Séta közben sokszor előfordul, hogy megállítanak emberek, persze a kutyák miatt. Ilyenkor kétesélyes a dolog, vagy kötözködni akarnak, hogy miért nincsenek pórázon (hála égnek ez a ritkább!!!), vagy csak megcsodálják őket, hogy milyen szépek.
Én amúgy mindenkivel szívesen beszélgetek, mert úgy érzem, ez egy pozitív kapcsolatépítés kutyások és nem kutyások között, plusz, így próbálom "megerősíteni" az emberekben a kedves viselkedést. Aki velem kedves és érdeklődő, azzal én is kedves vagyok és érdeklődő (normális keretek között, nyilván). Manapság annyira személytelenné vált a világ, hogy szinte öröm, ha egy ismeretlen kedvesen fordul hozzánk. Meghallgatom őket, legtöbbször persze a "nekem is volt ilyen kutyám" hangzik el, de 5-10 percet mindenkire áldozok, akármit is kérdez/mesél.
Nyilván a kérdések ismétlődnek. Rájöttem, hogy nem érdemes ilyenkor belemenni a részletekbe, a szakmai részletekbe meg főleg nem, mert a kérdező igen gyorsan elveszíti a fonalat általában. Így kifejlesztettem a rövid, egyszerű és nem meglepő válaszaimat, amiket az átlag kérdező elfogad. Soha nem állítok olyat, ami nem igaz, de tény, hogy redukálom az információkat rendesen :D
Álljon itt néhány példa a szűkített (CR) - és a kiterjesztett (AR) valóságra :D
Kérdés: Ennyire okosak, hogy nem lépnek le a járdáról?
CR válasz: Hát, tudja ők városban nőttek fel. Megszokták.
AR válasz: Nos, valójában éveken keresztül nyüstöltem őket a városi közlekedéssel, az azonnali megállással, 1,5 éves korukig állandóan húzták maguk után a hosszúpórázt, de ma is folyamatosan figyelem őket séta közben, minden pillanatban. Extrém forgalmas helyen megkötöm őket. Amúgy meg miért akarnának lelépni az útra, a városban az aszfalt számukra totálisan érdektelen, a zöldterület vonzza őket, hiszen ott van a szagorgia!
Kérdés: És ha mondjuk a túloldalon ott egy ismerős, vagy egy másik kutya?
CR: Hát, akkor sem, mert nem szabad nekik.
AR: Newton-nal annyit szívtam a "másik kutya" témában, mint a kurvaélet. Rajta ezért volt hosszúpóráz évekig, hogy ne kelljen a nyakörvéhez nyúlkálnom, amikor másik kutyát látok és ezzel ne hegyezzem ki őt még jobban a szituációra. Életében kb 2x rohant át utcán a túloldalra kutyáért, kapott is érte rendesen. Persze a büntetés sohasem igazi megoldás, szóval emellett rengeteget tanítottam és megerősítettem a kívánt viselkedést! Ma már megbízom benne annyira, hogy nem fog átmenni, de nem engedem el a figyelmemmel ilyen szituációban egy pillanatra sem. Plusz ismerem, pontosan tudom, hogy pl a kistestű és a messziről is láthatóan ellenséges, agresszív kutyák sokkal kevésbé hozzák lázba. Ezeket hamar elengedi, így én sem feszülök rá ilyenkor a témára. Amúgy leginkább megállítom, vagy magamhoz hívom és amíg el nem távolodik a "zavaró" kutyatényező, várunk, vagy lábnál jön. Asszírkánál pedig egyáltalán nem tartok semmitől, ő nem fog átrohanni, számára egyik sem olyan erős motiváció, hogy elinduljon. Ha le is lépne bármikor a járdáról, az csak a pillangózás (tétova-szétesős szaglászás, lődörgés, figyelmetlenség) miatt lehet.
Kérdés: mindkettő fiú? Nem verekszenek?
CR: Nem, tudja, együtt nőttek fel.
AR válasz: Nem :) Agyon van szocializálva mind a kettő, szuperul kommunikálnak, egymással is. Plusz csírájában állítok le mindent, ami a másiknak kellemetlen lehetne. Erre egy példa talán, hogy volt időszak, amikor, ha Newton előbb befejezte a vacsoráját, elkezdte nézni a kicsit, mondjuk 1,5 méterről. Ez neki nyilván nagyon kellemetlen volt, szóval megkértem a Nyulat, hogy ezt fejezze be és menjen arrébb. Mivel jó a kapcsolatunk, ez tényleg csak kérés volt. Nem is kellett sokszor eljátszanom, ma már nem csinálja. Pontosan és szépen megbeszélik egymással, hogy mikor indulhat a kölcsönös tálellenőrzés, mégpedig mindig azután, amikor mindenki végzett. Nem kell ott állnom felettük, hogy felügyeljek, korrekten és konfliktusmentesen megoldják. Egyébként is teljesen békések, a skótjuhász agressziószintje alapból alacsony.
Kérdés (Fressnapfban): Csak mondta neki, hogy menjen fel (a mérlegre) és üljön le és megcsinálja?
CR: Igen :) Tudja, itt tudom a legegyszerűbben lemérni őket. Most fogytak egy kicsit, de hát meleg van, nem esznek annyit.
AR: Mást se csinálnak, mint tanulnak és feladatoznak, így éltek egész életükben és imádják :) Ismerik a "fel" és "ül" parancsokat, csak vezényszóra. Nem először csinálják a méredzkedés feladatot sem, pontosan tudják, mik a feladat kritériumai (1. mint a 4 láb a mérlegen, aztán 2. fenék letesz). Már jutifalat sem kell, csak az én kedvemért is boldogan végrehajtják. A mérleg a Fressnapfban ideális, csúszásmentes, nem túl magas, ez egy stresszmentes, ismerős környezet. Az állatorvosi rendelőben, a csúszós, hideg, zajos fém mérlegre való felküldés nagyobb motivációt kíván, ott jutifalat is van nálam, illetve türelemmel vagyok, tudom hogy valószínűleg többször kell kérnem, mire rászánják magukat, viszont tudom, hogy meg tudják és meg fogják csinálni, csak kicsit le kell győzni az ellenszenvet :) Nyilván a feladatot a fressnapfban is felépítettük, szóval ott is jutifalatos/kézvezetéssel kezdtem :) Ha pedig már megvan a feladat, akkor csak rutin az egész :)
Kérdés: de ők jártak kutyaiskolába igaz?
CR: Igen, jártak.
AR: 10 hetes koruk óta szocializálom és nyüstölöm őket, mert olyan kutyákat akartam, akiket tényleg elvihetek magammal bárhová, akikkel nem a póráz köt össze és akik bárkivel (emberrel, kutyával) gond nélkül kommunikálnak. Fel nem tudnám sorolni, hány tanfolyamon vettünk részt és folyamatosan foglalkoztatva vannak, fizikálisan, agyilag, ösztönileg. Önmagában a kutyaiskolába járás ugye semmit nem jelent, minden attól függ, az ember mennyi energiát pakol a dologba, hétköznap. Ennyi melóval mögöttünk Newton-nál a kutyamánia és a vadüldözés mégis bennragadt, ezt el kell fogadni. Asszírka a gyerekekkel nincs jóban, amúgy problémamentes, de kicsit érzékeny. Minden mással tökéletesen elégedett vagyok.
Kérdés: mit esznek?
CR: Hát, tápot adok nekik, meg néha kiegészítem ezzel-azzal.
AR: Fél vagyon az etetésük, mert nyilván próbálok jó minőségük kaját beléjüktolni, ami mondjuk nem 50% kukorica, ennek meg ára van. Kiegészítésnek lazac-, vagy egyéb olajat, plusz zöldséget/almát/körtét, tojást, túrót-joghurtot, konzervet (de csak jót, olyan drága, rohaggyon meg..), halat kapnak, plusz ízületvédelem és immunerősítés.
Kérdés: sokat kell fésülni őket?
CR: Á dehogy, nem olyan vészes, mint amilyennek tűnik, hetente egyszer elég kifésülni őket. Járnak kozmetikába is.
AR: Na ja, fésülés tényleg hetente 1x, de akkor 3/4 óra/állatka, kétféle kefével, kifésülőspray-vel, ami szintén egy vagyon!!! Kozmetika 6-8 hetente. Plusz tavasztól-őszig minden séta után kullancsvadászat, fél óra/kutya.
(kedvenc) Kérdés: de ők ilyen nyugodtak, nem?
CR: Hát, azért van mozgásigényük, tudja, juhászkutyák.
AR: (belül halálra röhögi magát....) Kurvára nem. Átlag két óra után kezdenek elfáradni. Alap jármódjuk az ügetés. A városban azért haladnak lassabban néha, mert 2 méterenként vannak rendkívül érdekes szaghírek, amiket azonnal le kell pisilni. Valószínűleg a kérdező amúgy is 45 perc intenzív balansztréning után látja őket, amitől én 5 perc alatt kapnék izomgörcsöt, de ők gond nélkül lenyomják, utána pedig max kicsit lassabban ügetnek. Ha nincs agymunka, nekiállnak ordítani a kertben (mindent megugatnak, ha kell-ha nem). Amúgy heti minimum 14 sétával, 1 agilityedzéssel, 1 balansztréninggel, 1 kirándulással, 1-2 otthoni gyakorlással és néha 1 tereléssel illetve ezek permutációjával teljesen nyugodtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése