Szóval 3 napig nem láttam a kis családomat, bent voltam reggeltől estig, a kutyák egész napra le voltak téve, kivéve csütörtökön, amikor Gábor itthon volt és három sétával tette érdekesebbé az aznapjukat. Én semmivel. Erre jött még, hogy egyikünk sem aludt valami jól a héten, hála a kánikulának.
Régebben neveztem már erre a versenyre, mert a hosszú kihagyás után (januárban voltunk utoljára versenyen, aztán a vírus miatt töröltek egy csomót) mindenképpen be akartam szorítani még egy kezdő kategóriás futamot. Ugyanakkor a fentiek mentén, illetve mert készenlétes voltam, amit le kellett dealelnem egy kollégámmal, nem volt biztos, hogy elmegyünk. Vác azért több mint 2 órányira van tőlünk, csodás 33 fokos napok vannak (igazi élmény ilyenkor kutyákkal utazni..), Gábort még sohasem láttam ilyen fáradtnak és én is ki voltam hajtva... úgy voltunk vele, hogy majd hajnalban eldöntjük.
4:55-kor keltünk és vállalhatónak ítéltük a napot, szóval belevágtunk.
A terepet, a Qtyuló Kutyasulit ismertük, a tavalyi skótjuhász találkozó itt volt. Mindig örülök, ha ismerős a hely, az valahogy nyugtatólag hat :) A szervezők is végtelenül kedvesek voltak velünk, rengetegen emlékeztek ránk a találkozóról (meg is lepődtem, de nagyon jólesett!!!), direkt odajöttek, mondták, hogy ők voltak a leggyönyörűbb skótjuhászok, azért is ennyire emlékezetesek (büszkül-büszkül-helyesel :D). Egyébként a helyszín most is szuperul meg volt csinálva, működött büfé, fizioterápia, volt párakapu, két kutyamedence, kutyacuccos sátrak. Időben érkeztünk, így még volt parkolóhelyünk, ami viszont elég kritikus tud itt lenni.. a regisztráción pikk-pakk túlvoltam, így együtt tudtunk sétáltatni Gáborral.
Az izgulási faktor érdekes volt amúgy ezen a versenyen :) Tegnap este semmi, éjszaka is aludtam nyugisan :) Először Pest felé, az autópályán kezdtem izgulni egy kicsit, de érdekes módon egész nap nem lépett át egy normális szintet a pánik :D Talán mert tudtam, hogy a kezdőben nagy gondunk nem lehet és a múltkori próbaedzés óta gondolatilag már az A1-re vagyok ráállva.
Amire kicsit érdeklődve tekintettem, hogy vajon össze tudom-e szedni Newton-t. Ő ugyanis teljes szokásos figyelemszétesésében szenvedett, csak a szagok-többikutyák-érdekesség. El is kedvetlenedtem, hát, mondom, nem hiszem el, hogy nekem mindig a 0-ról kell összevakarnom ezt a dögöt :D De a bemelegítésnél annyira szépen összeszedődött, aztán olyan cukin, lelkesen és figyelve működött együtt, hogy elolvadtam tőle (mint általában :)). A pályára lépés is mindkétszer tökéletes volt, nem tekintgetett összevissza, figyelt és csinálta a dolgát :)
Mindkét pályára azt tudom mondani, hogy nem voltak nehezek, a második kicsit technikásabb volt. Viszont: sokkal kisebb távolságok voltak, mint amit megszoktunk, plusz, adódtak bennük bőven szokatlan ívek, amiket a kis távolság miatt másként kellett megoldanunk, mint ahogy szoktuk. Többször küldtem be a kutyát befordítással a kúszóba, pedig nem szoktam egyébként. (Amikor bejárást követően panaszkodtam Gábornak egy kúszóbejárat miatt, azt mondta totál faarccal, hogy "hát azt hagyd ki" :D :D) Volt távolugró, amire az első pályán elég buta szögben kellett ráfutni, a másodiknál pedig az ebből történő leérkezés után egy éles bal kúszóbejárat következett. Mindkettőért külön köszönet illeti Newton-t, mert mostanában távolt nem ugrott, picit éreztem is rajta, hogy bizonytalan volt, de gond nélkül ugrotta meg elsőre is, másodikra pedig már nem gondolkozott rajta :) Az ilyen éles kúszóbejáratok pedig nem nagy kedvencei, mindig megcsúszik szegényem - most ez is gond nélkül sikerült! Ügyi Nyunyu.
Az első futásunkat nagyon jónak éreztem, itt végül csak 4.-ek lettünk. Erről csak félig van videó, Gábor nem tudta elkezdeni időben a felvételt, mert a cuccaimmal foglalkozott, szegény. Kicsit el is szomorodtam, áh, mondom, lehetett volna 3. az a hely :) Időhibát viszont nem kaptunk, ami örvendetes, ténylegesen hibátlan lett a futam :)
A másodikra sokat vártunk (elképesztően sokan voltak S és M+ kategóriában), sokat fáradtunk, meleg is lett nagyon - nagyon lassúak voltunk, de ebből született végül egy 2. hely :) Itt is nagyon cukik voltak az emberkék, ketten is szóltak, hogy érdemes lesz ám megnézni az eredménylistát, mindjárt kiteszik, mindenképpen figyeljük! Annyira jólesett! Lehet hogy nem ez a világ legmenőbb versenye, de az emberek kedvessége, közvetlensége nekem sokkal többet ér.
Nagyon-nagyon-nagyon boldog vagyok a 2. hellyel, azért az ember igenis vágyik a visszaigazolásra, a további motivációt jelentő sikerre, a munkájának eredményére :D És olyan jó érzés helyezettnek lenni! Belőlem annyira hiányzik a versenyszellem és annyira nem is vagyok nyerő típus, teljesen ajándéknak tekintem, ha helyezettek leszünk és dobogóra állhatunk :) Muszáj elraktároznom az érzést, mert A1-ben az esélyeink minderre drasztikusan le fognak csökkenni (mondjuk ki, nulllára :D), pedig nekem óriási szükségem van a sikerélményre ahhoz, hogy motivált maradjak a versenyzésben.
 |
| Bajnok-Nyúl |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése