Kölyökkutyák
A közvélemény általában egyöntetűen rajong a kölyökkutyákért. A kölykök egyszerűen imádnivalóak (persze egészen addig, amíg nem ugrálnak fel a gyerekre, nem harapdálnak a tűfogaikkal, nem húzzák a pórázt, nem hullatják a szőrüket és nem rágnak szét mindent).
A (tudatos) kutyások szintén rajonganak a kölyökkutyákért, olyankor méginkább, ha az nem az övék - de nem a fentiek miatt, hiszen ők már tudják, hogy kiskutyánál ezek default beállítások :D Hanem azért, mert a kölyökkutyában számukra rögtön az eszméletlen meló sejlik fel, ami ahhoz kell, hogy a babából igazi társat faragjanak. A kutyás a mellette lévő felnőtt/idős kutyával már igazi kapcsolatot alakított ki, félszavakból értik egymást, ismerik egymás szokásait, közös rutinjuk és kialakult életük van. Ha úgy tetszik, a munka már beérett és csak az élvezetes együttélés maradt - nehéz ezt a kényelmet megint feladni :)
A másik: ők tisztába vannak vele, hogy kölyköt hozni mindig egyfajta rizikó is. Persze, sokat lehet tenni a siker érdekében, megfelelő hely, szülők, egészség, idegrendszer. De azért bőven van benne előre nem látható tényező. Ha adott célra kell, vajon meg fog-e felelni? Birtokában lesz-e azoknak a képességeknek, amikre szükségünk van? Vajon össze fogunk-e passzolni? A régi kutyánkkal/falkánkkal össze fog passzolni? Egy rosszul megválasztott új tag miatt pl. nagyon tud egy falka szenvedni..
Aztán: érdekes érzés (én is ilyen vagyok, bár lehet, hogy ezt nem kellett volna bevallanom), de sok kutyás a kölyökkutyát még nem tudja igazán szeretni. Ennek szintén egyszerű oka van: nincs még semmiféle kapcsolatuk. Nem formálta még saját képére a kutyát és a kutya sem őt. Ehhez idő kell. A kiskutyák elég vadulósak tudnak lenni (ahogyan a gyerekek is). Én sokkal jobban élvezem, amikor már "értjük egymást".
A kutya egyedfejlődése
Sokan úgy gondolják, hogy a kutya 1 éves korára felnő. Hát, ez szerintem még a kistestű kutyák esetén is egy optimista becslés. A kutyák 2-3 éves korukig testileg is fejlődnek, alakulnak, formálódnak. Lelkileg meg főleg. A kutyasuliban azt szokták mondani, hogy az első 1,5 évet éljük túl. Hát, én azt mondom, az első 3-at :D Csak és kizárólag saját tapasztalat, de szerintem a kutyák 3 év körül kezdenek beállni, leengedni, felnőttként, szélsőségektől mentes(ebb)en viselkedni.
Gyakori vízió, hogy a kutya néhány hónaposan már mindent tud. Ilyenkor jön aztán a kamaszkor :D ami egggészen sokáig tud tartani. Megspékelve az ivaréréssel. Óvatosan jelentenék ki bármilyen végeredményt egy kutya esetében, ivarérés előtt.
Valószínűleg a kutyák - ugyanúgy, mint az emberek - egész életükben alakulnak. Alakul a személyiségük és változnak a korral.
A kutya felnevelése
Az általános hozzáállás sajnos máig tartja magát: a kutyával nem csinálunk semmit, nő mint a dudva, aztán majd egyszer magától legyen olyan, mint a Rex felügyelő, hiszen a kutyák okosak. Ha nem lesz, általában a kutya 1 éves kora körül (jobb esetben) keresnek egy kiképzőt (aki azonnal javítsa meg!!!), rosszabb esetben megy a láncra/kennelbe/menhelyre, stb.
A következő szint, hogy elmegyünk kutyasuliba és ott majd mindent megtanul a kutya. Ezt tudjuk, hogy nincs így. A kutya pontosan annyit, ott és úgy fog tudni, amennyit, ahol és ahogyan mi megtanítottuk neki. A kutyasuli nekünk segít, hogy mindezt hogyan tegyük meg. Legtöbbször oviba még járnak, aztán max egy alapfok és a kutya kész is. Valójában a tanítás/képzés évek folyamatos munkája.
Fejlődő kutyások másba szoktak beleesni: mindent akarnak (ismerős? :D), úgy, mintha nem lenne még sok-sok évük a kutyájukkal - lényegében bármire. Tény és való, hogy vannak dolgok, amiknek "ideje van" és nem lehet/éri meg későbbre hagyni (lásd szocializáció, egyedüllét tanítása, szobatisztaság, póráz, önkontroll). De valamiért elterjedt a kutyás körökben, hogy a kutya mihamarabb minél több dolgot tudjon, lehetőleg tökéletesen. Igaz, ez erősen kutyafüggő is, de szerintem sokan elfelejtik, hogy a kutyának mentálisan és lelkileg is meg kell érnie ahhoz, hogy megbirkózzon néhány helyzettel/elvárással. És lehetséges, hogy a túltolás többet árt, mint használ (magamat sem mentem fel ez alól, simán lehet hogy én is túltoltam a dolgokat, írok is egy külön posztot majd arról, mit csinálnék másként, ha újra kezdeném :D)
A profik tudatosan, a kutyát és annak képességeit, visszajelzéseit figyelve dolgoznak. Ezt nem tudom, hogyan kell :D Talán majd egyszer :D
Kutyanevelés általában
A közvélemény szerint általában a jól nevelt kutya azért az, mert "okos", az övék meg azért nem jólnevelt, mert buta, vagy olyan a személyisége és kész. Illetve szerintük a jól nevelt kutya csakpórázon illedelmesen sétál (semmi esetre sem gyorsabban, mint az emberi tempó és főleg nem rohan, mert az életveszélyes!), mindenki megsimogathatja, mindenkivel barátságos, szépen leül magától a járdaszélen illetve ha a gazdi beszélget valakivel, nem pisil le semmit, nem akar a nedves orrával megszagolni senkit és semmit. És nem ugat. Sohase.
A kezdő kutyás emberke általában azt hiszi, hogy miután volt egy-két kutyája és járt több suliba vagy kipróbált több sportot, kb mindent tud - és aztán jól ki is osztja azokat, akik nem :D Meg könnyen ítélkezik. Én speciel nem szeretem ezt, mert a kutya tanítása, képzése, nevelése egyáltalán nem fekete-fehér. És mi sem egyforma feladatot kapunk az egyes kutyákkal. Minden kutya más személyiség, mást hozott magával, más a kapcsolata a külvilággal, a gazdájával (nyilván, mindegyikük kutya, tehát vannak alapelvek, amik működnek). De máig elterjedt nézet, hogy legyél hiteles vezetője a kutyádnak - és az mindent megold. Vagy akár az, hogy a kutyát csak pozitívan kell/lehet nevelni. Vagy a tanítás/viszonyrendezés/életmód-háromszög a megoldás. Vagy: a kapcsolat építése a legfontosabb. Vagy, hogy az önkontroll a lényeg, nem kontrollálni kell a kutyát, hanem megtanítani jól dönteni. Nos, mindegyik igaz a maga nemében - és mindegyik kelt egy kis hamis illúziót is, hogy ő majd mindent megold. Valójában nekünk kell összemixelni a fentiekből - a kutyánkat.
Később általában a mindent tudok-állapot lecseng és a profiknál átveszi azt a folyamatos tanulás, fejlődés igénye. Jobb helyzetben vannak azok (általában a trénerek), akik rengeteg-rengeteg kutyát látnak, rengeteg párossal dolgoznak. Valójában az életünk elég rövid kutyaszempontból (persze ha nem tartunk állandóan 10-es, 20-as falkákat). Szóval büszkék lehetünk minden kis fejlődésünkre :)
Életmód
A nemkutyások általában nem értik a kutyásokat, úgy ahogy vannak :D
A kezdő kutyások nem gondolják, hogy a kutya az életükben bármi változást fog hozni. Lemennek majd sétálni reggel meg este a sorozat előtt (vagy ott a kert). És majd sokat labdáznak.
A tudatos kutyások számára a kutyázás egy életforma. Bárhova indulnak, rászámolnak 1/4 órát, hiszen pisi/kakikörrel kezdenek. A kocsi, lakhely és sokszor a párválasztás is "kutyás". A ruhák nagy többsége "kutyás". A lakás naponta felsöprendő. Többet vannak az utcán mint a lakásukban. Az "aktív kutya" kifejezésről tudják, hogy napi minimum 2-3 óra fizikai és agyi fárasztást, tréninget/edzést jelent - a szabadidő definiált.. a nyaralás erősen tervezendő. Szerintem sokan tudnák folytatni... a végtelenségig.
 |
| Forrás: rover.com |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése