Tenyésztők, akik nem azok

Írtam már többször erről a témáról, de miután megint hallottam pár történetet, ismét szólnék néhány szót azokról a tenyésztőkről, akik nem azok.

Érdekes, hogy számtalan cikket lehet találni a "fujj-fujj szaporítók" és a "mi a különbség a tenyésztő-szaporító-gazdi szaporít"-témában, de arról valahogy szeretnek elfeledkezni, hogy akad bőven olyan "tenyésztő" is (igen, a többtízéves múlttal rendelkező, országos hírűek között is, bőven!), akik soha nem fogják megütni azt a szintet, amit én tenyésztőnek hívok.

Nézzük, önmagában mi NEM jelenti azt, hogy valaki tenyésztő:

• rendelkezik kennelnévvel
• törzskönyvesek a kutyái és a kiskutyák, akiket elad
• sok kutyája van
• szép kutyái vannak
• rengeteg kiállítási eredménnyel rendelkezik
• sok gyönyörű, beállított fotót posztol a közösségi oldalakra a kutyáiról
• évtizedek óta tenyészt
• "mestertenyészet" címet viseli, bármilyen fokozattal
• a kutyái jó minőségű eledelt kapnak
• a kutyái szép kennelekben, puha fekhelyen alszanak

Miért?

Kennelnév. A kennelnév kiváltásához 60 ezer (MEOESZ tagkártyával 30 ezer) forint, 18 éves kor betöltése, büntetlen előélet és 1 db, adott személy nevén szereplő, tenyészszemlés szuka kell. Ennyi.

Törzskönyv. Nos, ha eleve törzskönyves kutyákat vett, akkor azoknak a kölykei is törzskönyvesek lesznek. Kész.

Sok kutya. Nyilvánvaló, hogy 1 kutyával nem lehet tenyészteni, de a sok kutya nem garancia a minőségre. Sőt. Számomra a sok kutya azt jelenti, hogy a tulajdonosnak nincs ideje, energiája, lehetősége, kedve kapcsolatot építeni a kutyáival, ami rendkívül fontos és meghatározó a vágyott kölyökkutya szempontjából is. Ilyen helyen a kutyák "vannak". Különben tenyészteni más tulajdonában levő kutyával is lehet, persze ha mindenki utál mindenkit, úgy nehéz.

Szép kutyák. Természetesen a szép kutya mindenkit lenyűgöz, hiszen (manapság főleg) a külsőségeknek élünk. Azonkívül a szép kutya valószínűleg megfelelően etetett, gondozott. Viszont. A "szépség" semmit nem árul el a kutya idegrendszeréről, genetikai és egyéb rejtett betegségeiről, viselkedésproblémájáról, képességeiről. Amik valójában ezerszer fontosabbak és elképesztően meg tudják keseríteni az együttélést. Óvatosan.

Kiállítási eredmények. Sok "tenyésztő" élete legfontosabb eseménye, szenvedélye a kiállítás. A kiállítás semmi másról nem szól, csak a külsőségekről (kivétel talán a munkaosztály, már ahol van egyáltalán). A kiállított kutyákhoz nem kérnek egészségügyi szűrési eredményeket, nem kérnek genetikai vagy klinikai vizsgálati eredményeket, nem nézik a viselkedést, idegrendszert, képességeket. Semmit. A bírók némelyike azt sem ellenőrzi, hogy a kutya foghibás-e, vagy megvan-e a kan mindkét heréje. Ezek mondjuk öröklődő és tenyésztésből kizáró hibák (lennének). Sokszor végig sem tapogatják a kutyát, vicces, ahogy röntgenszemmel eldöntik egy skótjuhászról, megfelelőek-e a szögellései, arányai, ekkora bundában.. Szóval az, hogy mindenféle kiállítási címek sorakoznak a kutya neve mellett, legyen 1 tényező, a megfelelő, közepes súlyozással. Számtalan, másik, sokkal fontosabb mellett. Akit még esetleg lenyűgöznének a kiállítási eredmények, annak elárulok néhány "titkot". A kutyákat a kiállításokra lakkozzák és festik. A szabályos fültartás érdekében, akár a ring mellett injekciózzák. A riválisokat nem nevezik egymásra. A kutyákat iparszerűen profi felvezetőkre bízzák, sokan idegen kezére adják, aki berakja egy furgonba és végigturnézza vele Európa kiállításait. A "tenyésztő" ott sincs. Neki csak a cím kell. Azt, hogy a kutya mit él át közben, ne akarjuk tudni. A kizárólag kiállítási kutyák az életüket a kennelben/kertben/kozmetikai asztalon és a kiállításokon élik. Semmi olyan nem csinálnak, ami egy kutya számára alapvetően fontos: mozgás, sport, közös élmények, kapcsolat, ösztönlevezetés, tanulás. Eszközök. 

Fotók a közösségi oldalakon. Azt ugye mondanom sem kell, hogy már feltalálták a photoshop-ot. Komolyan. Szívbaj nélkül színezik át a kutyákat és módosítják az arányaikat. Soha ne hagyatkozzunk fotókra. Higgyünk a szemünknek, élőben.. Azonkívül ezek az oldalak marketingcélokat szolgálnak. Itt minden tökéletes. Aki ezt állítja, aki nem vállal fel hibákat, tökéletlenségeket, eleve hazudik. Elég érdekes, amikor valakinek minden kutyája "a legcsodálatosabb". Nézzünk a virtuális valóság mögé. Sok tenyésztő kizárólag a kutyája (beállított) fotózásával tölti az életét, lehetőleg a kertben, vagy maximum a közeli parkban (de csak a háttér miatt). Az, hogy a kutya számára ez semmiféle élményt nem jelent és ő teljesen másra vágyna, nem fontos. Elég furcsa, ha az egész portfólióból hiányoznak a ÉLETképek. Akkor élet - nincs mögötte. Furcsa, amikor odaírják, hogy "nincs szőrben", "nincs fésülve". Ez megint arra utal, hogy számukra a kutyájuk legfontosabb értéke: a szőre. Tisztára mint egy angóranyúl, nem? Remélem nem vágják le és nyúzzák meg.

Évtizedek óta tenyészt. Az, hogy sok idő telik el egy adott tevékenység megkezdése óta, nem garancia semmire, ha az ember nem fejlődik, nem fejleszti a tudását. Senki nem születik tökéletesnek. De ugyanolyan ostobának lenni 10 évek távlatában is lehet. Rengeteg tenyésztő a kutya alapjaival sincsen tisztában (vagy nem érdekli). Legutóbbi gyűjtés: a kutya már 2,5 éves, lassan ki kellene vinni az udvarból (régóta tenyésztő!). Erre inkább nem mondok semmit.

"Mestertenyészet". Ez a cím az utódok kiállítási eredményei után jár, különféle fokozatokkal, a címek számától, "komolyságától" függően. A kiállításokról fentebb már beszéltünk. Ráadásul, aki kiállításokra tenyészt kutyát, ott az utódok halmozzák a többi, a "tenyésztő" számára lényegtelen, de elég súlyos problémát. Mert csak a külső a lényeg.

Jó minőségű eledel. Ez nyilván nagyon fontos, sz*r kajával nem lehet jó kutyát csinálni. Nem árt azért, ha mi is tisztában vagyunk azzal, hogy mi a jó kaja (tápokról info ITT), mert néhány jól hangzó márkanévvel be lehet rántani az embert a susnyásba.

Szép kennelek, puha fekhelyek. A kutya számára a "szép környezet" nem értelmezhető - semmit nem jelent. Az alapvető higiénia természetesen igen. De az, hogy ő szalmán vagy rózsaszín plüssön alszik, hótmindegy az életminősége szempontjából. Az udvarban zöldellő 25 mm-es gyep szintén (sőt, ez elég valószínűtlen, ha a kutyák azon futkároznak egész nap.. valószínűleg a fotó erejéig tartózkodtak a gyepen). A kenneltartás pedig mindig figyelmeztető jel. Lehet magyarázkodni, meg számtalan okot felsorolni, a kennelben tartott kutya számára a legfontosabb életfeltétel nem teljesül: a szociális kapcsolat a gazdájával, társaival - az élettel. A napi 2 perc etetés / 1 óra kiengedés nem minősül annak. Akármilyen "szép" az kennel.

Legközelebb arról írok, ki a TENYÉSZTŐ. Vagy inkább arról, én milyen szempontokat nézek, kitől veszek/vennék/fogok venni kutyát.