Az emlékek kedvéért gyors feljegyzést készítek a legutóbbi terelőtréningről, mert történtek érdekes dolgok.
Úgy osztottam be a kuttyokat, hogy Newton 2 köre között ment egyet a kicsi, akit kivételesen én vittem be (mostanában Gabit kértem, hogy tréningezzen vele, mert nekem már semmi agyam nem maradt Newton után).
Newton az első körben egyszerűen csodálatos volt. Imádtam. Nem hajtott túl vehemensen, lassított ha kértem, csodaszép, harmonikus együtthajtásunk volt. Gyakoroltuk a kifutásokat, nos, az ívek itt nem szépek, szűken kerül, eléggé lecsapja a nyájat, de legalább kerít! Illetve persze rohan mint az állat. Néha már sikerül nem lefutni, hanem behozni a nyájat, ez is jó.
És kaptunk egy új, izgalmas feladatot, amit nagyon vártam már, mert nagyon kíváncsi voltam rá: a birkakeresést!! Newton-nal mi "elbújtunk" a szénabálák mögé, Gabi pedig "elrejtette" nekünk a nyájat, jó messze tőlünk, majd saját magát is fának álcázta, nagyon cuki volt :D
Nem is a nyáj irányába vittem ki Newton-t a bálák mögül, hanem a hodály felé, majd úgy indítottam, hogy biztosan ne lássa a nyájat. Megkérdeztem tőle, hogy "hol a birka??" aztán elindítottam a "keresd!"-del. Úgy gondoltam, érteni fogja, mit kell keresni és szerintem értette is. Elkezdett szaladgálni, bár sokszor visszakérdezett, de bíztattam, ismételtem. Aranyom körbefutotta a tavat, de nem futott rá a szagra. Aztán elrohant a hodály mellé, picit bejelzett a hodályra, hogy "itt vannak bent", majdnem megzabáltam :D :D Küldtem tovább, majd elkezdtem elsétálni a nyáj felé. Még mindig nagyon messze voltunk, de egyszercsak elkapta a szagot, ráállt (nagyon dícsértem) és rohant is nyílegyenesen :D Nagyon cuki volt. Persze be nem hozta őket, nekiállt körözni, de nagyon ügyesen megtalálta őket! Közelebb mentem, segítettem neki és akkor el tudta hozni őket Gabiról. Imádtam ezt a feladatot, megint egy teljesen életszerű, szuper új feladat, amit lehet gyakorolni. Annyira szeretem, hogy Gabi változatossá és érdekessé teszi nekünk a tréningeket!! És minden ilyen feladat hasznos új képességeket ad a kutyának (és nekem).
Rettentő boldog voltam. A második körben is volt újdonság, kipróbáltuk a "védelem" feladatot, amit a verseny/vizsga elején szoktak kérni: sétálj egy kört a karámban a kutyáddal, "mutatkozzatok be" a birkáknak. Még sohasem csináltuk. Sikerült szépen, mindkét irányba. A kihajtást ennek örömére 4x ismételtük, mert a nyamvadt Nyúl nem akart megállni az ajtóban. Eléggé szétesett addigra, a kicsinek a körét is végigstresszelte az autóban, meg amúgy is leszívta az első kör, nagyon.
Később próbálkoztunk a híddal, hát ez katasztrofális volt.. egyszer sem sikerült :D Én sem voltam ott fejben, az is tény. Elszoktunk a feladattól... viszont: miután megszorultak a birkák párszor, volt lehetőségünk gyakorolni a felmancsolást a hátukra! Mivel a kutya nem haraphat a versenyen, kell más eszköz, ha az ugatás esetleg már nem elég. Úgy döntöttem, ez a felmancsolás lesz, vagyis, hogy a kutya két mellső lábbal feldobbant a birkára. Newton múltkor még eléggé húzódozott a feladattól, ma már tök szépen megcsinálta! Igaz, még sok kézsegítséggel és közelről, de többször egymás után tudtam kérni tőle! Sikerült is áttolni őket! :) Nagyon örültem :) Mondtam is Gabinak, mindenben találunk valami jót, meg sikert :)
Volt még előrehívás, meg védelem, mármint ezúttal határvédelem, utóbbinál legközelebb növelni fogjuk a tétet, hogy én is meg a kutya is megértsük, mit is és hogyan kell védenünk a birkától :) Gabi kaját fog kiszórni a jószágnak és nekünk le kell hajtanunk őket róla, vagy nem szabad odaengednünk őket, akár menet közben. Nagyon várom!!!!
Asszírka kűrje ez alkalommal legalább ilyen érdekesre sikeredett... a karámon belüli védelem az megvolt szépen, a kihajtás is ment, az együtthajtás csúnya volt - folyton ordít és nem tartja rendesen a nyájat. Az ordításából rajtam kívül ma az egyik birkának is elege lett... és ráment Asszírkára :D elkezdte tesztelni a kutyát, majd odáig jutott, hogy jól megkergette, egyszer egészen a kerítésig, ahol Asszírka meg is akadt és lekuporodott, hogy akkor ő itt és most meghal. Persze a birka nem gondolta komolyan, meg se verte, lefordult róla és visszajött.
Asszírkának viszont köszönte szépen itt elege is lett a munkából (addig még csak-csak elvolt a fejelőssel is). Nem akart már dolgozni, valahol a pályán futkározott össze-vissza. Még később is össze volt zavarodva, sőt, annyira kifáradt agyban, hogy délután is csak szédelgett különösebb csillogó értelem nélkül :D ha szóltam neki, mintha megsüketült volna. Teljesen leszázalékolódott. Édes szívem. Pont elgondolkoztam rajta, hogy megcsináljam-e vele a munkavizsgát, mert Gabi azt mondta, azt meg tudnánk. És május 1-jén lesz is, Portelken. Hát, ezek után azt hiszem ez nem kérdés. Persze, meg tudnánk csinálni, összehoznánk, talán már nekem is van annyi rutinom, hogy kiegyensúlyozzam a kutyát, meg ott nem lesz fejelős birka. Asszírka megállítható, fektethető, előrehívható, van ösztöne és rámegy a birkára. De én nem gondolom, hogy erre van szükségünk. Én nem akarok egy papírt, csak azért, hogy legyen. Én valódi közös munkát akarok, nem látszatpapírokat a facebookra. Mert én már látom, mi van a papír mögött. Ez pedig, még ha le is vizsgázunk, nem munka.
Hát, ez az egyik különbség Newton és a többi skótjuhász között. Nem lehet olyan kutyával dolgozni ebben a sportban, aki az első ilyennél feladja. Nem tudsz olyan kutyával dolgozni, aki nem dolgozik, hanem dolgozgat, amíg van kedve. Newton ezért csodálatos számomra. Ő dolgozni akar és dolgozik, minden kihívás ellenére - ha fáradt, ha melege van, ha nincs már agya de még tud futni, akkor is. Nyilván, nincs olyan mentális ereje, mint mondjuk egy beauceron-nak, meg nem egy mindenen-át-vadállat, mint egy mali. De nem hagyja ott a munkát egy fejelős birka vagy egy feléje repülő bot láttán. Skójuhászként pedig - világsztár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése