/holland juhász keresztezés.
- divatból, hobbiból, az újdonság varázsa érdekében. Erre az USA kiváló példa, ahol pár évtizede nagy népszerűségnek örvend a keresztezett fajták előállítása (labradoodle, chikapoo, beagoo, a lista végtelen...). Mondjuk az USA az új fajták előállításában is éllovas, kedvencük egy adott fajta kicsinyített másának létrehozása (lásd pl. klee kai, american miniature shepherd)
Fontos szem előtt tartani azt a tényt is, hogy a genetikai variancia csökkentésével járó specializáció addig előnyös és működik, amíg a körülmények, életfeltételek változatlanok. A genetikai állomány természetes (pl. földrajzi izoláció) vagy mesterséges (fajtatenyésztés) beszűkülése jelentősen csökkenti a külső hatásokkal szembeni ellenállóképességet.
A hatások alatt érthetünk pl. betegségeket. A betegségek lehetnek "kívülről jövők" (fertőzés), vagy genetikához kapcsoltak, öröklődők.
A beszűkült génállományt fenyegető, "kívülről jövő" veszélyt, a környezet, körülmények, életfeltételek változását a kutya esetében az ember és az emberrel járó mesterséges környezet, védett állapot (etetés, gondozás, állatorvoslás) kvázi kiiktatta.
A második, az öröklődő, szűkített génállományhoz kapcsolódó betegségekkel más a helyzet. Ezeket kordában kell tartani. A lehetőség legtöbbször adott, genetikai szűrések garmadáját végeztetheti el egy tenyésztő (a már ismert) géndefektekre. Tervezheti a párosítást. Ugyanakkor az olyan terhelt fajták esetében, mint a skótjuhász, a rengeteg öröklődő betegség "kikalapálása" érdekében a csak mentes egyedek tenyésztésbe vonása további genetikai variancia szűkülést eredményez... de ha belegondolunk, a kutyafajták (vagy bármilyen fajtatenyésztés) fenntartása tulajdonképpen: beltenyésztés.
De térjünk vissza az idő kérdésére. A legtöbb kutyafajta, mai formájában elképesztően fiatal... ha a magyar vizslára gondolunk, valószínűleg mindenki azonnal vadászó nomád magyarokat, középkori nemeseket, sok száz éves múltat vízionál. Valójában a fajtát az 1700-as évek óta tenyésztik mai formájában, az FCI pedig 1935-ben fogadta el... persze a magyar vizsla korábban is létezett már, pannon kopóként, sárga fürjészebként, stb. Szóval másik fajtaként. Közben néha keverékként, merthogy a törökök agarai is beleszóltak a történetbe. Ez is egy érdekesség. A történelem.
A történelem ugyanis nemcsak földrajzi-etnikai-faji (ez esetben fajtai) keveredést hozott el a kutyáknál (is), hanem kihalást, vagy "éppen fennmaradást" is. Lásd világháborúk. Mondhatjuk, hogy a kihalás hagyján. Ugyanis a tenyésztéssel bármikor újra elő tudnánk állítani a kihalt fajtákat, vagy azokhoz nagyon hasonlító új fajtákat. De a második, az neccesebb. Amikor a fajtából csak néhány egyed maradt fent. És ezekből akarták visszaállítani az állományt (pl. erdélyi kopó). Ami két dolgot jelenthet: erős beltenyésztést, vagy (átmeneti) keverékek létrehozását, ha más fajtát is behúztak a rendszerbe. A kör megint bezárult :)
Összegezve: a fenti kérdés első problémája, amibe belefutunk, hogy valójában mi a fajta és mi a keverék? A nem egységes fenotípusú, de azonos funkciójú, karakterű kutyák az akkor fajta? Mi a fajtatenyésztés célja - a tulajdonság? A küllem? Melyik pillanatban lesz egy keverékből fajta? Hányszor kell keveréknek lennie egy fajtának, amíg eléri a "végleges" állapotát? Mikor és miért "lehet" egy fajtából újra keresztezést/keveréket előállítani?
Egyszerűsítsük a dolgot (és végre válaszoljam meg a fenti kérdéseket is, igaz?). Ha valaki a keverék szót használja, akkor leginkább a "meg nem tudom mondani miből van" korcsokra gondol, amik általában a felelőtlen állattartás, nem kívánatos szaporulat eredményei. Találunk belőlük bőven a falvakban, láncokon, árokparton, menhelyeken - meg a jólelkű befogadóknál. Ritka, hogy valaki egy adott keveréket szeretne (kivéve fenti esetek, funkcionális kutyák, illetve divatos hibridfajták). A keverékek esetében az ember általában egy adott egyedet szeretne. Miért van ez? Pontosan azért, mert ők annyira sokfélék, külsejükben és tulajdonságaikban is, hogy minden egyed - nos - egyedi.
Én személy szerint nem látom indokoltnak a keverék kutyák "kikoptatását" a világból (néhány fajtát ellenben azonnal eltüntetnék..). Egyediségükben, sokféleségükben hordozhatnak olyan potenciálokat, amik kifejezetten hasznosak lehetnek a jövő kutyái szempontjából. Azt, hogy mi lenne a tenyészcél, az messze vezető kérdés, lehetséges, hogy minden esetben az adott egyed döntené el - de ugyanannyi létjogosultságuk van, mint a fajtatiszta kutyáknak, ráadásul a keverékek egészségesebbek, ellenállóbbak lehetnek. Túlzásoktól mentesek, mert az emberek szemében nem annyira értékesek.
A felelőtlen állatszaporítás pedig a fajtatiszta kutyák esetében ugyanúgy létezik. A keverékek szaporodnak, mert senkit nem érdekelnek, a fajkutyák szaporodnak, mert anyagi hasznot hoznak... Az ember hibája, nem a kutyáké. Akár fajtatiszták, akár keverékek, ők mindannyian - kutyák.
 |
| Husky-staff keresztezés Forrás: boredpanda |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése