Szigetköz Kupa 2020.

Első A1-es versenyünk. A vírus miatt a kezdők 1 éves "keretét" az ASB meghosszabbította, szóval ez a Kupa belefért volna még, de tudtam, hogy ide A1-ben szeretnék már jönni. Egyrészt "hazai pálya", másrészt a múltkori váci versenyt pont azért illesztettem be, hogy még kezdőként "visszahozzam" a versenyszituációt az életünkbe (hiszen a fenti helyzet miatt március óta nem rendeztek futamokat).

Másként készültem az A1-re lélekben.

Egyrészt, a körülmények sem tették lehetővé, hogy túlgondoljam a dolgot, a munkahelyen az év legkeményebb heteit gyűrjük, jelesül 10-11 órákat vagyok bent folyamatosan. Tegnap este 3/4 8-ra értem haza. Nem igazán szeretek így teljesítményt elvárni a kutyámtól, hogy előtte napokig szinte nincs kapcsolatunk. Mindent Gábor csinált velük. Én csak aludni jártam haza (kivéve keddi edzés).

Másrészt, az esélytelenek nyugalmával gondoltam az egészre. Megnéztem persze a nevezéseket, de amúgy is lehet tudni, hogy az agility legzsúfoltabb kategóriája az A1 maxi. Ma pl. 28 versenyzővel. Akik jelentős része fénysebességű (munka)border. Meg mali. Meg egyéb belga. Jó, szóval hagyjuk is. Imádom a Nyulat és a skótokat, de fel tudom mérni esélyeinket egy ilyen mezőnyben :D Szóval gondoltam megnézem, mennyien indulnak, hogy tudjam, hányadikak leszünk. Nem mindegy ugye, hogy 30-ból 30. vagy 50-ből 50.

Ami nagyon furcsa volt, hogy nem kellett kora reggelre menni. A versenyeken általában a kezdők indítanak, szóval eddig mindig hajnalban keltünk és félálomban érkeztünk. Most pedig 10-kor kellett csak indulnunk, tökre ráértünk, nem is értettem.. Elmentünk reggel sétálni, toltunk fél órát és már akkor is éreztük, hogy nem fogunk ma fázni...

Mert másik örömhír az volt, hogy hétvégére visszatér a kánikula, pedig már erősen reménykedtem a nyár hanyatlásában.. szóval ma is 30 fok felettire sikerült a hőmérséklet. Gondoltam is, ez milyen jól jön nekünk, majd ráfogjuk a sebességünket a melegre! Na jó, komolyra fordítva a szót, elhatároztam, hogy ha a kutya láthatóan nem bírja, akkor a második kört nem futjuk le. A kocsiban légkondiztunk, a boxot a legterebélyesebb árnyékba pakoltuk, tukmáltam a vizet a Nyúlra. Vizezni én nem szoktam, nem szereti, zavarja. A Duna is közel volt, de mivel Nyunyu l'art pour l'art nem igazán úszik, nem mentünk le.

A versenyt a dunaszegi sportpályán rendezték, csodálatos helyszín! Árnyas parkolók, van bőven hely, nagy a tér, gyönyörű gyep, volt büfé, étterem, minden. Azt hittem extrém tömeg lesz, de annyira eloszlott a nép, semmi ilyen érzésem nem volt, kellemes és kényelmes volt minden.

Nem érkeztünk túl korán, alighogy intéztem a regisztrációt (valójában Ágiék már elintézték, nagyon rendesek voltak), mentem oda a csapathoz és már indult is a pályabejárás.. tudtam, de tanulság, hogy nem érdemes percre menni, mert ha előbb végeznek egy programponttal, kegyetlenül megy tovább a napirend :)

Nagyon örültem a többieknek, őszintén boldog voltam, hogy a Bétás csapat tagja vagyok. Ágival, Évivel és Gittivel jártuk be a pályát, olyan megnyugtató jó érzés volt együtt ott lenni! Gittinek külön is szoktam örülni, mégiscsak skótos, hasonló kaliberre kell terveznünk a dolgokat :) Ági nagyon kedves volt, segített, külön kérdeztem a szlalomról (jelenleg egy fejlesztendő területünk), emiatt aggódtam az egész pályából a legjobban. Meg, hogy meg bírjam jegyezni... 

Az első pálya végül nem volt nehéz vonalvezetésű, a szlalomnál a biztos megoldást választottam, ahogyan a legtöbbet tudok segíteni a Nyúlnak. Meg kell szokni azt is, hogy a bejárás és a futás között már sok idő telik el. Ez előnyös is lehet, megnézhetsz több versenyzőt, segít a pályavonal fixálásában, másrészt, fárasztó is. Újra meg kell tanulni bekalibrálni, hogy mikor érdemes kivenni a kutyát a pihenésből - legyen idő pisilni, melegíteni, de ne túl sok, mert a kutya fárad is rendesen a sok ingertől, felhúzott állapottól.

Az első futam előtt Newton egy álom volt. Komolyan, nem tudom, hogyan mondjam el, de olyan csodálatos volt, mint még soha. Pont a váci beszámolónál írtam, hogy igen nehéz őt összeszedni, koncentrálttá tenni magas ingerkörnyezetben - nem azért mert nem szokta volna meg, hanem mert ilyen természet. Kapkodós, mindenre figyelős. Na most: ma, mintha "megérett" volna. Tudta, hogy mi a szitu. Tudta, hogy verseny van, tudta, hogy bemelegítés lesz, tudott mindent. És figyelt, az első pillanattól kezdve, amikor Gábor odahozta hozzám a boxból. Nem nézett se balra, se jobbra, nem szaglászott. Jött. És csinálta. Elképesztő volt számomra. Olyan lelkes és kedves és figyelmes és normális volt, hogy nekem már ez megért mindent. Arra gondoltam (de komolyan!), hogy biztosan így köszöni meg nekem a 3 napos terelőtábort :) Plusz, egész héten alig láttuk egymást, valószínűleg örült, hogy végre van valami :) Észrevettem, hogy Newton szereti a versenyszituációt. Számára az ilyen őrület az igazi élmény (hát, fogok tőle tanulni, az biztos, mert én meg idegbeteg vagyok ilyenkor és nem is bírom a versenyeket :D).

Elindultunk, lefutottuk, baromi boldog voltam, amikor a szlalom szuperul sikerült, hiba nélkül teljesítettük a pályát. Gondoltam, engem aztán hidegen hagy, mennyi időhibát kaptunk, sikerült a pálya!!!!

Az ember ezek után megboldogul persze, majd realizálja, hogy akkor ugyanezt mégegyszer, please. :D

Szóval Newton némi séta és ivás után ment vissza pihenni, mi pedig a csapattal az árnyékban csöveztünk. Elég gyorsan elkészült a második pálya, mehettünk bejárni. Ez már kicsit neccesebb volt, plusz, a szlalomba be kellett fordítani a kutyát a túloldalról. Na itt nálam panic mode 2 ON, ismét Ágihoz fordultam, ő megnyugtatott, hogy menni fog, csak ne húzzam ki túlságosan, nehogy kinézze az egyenes vonalban levő kúszót. OK, igyekszem.

Ismét várakozó üzemmódba kapcsoltunk és azt hiszem valahol itt Ági egyszer csak odajött, kezet fogott velem és azt mondta, hogy az első körben másodikak lettünk, hibátlannal!! Atyaisten. Nem akartam elhinni. Hogy mi? Elképesztően boldog voltam!!

Bétás lányok várakozóban

Visszamentem a Nyúlhoz az árnyékba - és kicsit le is engedtem. Mondtam is Gábornak, hogy olyan érdekes, a második futamra azért sokszor elfáradok. Az agyam annyira koncentrál az elsőnél, aztán hirtelen nyomnia kell egy delete-et és meg kell jegyeznie (ugyanolyan intenzitással) egy másikat. Erre még képes általában, de már jóval halványabb a dolog. Az elszántság sem olyan magas, a második hely tudatával pedig talán el is engedtem kicsit a 2. kört. 

Ismét melegítettünk, bár most azért pár kutya vagy szag megtetszett Newton-nak, azért nagyon ügyes volt megint. Felmentünk, indultunk, szerintem szépen is ment a dolog, időben váltottam ahol kellett, de aztán a 7. akadálynál, a kúszóbejárat mellett Nyúl elrohant. Jobb kézről kellett volna beforgatni, jobbra. Mindegy, tapsoltam, nehogy megugorja szembe az akadályt, aztán javítottunk, bement, mentünk tovább. A következő szakasz szép volt, viszont a hintát követően Nyúl megvadult és váratlanul belehúzott mint az állat, mikor máskor, ha nem a szlalom előtt :D Mindegy, megint csak szóltam neki (persze hogy túl nagy ívet vettem és kinézte a kúszót, mit is mondott Ági a bejárásnál, emlékszünk még?), sikerült ráfordítani és gyönyörűen végigment. Közben végig mondtam neki a vezényszót, mondanom se kell, félúton kifogyott a levegőm, de nem hagytam annyiban, mert szüksége van rá, ha abbahagyom, megáll és kijön, mert azt hiszi elrontotta valahol. Olyan megboldogult lettem a sikertől, hogy (először is próbáltam levegőt venni) megörülve a hátralevő 3 könnyű ugróakadálynak, simán lehúztam az elsőről, eljött mellette, megtagadás 2.. Javítottunk, végigrohantunk. Hm. Meg fogom kérni Ágit, hogy nézze meg a videónkat. Nagyon zavar, ha kiderül, hogy én nem vezettem jól a kutyát. Muszáj tudnom, hogy tanuljak belőle, mit csináltam rosszul/másként, mert amúgy ilyen hibáink nem szoktak lenni. Nem baj, végigmentünk, nem zártak ki és sikerült a szlalom, ez önmagában ünnep :) Később néztem csak meg, milyenek lettünk, végül a 7. helyen végeztünk, összesen 8 kutyának lett érvényes a futama, a többiek DIS-t futottak. Azt hiszem, nem volt igazán borderes pálya egyik sem. Nekünk volt 2 megtagadásunk és egy 5 pontosunk, a falról Nyúl lerúgott egy cserepet. Azt gondolom, ez így is szép eredmény!! A hibákon elmélkedünk majd.

Az eredményhirdetésre nem kellett sokat várni, őszintén boldog voltam, amikor a bíró kezet nyújtott. Ez alkalommal az első és a harmadik helyezettel is kezet ráztunk, szerintem ez egy nagyon szép szokás!

Gitti ötleteként csináltunk fotót a jelenlévő skót szekcióról (olyan örömteli látvány volt! :)), hiszen itt volt Sophie, Stark és Abira is Mátéval, de mivel nem kértem engedélyt a feltöltésre, csak magunknak teszem el.

A közös fotók elkészítése után mi el is jöttünk, tekintettel a forróságra. Itthon megajándékoztuk magunkat némi fagyival, aztán kidőltünk :)

Bajnok Nyúl ismét :)

A teljesítménykönyvünk első sora. Annyira boldog vagyok!!

A holnapi napon - a regisztráció és befizetés ellenére - nem tudunk részt venni, mert nekem dolgoznom kell, különben nem készülök el hétfőre a feladatommal. Ez egy ilyen dolog. Azzal vigasztalom magam, hogy a mai élmény még hetekig kitart nekem, meg hát holnap még melegebb lesz, plusz, amúgy is csak egy futamra mentünk volna, mert egy A1 lesz, a másik open, ami meg aztán végleg nem nekünk való :D Ez így már elég ahhoz, hogy ne legyek (túl) szomorú.

És hát csodálatos nap volt a mai, soha még csak gondolni sem mertem volna, hogy ez velünk megtörténik!!