A kutyának két irányt, a bal és a jobb irányt kell megtanítanunk. Az iránybaküldést már majd a nyáj megkerültetésénél, teljes körök futásakor fogjuk alkalmazni.
Ezek az irányok elsőre nem olyan könnyűek - számunkra sem - mert aszerint nevezik el, hogy a kutya a nyáj melyik oldalán fut előre, az ember felé. Plusz, mi még hátrálva haladunk, így meg aztán főleg bonyolult... inkább rajzolok :D
Az irányok tanításához a kutyának a helyben maradást már tudnia kell.
Kezdjük a bal iránnyal. Ehhez a kutyát a nyáj elé, a nyájtól néhány méterre kell kifektetni. Mi a nyáj jobb oldalára állunk, így a nyáj, a kutya és mi egy képzeletbeli háromszöget alkotunk.
Ezután kiadjuk a "balra" vezényszót, a balansz tanításából már ismerős mozdulattal vízszintesen kitesszük a bal kezünket a pásztorbottal együtt és elindulunk a kutya felé, a vállára összpontosítva és eltoljuk őt a nyáj bal oldalára, hogy így kerülje meg őket. Nem probléma, ha a kutya itt teljes kört fut.
Jobbra küldésnél az egészet vízszintesen tükrözzük:
Tehát bal iránykor bal kéz, jobb iránykor jobb kéz lesz kint - és a kutya ellentétes oldali vállát toljuk.
Az irányok tanításakor is fokozatosan bevezetjük majd, hogy a kutyát már minden pozícióból (ne csak a fenti háromszög-alapállásból) a helyes irányba tudjuk küldeni, akár úgy is, ha mi is a nyájjal szemben állunk és a kutya pl a lábunk mellett fekszik. A testjeleket is lehet csökkenteni, ezzel tesztelhetjük, hogy valóban mennyire érti a kutya az irányparancsokat.
A távolság növelésekor (tehát ha már sem a kutya, sem mi nem állunk indításkor ilyen közel a nyájhoz, észrevesszük majd, hogy a kutya nem feltétlenül akarja megkerülni a nyájat, hanem inkább egyenes vonalban a nyájba csapódik - ez is logikus a részéről, ő mindig a legrövidebb utat keresi a birkához. Illetve ha még emlékszünk az erőteres ábrára, akkor tudjuk, hogy a mi erőterünk is változik, a nyáj távolabbi oldala felé csökken. A kutya pedig, ahol érzi, hogy oda már "nem ér el auránk", próbál belecsapódni a nyájba. Mi viszont azt szeretnénk, ha nem szétrobbantaná, hanem egyben tartaná, kerítené a nyájat. Ehhez az indítást követően a kutyát tovább kell "kísérnünk", ki kell tolnunk a nyáj közeléből. Vagyis a megfelelő oldalon kitett kezünkkel mi is elindulunk a nyáj felé, képzeletben a kutya nyáj felőli vállát célozva. Ezzel (az auránknak köszönhetően) rávesszük őt az ív tartására (az ábra a jobb irány korrekcióját mutatja).
Az irányok után a teljes körök futását fogjuk tanítani. Az irányokat már tudjuk, cél, hogy a kutya addig körözzön a nyáj körül az adott irányba, amíg mást nem kérünk tőle. Kezdetben ezt úgy érjük el, hogy az irányba küldést követően folyamatosa megyünk a kutya "után", közvetlenül a nyáj körül - és folyamatosan toljuk őt tovább, ismételve a választott vezényszót. Később próbáljunk a saját mozgásunkon csökkenteni, csak akkor "toljunk" a kutyán, amikor lassítana, megállna, megfordulna, stb.
A körözésnél azt is szokták tiltani, ha a kutya körözés közben befordítja a fejét és nézi a birkát. Azért nem szerencsés ez, mert ezzel stresszeli a nyájat, nyomást helyez rájuk, pedig itt szükségtelen. A kutyának le kell vennie a nyomást a birkáról, mert a köröztetéssel a cél a nyáj egy helyben tartása!
Ismét az a tanács, hogy a teljes körök illetve több kör folyamatos futtatását apránként adagoljuk, mert ez is sok és folyamatos nyomással jár a kutyára, ne készítsük őt ki. Egy tréningen csináljunk párat mindkét irányba és ennyi.
A teljes körök futtatásakor a cél, hogy a kutya magától, folyamatosan körözzön, mégpedig kétféleképpen: 1. úgy, hogy a nyájjal együtt minket is megkerül, illetve 2. úgy, hogy a körözésének íve elhalad köztünk és a nyáj között. Egyértelműen az utóbbi nehezebb, a már sokat emlegetett aurának köszönhetően, amivel általában kitoljuk őt a nyáj közeléből - most pedig azt várjuk hogy legyen bátor és fusson el előttünk is, "elválasztva minket" a nyájtól. Neki se egyszerű, legyünk türelmesek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése