Viva la nyaralás! Vagymi.

A héten elkezdődött az idei nyári szabadságunk - és eddig elég érdekesre sikerült. Jelesül belevetettük magunkat mindenbe, ami elmaradt, szóval a 3. napra teljesen kikészültem és kijelentettem, hogy én vissza akarok menni dolgozni, mert nem bírom tovább...

Addigra lelamináltpadlóztunk egy szobát, Gábor szegélylécezte, rohangáltunk a Praktikerbe, meg vettük olcsón fenyőbútort, matracot (ezt nem olcsón), közben szerveztem-terveztem ötezerrel, hogy beleférjen a két hétbe az autószerviz, a kocsi külső-belső takarítása, a fodrász, a kutyáknak a fizio, edzés, terelés és terelőtábor, agility háziverseny (jesszus vissza kell jeleznem ide is még), egy bográcsparty Anyáékkal, meg a Balaton.

Arra sem volt esélyünk, hogy a fenti listát időtervbe pakoljuk, így az első 3 nap őrülete után váratlanul ért minket, hogy megyünk nyaralni a Balatonra, vagyis Vázsonyba. Sebaj. Elhatároztuk, hogy nem görcsölünk, nem rohanunk (hú, ez nekem nagyon nehéz), hanem kényelmesen összepakolunk, aztán indulunk, amikor sikerül. Na ez 1/4 12 lett. Atyaég. Szerintem még életemben nem indultam ilyen későn sehova.... az út kényelmes volt, de nagyon lassú, a forgalom a nyári...

Első nap csak annyit csináltunk, hogy kipakoltunk, vásároltunk, döglöttünk, picit gyakoroltam a kutyákkal, estefelé, illetve a vacsorájuk után pedig tettünk két rövid sétát a faluban. Itt megint teljesen sikerült kiakasztani magunkat, mert Newton olyan hülye volt, mint a 6 évi átlag. Valószínűleg ő is stresszesebb volt, hogy "új" a környezet, meg hát unatkozott egész nap. Első megmozdulásként elrohant az utcán a másik irányba, mint amerre mentünk, aztán gondolom talált macskákat, mert csak az ugatást hallottuk, meg kutyákhoz is elhúzott, a kerítésen keresztül ismerkedni. Na pont ezeket nem szeretjük. Eltelt vagy két perc mire utánunk jött (direkt otthagytuk). A kutyák végig ordítottak a faluban, a mieink eszetlenül összevissza rohangáltak, az esti sétán megint előjött a macskakergetés (elképesztő, egészen elképesztő mennyiségű macska van itt.... szerencsétlenek, némelyik olyan szar állapotban, hogy a szívem megszakad értük). Ilyenkor persze megy a tiltás, fenyegetés, de hát nem vesszük észre az összes macskát előbb, mint ők.. Az emberek, akikkel találkoztunk nem köszöntek (vissza), kb. mi voltunk az ellenségek, hogy miattunk ugatnak az ő kutyáik, meg amúgy is, miért kell a kutyákat sétáltatni. Na a lényeg, hogy olyan szar kedvünk lett az egyáltalán nem pihentető, ámde annál kaotikusabb és hangosabb sétától, hogy elhatároztam, ennek véget vetünk. Pórázon fogunk közlekedni a faluban és nemérdekel. Az erdőszélen majd mehetnek, de addig a póráz segíteni fog, nem kell vitatkozni, macskát sasolni, meg gyorsabban, folyamatosabban is haladunk végig az utcákon. Ma már így csináltuk, meg kell mondjam, üdítő volt.

Mára tihanyi túrát terveztem, mert vállalható 29 fokot ígértek - és 10-12 km-t ennél melegebben nem vállalunk be. Így is határeset volt.

Reggel negyed 8-kor indultunk, 3/4-kor pedig már Tihanyban, a parkolóban vágtunk neki nagy reményekkel a zöld jelzésnek. Tavaly februárban voltunk itt utoljára és csodaszép emlékképekkel gazdagodtunk. Az Akasztó-dombtól indultunk, hogy kikerüljük a Belső-tó déli részét, ahol a szürkemarhagulya tartózkodik, majd a zöld és sárga +-on, sárgán, illetve Lóczy-tanösvényen haladtunk tovább, a Hálóeresztőn keresztül a Csúcs-hegyre. Utóbbit diszkréten kihagytuk, alatta gyalogoltunk el, de addig olyan meleg kezdett lenni, hogy nagyon spóroltunk az erőnkkel (vagyis inkább a kutyákéval). A Nyereg-hegyet és Apáti-hegyet szintén levágtuk, a levenduláson keresztül tértünk vissza a sárga jelzésre, aztán a Szélmarta-sziklákat is meghagytuk egy másik, őszi/téli alkalomra - visszatértünk a faluba inkább. Több, hosszabb pihenőt is beiktattunk, itattam sokat, meg többször lelocsoltam a kutyák fejét vízzel (amitől Asszírka elkezdett tojni tőlem, a kis gyökér.. mintha nem is tudom mit követtem volna el ellene..).

Összességében szép túra volt, de valamiért az élmény bőven elmaradt a tavalyitól. Az első szakaszon annyi, de annyi pókhálót sodortunk le arccal, hogy más se csináltam mint szedegettem a szempilláimról a hálómaradványokat - komolyan, fél méterenként ütköztünk óriási keresztespók-hálókba.. meg is állapítottuk, hogy pontosan 2 pók/m sebességgel haladunk.

Gábor a "leveles ág az arc előtt hordozva"- sziú indián taktikát alkalmazta a pókok ellen

A meleg nem volt vészes, kánikula alatti hőmérsékletben túráztunk, de a páratartalom nem egyszerűsített a dolgon, illetve voltak azért kitett, nyílt részek, meg a végén aszfalt is - aggódtam a kutyákért. Az egész túra során egyszer sikerült elrongyolniuk is valami után (mi nem vettünk észre semmit), nagyon dühös voltam rájuk.

Csodálatos panoráma a Csúcs-hegy előtt

Asszírka pihen

Balatoni látkép Nyúllal

Szerettem volna a kirándulást egy kis kultúrprogrammal, Tihanyban való sétálgatással, Visszhang-dombbal megkoronázni, de ezekből végül egy sétálóutca, 30 másodperc Balatonnézés az apátság mellől és egy fagyi lett csak. Egyrészt a meleg és a napsütés, másrészt a tömeg miatt. Mindig azt hiszem, nem zavarnak az emberek, de aztán rájövök, hogy de. Nem bírom én ezt. Mindenkire tekintettel lenni, mint kutyás, nehogy a kutya hozzáérjen, nehogy megszagolja, ne álljon keresztbe - kva fárasztó, idegőrlő és elég idegesítő is, mert a legtöbben még csak meg se köszönik, hogy figyelsz rájuk - mert ugye ez természetes, meg jár nekik. Egoista hülye világ.

Ami feldobott azért minket, az a gyönyörű táj, illetve pár zoológiai érdekesség volt. Sohasem láttam még darázspókot:

Azonkívül a szőlőkben, a Farkasveremnél láttunk parlagi sast!! Számtalan nagy gyöngyházlepke kísérte utunkat, a pocsolyákban pedig fiatal zöld békát is találtunk :)

A szőlőkben

Nem mondom, hogy rossz kirándulás lett volna ez a mai, de nem volt annyira ideális. Pedig a  táj gyönyörű volt, a kutyák és mi is kellemesen elfáradtunk - mindössze megerősítést nyert, hogy a nyári túrázás nem nekünk való.