Viva la nyaralás! Vagymi. - 3.

A Káli-medence számomra a balatoni táj leggyönyörűbb része, így a mai túránk Mindszentkálláról indult.

Kényelmes 8,1 km-t terveztem, igyekeztünk még a nagymeleg előtt indulni, a szokásos fél 8-kor kászálódtunk ki az autóból, hogy nekivágjunk a kék négyzetnek.

Amit elsőre leszögeznék, hogy aki a Balaton-felvidéken szeretne túrázni, az felejtse el a papíralapú térképet! Egyszerűen évről-évre annyit változtatnak/tak az útvonalakon, a jelzéseken, hogy semmi, de semmi nem stimmel!!! Ha papírról tervezünk, minden útvonalat ellenőrizzünk le a Természetjáróban, vagy más, aktuális (!) applikációban. Még így is belefuthatunk meglepetésekbe, bőven. Ha jelöletlen utat választunk, mindig legyen alternatívánk (közelben futó másik útvonal), mert elképesztő mértékben vásárolják fel a telkeket, amiket aztán be is kerítenek, mi meg nézhetünk nagyot a térképünk felett, mint borjú az új kapura (szó szerint).

Így sem tudjuk mindig elkerülni a meglepetéseket, ahogyan ma mi sem, egy tökéletesen gondozatlan, benőtt, járhatatlan, jelzett (!) út személyében. A Természetjáró ugyan nehezen járhatóként aposztrofált egy szakaszt, ezért ezt ki is hagytam a tervből, aztán kiderült, hogy a másik irányra ugyanúgy érvényes a kritikán aluli jelző. Na mindegy, nézzük sorjában.

Szóval a temető mellett parkoltunk, ez mindig jó, a temetők mellett mindig van hely, plusz, nem a faluban, mások portája előtt kell hagyni a kocsit, nem ordítanak a házőrzők. A kék négyzeten indultunk (ez a Cartographia térképen nem szerepel, ott a kék van feltüntetve, a természetjárón egy darabig kék négyzet, aztán semmi, festve pedig Mária-útként, néhol kékként, néhol pedig Szent Jakab-útként is van), majd a Kopasz-hegyet északról kerültük. A szőlők szélén feszület mellett haladtunk el (ebből a térkép kettőt jelez, csak egy van, a természetjáró egyet jelez, feljebb, ott semmi nincs. Csak illusztrációként írom ezeket az anomáliákat a fentiekhez, nem hibajegyzéket készítek).

Kereszt az út mellett

Itt balra tértünk, aztán nemsokára fordultunk is vissza, mert magántelkekre, szőlőkbe vitt az út - visszatértünk tehát a "főút", a nem létező kék csapására, majd nem sokkal ezután jelöltelen útra tértünk, ez már elég gazos, magasfüves volt.

Dél felé fordulva aztán eldurvult a helyzet, a már csak Mária-útként itt-ott jelölt ösvény teljesen begazosodott, szinte járhatatlanná vált. Kétoldalt rég elhagyott présházak, jobb-rosszabb állapotban, teljesen benőve. Ágak, cserjék, szedresek között bujkáltunk, én meg káromkodtam. Remélem valaki felvett pár milliót valamikor, turistaút kiépítésére - kirakott 2-3 jelet oszt jóvan. Látszott, hogy mások is szívtak, így legalább ki volt taposva némi alig észlelhető párhuzamos elkerülőút. A kutyák közben a bozótban felhajtottak három szarvastehenet, Gábor pedig az Édes-laknál megmentett egy kiszáradt kútba esett zöldgyíkot. Legalább ők örültek valaminek.

Édes-lak

Ez turistaút, csak mondom.

Nagy nehezen kikeveredtünk végre egy normális útra, innét teljesen jól haladtunk, minden stimmelt. Megnéztük a Bácsi-kápolnát, amit, mint megtudtuk, 1774-ben Paráicz Ferenc, bácshegyi szőlőbirtokos épített Szűz Mária tiszteletére. A középkorban valószínűleg itt volt Bács település, aminek első írásos említése 1260-ból való. Később, mint sok más települést, a törökök ezt is felgyújtották, csak később, a törökök kiűzetése után népesült be újra.

Haladtunk tovább délkeletre, majd északnak fordultunk, hogy megmásszuk a túra utolsó állomását, a Kopasz-hegyet. Féltem az emelkedőtől a melegben, de végülis egyáltalán nem volt vészes, szépen, lassan visz fel az út.

Felérve megnéztünk egy jelölt sírhelyet, sajnos nem találtam semmilyen információt, Zsóka név alatt ki nyugszik itt - mindenesetre nagyon szép sorokat hagytak neki, akik szerették.

Nem sétáltuk körbe a tanösvényt a tűző nap, nulla árnyék meg a kutyák kombinációja miatt, hanem felmásztunk a legmagasabb pontra és pár percen keresztül ámulva csodáltuk a körpanorámát, ami elénk tárult. Fantasztikus. Az egész Káli-medencét belátni!

.. és ez még csak 30 fok a panorámából

Az egyetlen árnyékos részre parancsoltam őket... maguktól megsültek volna

A Kopasz-hegyet mindenkinek szívből ajánlom - érdemes a déli oldalról felmenni, Mindszentkálla felől ugyanis igen meredek emelkedő, majd 365 lépcső vezet fel. Mi ezen lefelé haladtunk, jó kis edzés térdre.

A hegy aljában találjuk a Kisfaludi templomromot, szintén középkori, román/gótikus stílusú templom volt hajdanán, természetesen mi végzett volna vele, ha nem a törökök, 1548-ban. Ma már csak a négy sarkának falai állnak, de így is csodálatos - évszázadok kitartását jeleníti meg. 

A romok után már csak egy macskaugrás a falu és a temető. A kutyák eléggé kikészültek (persze nem voltak hajlandóak normálisan inni, hiába tukmáltam folyamatosan a vizet rájuk), amikor visszaértünk a kocsihoz, azonnal eltepertek az első árnyékig és ledöglöttek. Nagyon-nagyon figyelek rájuk minden ilyen túrán, eleve kis távokat tervezek, korán indulunk, szokásunkkal ellentétben hosszabb, negyedórás pihenőket tartunk árnyékban, hogy visszaálljon a pulzusuk. 3 liter víz a minimum, amit ekkora távra viszünk és folyamatosan itatok (vagyis könyörgök nekik, hogy igyanak). A kutyák fiatalok, edzettek, nincs rajtuk plusz súly, ez szintén fontos ilyenkor. A láthatósági mellényen szoktam görcsölni, de ezt nagyon fontosnak tartom, így viselik ilyenkor is.

Visszaértünk!

Ahogy mindig, felteszem most is a térképet, bár tanácsolom, hogy az észak -> déli, Köves-hegy (jelöletlen kék) és a Bácsi-kápolna közötti szakaszt más úton teljesítse, akinek megtetszett a túra!