Aki esetleg nem ismeri a Maslow-piramist, annyit kell tudni róla, hogy a szükséglethierarchiát jeleníti meg, piramis alakban, amelynek legalsó, legszélesebb részét, kvázi bázisát a fiziológiai (alapvető, ösztönszerű) szükségletek adják. Amíg ezek a hiányalapú szükségletek legalább részben nincsenek kielégítve, addig a további, magasabb szintű igényekre (biztonság, szeretet, kognitív szükségletek, stb) nincs lehetőség feljebb lépni.
Hogy jön ez a kutyázáshoz?
Nagyon egyszerűen. Az emberi elvárások, a nem-gondolkodás kapcsán. Rengetegen vannak, akik a kutyájukkal szemben úgy támasztanak elvárásokat, hogy ők cserébe a kutya legalapvetőbb szükségleteit sem elégítik ki, vagy egyszerűen nem gondolnak rá.
Salakanyagok ürítése
Eeeegen... olyan alapvető dolgoknál kezdődik, hogy a kutyának pisilni és kakálni kell. És itt most nem arra gondolok, hogy le/ki kell vinni sétálni x óránként. Hanem arra, hogy a kutyának szüksége van a dolga elvégzésére:
- amint mozogni kezd
- edzés, munka, játék, feladatozás, vagy egyéb felpörgött állapot előtt és azt követően
- stresszes szituáció előtt és utána közvetlenül
Vagy: nem tudom, hány kutya szenvedhet nap-mint-nap attól, ahogyan leviszik "pisikörre". Ez ugyanis átlag 5-10 percet szokott jelenteni. Egy kistestű kankutya ennyi idő alatt talán kiüríti a hólyagját, de nem vennék rá mérget. A nagydologhoz pedig általában kell 15 perc. Ha nem, akkor annak a szerencsétlennek már annyira kellett, hogy alig bírta tartani valószínűleg. Szóval emberek, jár a kutyának a 15 perc!!!! Jár a mozgás megkezdésétől, jár munka/edzés/feladat/játék és stressz-szituáció előtt és után is!!!!
Szaglászás
Hallottam tenyésztőt (!) feltenni azt a kérdést, hogy séta során engedje-e a kutyát szaglászni. Te jó ég. Én néha komolyan nem értem az embereket. A kutyák a szagok világában élnek könyörgöm. Ők ezzel híreket olvasnak, facebookoznak, tindereznek, tökömtudja mit csinálnak.
A kutyasétáltatás, szaglászás nélkül, pórázon, az mire jó a kutyának, most őszintén? Még az izmait sem tudja átmozgatni rendesen, tekintve, hogy a kutya alap jármódja az ügetés. Szóval engedjük már szaglászni azt a szerencsétlen erre született állatot, könyörgöm. Nem azt mondom, hogy minden szagot és mindig és 1 méterenként álljunk meg. Ha úgy gondoljuk, hogy egyértelműbb a kutya számára, mikor mit tehet, kössük engedélyhez a szaglászást... ha feladat van a séta során (pl. gyere szorosan mellettem), akkor nyilván az élvez prioritást: feladat van és ilyenkor nincs tévelygés. Persze azon, hogy minket részesítsen előnyben ilyenkor, keményen dolgozni kell (motiváció, juhúú).
Szabad mozgás
Nem szeretek belegondolni, hány kutya éli úgy az életét, hogy pár méteres sugarú körben a gazdája körül kell keringenie, állandóan és örökkön-örökké. Soha még csak nem is rohanhat egy jót, életében nem futott szabadon két métert sem, sőt, mondjuk ki: még csak a saját természetes tempójában sem haladhat. Mintha nekünk kellene örökké egy 3 éves gyerekkel kézenfogva mozognunk. Na, ki meddig bírná ép ésszel? A mozgás alapvető fontosságú a kutya életében. Mi, emberek sokkal lustábbak vagyunk a kutyánál (tisztelet a kivételnek), ezért a saját mozgásigényünket előszeretettel erőltetjük rá a kutyáinkra. Ők pedig még azt sem tudják mondani, hogy "akkor pusztulj meg a kanapédon, én léptem ".
Pihenés
Régebben azt gondoltam volna, hát ez aztán tényleg nem a mi dolgunk. Persze, hagyjuk a kutyát pihenni, nem terheljük túl, de ez minden.
Nos, a helyzet bonyolultabb. A kutyát ugyanis meg kell tanítanunk pihenni. Rendkívül fontos. Számtalan helyzetbe fogunk belekerülni, ami megkívánja majd, hogy a kutya az ingerek, idegen környezet stb ellenére tudjon pihenni. De ha csak az otthonunkra gondolunk, a pihenés megtanításával eleve sokat tehetünk pl a szeparációs szorongás kialakulása ellen.
A kutya pihenését nekünk kell irányítanunk!! .... ez milyen hülyeség, de miért??? Egyszerű. Két okból.
- mert mi látjuk a jövőt, ők nem. Ő nem tudja, hogy másnap verseny lesz, amire kipihenten érdemes érkezni. Nem tudja felmérni, hogy az adott helyen (pl. utazás, szálloda, vendégség) meddig fog tartózkodni. Nem tudja, mi vár még rá a nap során.
- a kutyák teljesítménykényszerből, megfelelési vágyból, adott célra történő tenyésztésből kifolyólag képesek teljesen, abnormálisan túlpörgetni, széthajtani magukat. Ez pedig rendkívül káros. Fizikálisan, de méginkább mentálisan.
Szociális kapcsolatok
Neeem igazán szeretnék belemenni, elég egyértelmű. De ha nem adjuk meg a lehetőséget, hogy a kutya, ez a szuperszociális, családban élő, a családjától, falkájától, nevezzük bárminek társas kapcsolataitól függő lény megtanuljon kommunikálni a fajtársaival, embertársaival, akkor miért várunk tőle bármit? Miért várjuk, hogy szuper családi/városi/sportkutya legyen belőle????
Az, hogy nem feltétlenül szükséges a jó kommunikációs képesség egy-egy helyzetben, az nem jelenti azt, hogy a kutya számára egészséges, ha nem tud kommunikálni a fentiekkel. Nem. Az nem egészséges. És mentálisan nagyon megterhelő is, ha közben olyan szituációk hadába helyezzük őt, ahol szüksége lenne erre a képességére, vagy a képesség hiánya óriási stresszt okoz benne. Válogassuk meg, hogy milyen kutyákkal/kutyákon sajátítja el a társas kapcsolatokat, de adjuk meg számára a lehetőséget, bőségesen!!!
Változatos ingerkörnyezet
Megrögzött képzetem, hogy egy kutya akkor élhet teljes életet, ha az az élet nem monoton. Ha sokféle környezetben, szituációban létezhet, változatos a programja, élete, sok-sok különböző közös akcióból veheti ki a részét, a gazdájával. Szerintem erről nem is kell többet mondanom.
Úgy gondolom, a fentiek képezik a kutya-Maslow-piramis bázisát, az evés-iváson túl. Minden más csak ezután jöhet. Kéretik figyelembe venni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése