Érdekes - néha úgy érzem, a kutyáim túl sok időt kívánnak tőlem a mindennapokban, néha meg kevesellem a programokat. Ők mondjuk mindig az utóbbi véleményen vannak :) Nehéz objektíven felmérni, vajon mennyi az annyi.
Próbálom ezért most összekaparni példaként (emlékezetből nem egyszerű), hogy milyen volt a hét és mi várható a közeljövőben.
Hétfőn fizioterápián voltunk (előtte-utána min. 15 perc séta), utána bevásároltunk a Fressnapf-ban. Anyánál tettem le a kocsit, így a Fresi is kétszer 20 perc séta volt, meg a benti kódorgás. Később átmentünk Apához a lovardától, oda-vissza összesen 1 óra. Apánál most nem töltöttünk túl sok időt, csak könyveket cseréltünk, bedobtam a finom szendvicseket, szőlőt és egy bögre teát, aztán irány vissza. Apa elkísér minket mostanában egy darabon, ennek mindig annyira örülök! A napi esti kör alap, ezt nem írom fel ezért külön sehova.
Kedden egy nagyobb sétát iktattunk csak be, 1,5 órásat. Estére mozi programot találtunk, így más szórakozásuk kiskutyáknak nem volt.
Szerdán reggel 7-től délután 5-ig bent voltam melózni, este viszont egy gyors,félórás szőlő-séta után Petivel mantrailingeztünk. Nagyon örültem ennek a programnak (Peti csak a mi kedvünkért hozta össze, ezúton is köszönöm!), ritka a kis életünkben, viszont így változatosságot hoz bele :)
A csütörtököt agility-vel indítottuk, megint nagyon jól esett, hogy a szürke, monoton hétköznapokat megtörte egy kis változatosság :) Délután a kuttyok már Gáborral sétáltak, én a reggel kompenzálásaként későig bent voltam.
Pénteken Gábor itthonról dolgozott, ő vitte az állatkákat sétálni délelőtt és délután is. Én este gyorsan kifésültem a kicsit, a nagyra nem volt már erőm, őt reggelre halasztottam.
Szombaton a Programok Hatlábon-nal kirándultunk, illetve beugrottunk a Komárom CACIB-ra, ezekről írtam is.
Ma pedig csak reggel mentünk egy 1 órás kört, azóta haldoklás van (illetve nekünk volt programunk, de kutyamentes). Nem akarok én ma már sehová menni!!! Gyönyörűen süt a nap, kellemes meleg van a nappaliban, nem kell ennél több!! Körülbelül 2 napon keresztül bírnék itt feküdni egyfolytában, némi víz és csoki társaságában.
Jövő héten a szokásos agilityedzés, fizio vár ránk, szerdán ismét bepróbálkozunk egy mantrailing-gel, hétvégén meg terelőtábor a Nyúlnak (Asszírkát is viszem, bár ő dolgozni nem fog, de nem tudom máshová tenni, mert Gábor is lelép terepre).
Nem vagyok elmebeteg amúgy :) De azért elgondolkozom néha, hogyan is bírom ezt a mindennapokban :D Most nagyon sokat segít a homeoffice. Kiesik az utazási idő, nyerek alapból 1,5 órát naponta. Itthon az ebédet/reggelit is a gép előtt eszem meg, ezzel nem töltök időt, viszont ki tudunk menni sétálni akár reggel, vagy délben, szép időben, nem rohanva, hazaesve. Vagy pl a mantrailing. Egy itthon töltött nap után szívesen megyek be este a városba, tréningezni. Viszont normál munkanapon nincs az az isten, hogy hazaesve megint autóba vágjam magam, kétszer fél órát autókázzak 5-10 perces keresésért....
Nem minden nap és minden hét ilyen. A heti 1 agility, 1 fizio az fix. Minden nap van séta (az estin kívül, az tényleg csak egy levezető 15 perces kör), minimum fél, de inkább 1,5 órás. A hétvégéket mindig kihasználjuk, ezt nagyon szeretem. Akkor tudok nagyon szenvedni, amikor nincs értelmes programunk. A "csakséta" elmegy pár napig, aztán kezdek tüneteket mutatni. Illetve a társas programok, amik nagyon feldobnak, ebből is igyekszem minden hétre legalább egyet találni.
Az a fura, hogy elsőre azt érezzük, ez nagyon sok (úgy, hogy nekem a kutyáim nem a munkám része, hanem 100% hobbi - és a munkám se túl light-os). Viszont, ha belegondolunk, a hétköznapokban így is csak napi néhány óra jut a kutyákra, maximum... az ő 24 órájukból pedig 1-2 nem mondható túl jelentős mennyiségnek. Szerintem ők is bírják a hétvégéket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése