A SuBa szervezésében, NÉBIH és bírói testületi engedéllyel ma megtartották az év első terelőversenyét Székesfehérváron, így mi is részt vehettünk életünk első terelőversenyén.
Boldog voltam, mert már jó ideje tervben volt, hogy elindulunk. A versenyszituációt csak versenyen lehet gyakorolni, ugye... és előbb-utóbb el kell kezdeni. Mindig van egy első alkalom, amit meg kell ugrani :)
Természetesen nem akartam izgulni - természetesen izgultam. Próbáltam úgy felfogni, mint egy tréninget, amikor egyben kell menni egy pályát. Amúgy is, kicsi univerzumunk legboldogabb helye Székesfehérvár, én is és Newton is imádunk ott lenni. Szeretünk mindent, ami itt vár ránk. Próbáltam ebbe a nyugalomba kapaszkodni :)
Az időzítés kiváló volt, pont időben érkeztünk. Mehettem regisztrálni, aztán 15 perc múlva jött is a pályabejárás. 3-an, 4 kutyával (2 briard, 1 mudi, meg a Nyúl) indultunk IHT-1-ben, de én voltam az egyetlen elsőbálozó. Ez sem tett jót az önbizalmamnak :D
A pálya a karámban 1 birka felszalagozásával, majd kihajtással indult. Ezután együtthajtásban meg kellett kerülni a tavat, majd keresztül a pályán a felső sarok felé haladni, balról szlalomozni (Gabi szűkítette az átjárókat!!), utána híd, majd legeltetés, ami alatt le kellett venni a szalagot a birkáról. Utána továbbindulást követően egy megállítás (út), majd szűkítő, végül még egy megállítás és behajtás.
A bejárás nagyon jó hangulatban zajlott, sokat nevettünk, előre, magunkon.. a 3-as számot kaptam, így előttem nyájcsere volt. Ez sem igazán dobott fel, a friss birka mindig izgágább :D
Úgy döntöttem, inkább nem nézem az előttem dolgozókat, mert azonnal elkezdtem volna összehasonlítgatni magunkat velük, nem a mi javunkra... inkább sétáltunk kint egy rövidet, aztán elraktuk az állatkákat az autóba. Asszírka már itt is maradt a kűrünk végéig, szerencsére nem volt olyan meleg még, illetve természetesen az összes kocsiajtót tárva hagytuk.
Newtont az utolsó pillanatok egyikében vettem ki, párat pisilt, aztán bemelegítettem pár egyszerű feladattal, töpörtyűvel :D ezzel elértem, hogy tök szépen figyeljen rám.
A helybenmaradás, karámban szalagozás szuperul ment, aztán a kihajtás nem lett szép. Nyúl úgy döntött, az íven mozgás felesleges, szóval berongyolt és szétkergette őket, viszont utolsónak maradt bent, ez jó volt. Úgy láttam, a birkák a hodály felé tartanak, így szinte azonnal küldtem értük a kutyát, aztán, mielőtt még a visszaforduló nyáj újra berohant volna a karámba, becsaptam az ajtaját és indultunk is. Az együtthajtásban párat botladoztam, mert siettek a birkák, de elég rövid idő alatt szépen beállt a tempónk. A szlalom rendben volt, az utolsó kapura nem tudtam egyből ráfordulni, mert kicsit a nyáj jobb oldalára "sodródtam". Ott így picit rámjöttek a birkák, ki kellett keverednem közülük. Mindegy, nem volt vészes, mentünk tovább, a hídra. Itt a kutya szépen megállt, de picit korán indult. Én azt hittem, minden birka bent van, de egy az utolsó pillanatban mégis kifordult - és követte őt még egy. Kettő birkát vesztettünk :( Ez sem vészes, -1 pont. A legeltetés teljesen rendben volt, kicsit keringtem a szalagos birka után, de végül megvolt és győzedelmesen leszedtem róla a cuccot! Mentünk tovább, a megállítás rendben volt, de egyszer korrigálni akartam a kutya helyzetét, mert a birkák oda akartak menni Gabihoz.. Nyúl viszont kicsit heves volt, vissza kellett ordítanom, nehogy teljesen elmenjen balra. Kaptunk mínuszpontot, nyilván :) Körülnéztem, indultunk tovább. A szűkítőnél úgy döntöttem, megkönnyítem a saját életemet és bemegyek (IHT-1-ben még megtehetem). Be is húztam a nyájat szépen, az egyik utolsó birka persze kiugrott és mellette ment el HRRR. Igazából persze megint a kutya indult túl korán.. a megállítási ponttal nem volt gondunk, a behajtás, amire mérget vettem volna, hogy csodálatos lesz, persze nem lett :D hülye szögben nyitottam a karámajtót, pont ott volt egy traktorgumi, ami megvezette a nyáj egy részét, 2 birka mellément, ezekért el kellett küldeni a kutyát körbe, persze így kicsit megnyomta a karámban levő nyájat is. Ha kijöttek volna, akkor lenullázzuk a feladatot, szerencsére a kutya időben visszaért a szökevényekkel és bent tudta tartani a többieket is.
Hát, ennyi volt. Ott bent óráknak tűnik, mégis nagyon érdekes és nagyon nagy élmény volt, a folyamatos mozgás, munka. Nagyon tetszett a szalagos feladat, a szűkítő - és általában az egész pálya!! Amikor kijöttünk, akkor meg persze rövidnek tűnt a bentlét :D
Amire emlékszem - és nagyon boldog voltam tőle, igazán jólesett - hogy amikor a pálya végén becsuktam a karámajtót, azonnal felhangzott a taps. Nem a teljesítményünknek tulajdonítom, hanem az együtt-érzésnek, sporttársiasságnak, közös élménynek. Szeretem az ilyen embereket.
Gabi elmondta a hibáinkat, nagyjából én is észleltem mindet, ez is valami :D 90 pontot kaptunk (ezt akkor még nem tudtuk), ami kitűnő minősítést jelent. Vagyis ezzel feljebb léphetünk IHT-2-be!
Én innét kezdve el is engedtem mindent, nem a helyezésért mentem, hanem az élményért. Amikor aztán az eredményhirdetésen megtudtam, hogy elsők lettünk, nos, nem nagyon akartam elhinni. Mégiscsak életünk első terelőversenye!!!
Ezúton is nagyon szépen köszönünk mindent Gabi.
Imádom ezt a sportot: nem a versenyzés és az eredmények motiválnak, hanem az élmény, hogy kapunk egy pici darabkát ebből a nagyon ősi életformából...
Köszönöm szépen csodakutyámnak, Newton-nak, hogy lehetőséget ad nekem minderre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése