Terelés minisorozat I.

Arra gondoltam, összeírom, amit már tudok a terelésről, egy minisorozatot indítva.

Miért teszem? Nem azért, mert annyira pro lennék a témában, hiszen én is tanulom. Hanem azért, mert hátha másnak (főleg skótosokra gondolok :)) is megjött a kedve ehhez a sporthoz - és az elhatározásban, kezdeti lépésekben segíthet egy instant, képes ismertető.


1. Miért menjünk el terelni?

• mert a skót juhászkutya alapvetően munkakutya volt - és bár nem munkavizsgára kötelezett fajta (miért is nem?????), ha minőségi tenyésztést szeretnénk végezni, annak az ösztönkészlet fenntartása is célja kell(ene), hogy legyen
• hogy lássuk kibontakozni kutyánk ősi képességeit, ami nem hasonlítható semmihez
• hogy hozzájáruljunk a kutyánk fizikai/mentális egészségéhez 
• hogy jobban megismerjük őt és tovább fejlődjön a kapcsolatunk
• hogy valami újat próbáljunk ki és kiszakadjunk a hétköznapokból, egy teljesen más világba

2. Mi kell a tereléshez?

• Tréner
• Gazdi
• Kutya
• Birka

Trénereket találunk több helyen az országban. Vannak akik kizárólag border collie-val foglalkoznak, de skót juhászt vihetünk:

• Szarvas Petrához, Portelekre
• Kiss Barbarához, Vasadra
• Patkó Gabriellához, Székesfehérvárra
• Süli Attilához, Kapuvárra
• Wolfgang Lipczenko-hoz, Pápára (szervezés alatt)

A gazdi vegyen kényelmes ruhát, pocsékabb időben lehetőleg olyat, amit nem sajnál akár később kidobni sem - az ázott birkáknak olyan szagos és lanolinos (hasonló mint a viasz) a gyapja, hogy azt nem lehet kimosni az átlag nadrágból... a cipő fontos, hogy strapabíró darab legyen, a birkák sokszor a lábunkra lépnek..

A kutyánkhoz nem kell más, csak póráz és nyakörv. Jutifalattal sem kell készülnünk, legalábbis eleinte (bár a trénerek később sem szeretik). A motiváció/jutalom maga a birka, a hajtás, a munka. 

A birkákat adják :) Fontos, hogy nem mindegy, milyen a birka. Ne próbálkozzunk "magunktól" birkát keresni. A birka emberhez szokott, abban "bízó", illetve "bekutyázott" kell, hogy legyen. Utóbbi a kutyához szokott, nem totálisan rettegő állatokat jelenti. A kezdők számára a "robotbirka" a jó birka - tehát amelyik többé-kevésbé magától követi az embert és nem pánikol a kutyától. Később lehet - és kell is - emelni a téten :) A birkák száma nem állandó, általában azért legalább 8-10 jószágot vesznek ki a tréninghez. A csapat összetételét a tréner határozza meg (mennyi ijedős-futós, mennyi nyugis legyen benne). A birkáktól félni nem kell, az embert nem támadják meg, visszaforduló kosokat nem tesznek a nyájba. Ha szarva van, sem bánt, nem fog felöklelni minket. Ha rohannak felénk, mert a kutya meghajtotta őket, akkor sincs ok a pánikra, kikerülnek, elfutnak mellettünk, illetve kitérnünk sem feltétlen nehéz, mert szoros csoportban mozognak. Mindettől függetlenül természetesen figyelni kell, minden az élet minden területén, a véletlen balesetek elkerülése végett.

A terelés nem olcsó sport, de nem is megfizethetetlen. Egy tréning ára kutyánként 3 - 5 000 HUF körül mozog.

3.Mikor menjünk terelni?

Erről megoszlik a vélemény, érdemes kikérni tréner tanácsát. Meg lehet nézni fiatal kutyánál, hogyan reagál a nyájra, de véleményem szerint ebből hosszútávú következtetést nem lehet levonni. Mindenképpen dícséretes persze, ha a kutya már ilyenkor érdeklődést mutat a birkára. Ami viszont a fiatalkori "tréning" veszélye, hogy a fiatal kutya agyilag még nem biztos, hogy készen áll a munkára. Ha rossz tapasztalatot szerez (egy makacsabb birkával), vagy egyszerűen túl nagy benne a megfelelési vágy, de nem bír el az állatokkal, vagy mi teszünk túl nagy nyomást a kutyára, az nagyon csúnyán visszaüt a későbbiekben. Ne siessünk, van időnk. Én 1,5 éves kor alatt nem vinnék kutyát terelni (mai ésszel - Asszírka nem egészen 1 évesen ment, teljesen feleslegesen - máig nem bír el egyes helyzetekkel, még mindig nem dolgozunk, csak önbizalmat építünk..). Nem árt, ha a kutyának van már egy erős, jó kapcsolata, kommunikációja a gazdával, illetve némi "munka"tapasztalata - kutyaiskola, sportok, akármi, de tanult 1. feladatokat végrehajtani, 2. némi önkontrollt, 3. együttműködést.

4. Mi fog történni első alkalommal?

Amikor először visszük be a kutyát a birkákhoz, a pályára, a tréner kérheti, hogy legyen pórázon, úgy menjünk az állatok felé (akik lehetnek karámban, vagy a pályán szabadon). Ezzel felmérhető a kutya reakciója a birkára. A bizonytalanabb kutyát segíti, hogy a gazdája mellette van és együtt "hajtják" meg az állatokat, amelyek "menekülése" magabiztosságot ad a kutyának. Az erős ösztönű kutya pedig rögtön törekedni fog a birkák felé. 

Ezután a póráz lekerül. A reakció itt is változó lehet. Ha skótunk semmilyen vagy csak gyenge ösztönt mutat, akkor sem kell elkeseredni. Itt főleg azt lehet tapasztalni szerintem, hogy sok kutya annyira "városi" életmódot él - ahol az ösztönös viselkedés nagyon nem előnyös és erősen visszaszorítandó - hogy kell néhány alkalom a "felszabadításhoz". A gyenge kutyákat bíztatni kell, rávenni őket a birka "kergetésére", akár az említett közös hajtással, akár egy-egy birka leválasztásával (egyedül még látványosabban futnak, vissza a nyájba), meghajtatásával. Az erős ösztönű kutyákkal el is lehet kezdeni a munkát.

Valószínűleg az erős ösztönű kutya vagy elkezdi szétkergetni/hajtani a birkát, vagy köröket kezd futni a nyáj körül (és jó eséllyel üvölt közben :D). Előbbit elég gyorsan meg kell akadályozni azzal, hogy szorosan beállunk a birkacsapatba és kizavarjuk a kutyát a nyáj közvetlen közeléből. Utóbbit hagyhatjuk egy rövid ideig, hadd fussa ki körözve az első gőzt magából.

ELMÉLETI KITÉRŐ

Alapvetően 2 terelési stílust szoktak elkülöníteni:

• gyűjtő (vagy angol vagy speciális)
• hajtó (vagy hagyományos)

Az első az angol juhász/pásztorkutyák, a második a magyar fajták jellemző stílusa. Azt határozza meg, hogy alapvetően a nyáj hajtása hogyan valósul meg, ki hol helyezkedik el.

A piros nyíl a haladási irányt jelöli. Tehát elöl halad a pásztor, őt követik a birkák, hátul pedig a kutya kíséri (és felügyeli) a nyájat.

Ezzel szemben a hajtó stílus így néz ki:

Itt a nyáj halad elöl, amit a kutya, illetve a pásztor követ.

Természetesen a két stílus nem minden időpillanatban néz ki így. Az angol kutyák is végeznek (el)hajtást a gazda mellől, illetve a puli is végez gyűjtőmunkát, elé kerül a nyájnak, ha küldik, stb.

Térjünk vissza az angol stílusra és kezdjük a munkát. Először tehát ezt az alapvető haladási modellt szeretnénk megtanítani a kutyának (aki jelen esetben 500-zal futja a köröket a nyáj körül és körülöttünk - világos, hogy így nem fogunk eljutni A-ból B-be.. meg nagy valószínűséggel hamarosan e is szédülünk).

Ehhez majd vissza kell őt küldenünk a nyáj mögé, a nyáj velünk átellenes pontjára: ez a balanszpont. A balanszpont tehát fix, hiszen mindig velünk szemben, a nyáj túloldalán helyezkedik el, ugyanakkor dinamikus, hiszen ha irányt váltunk, fordulunk, a kutyának is alkalmazkodnia kell ehhez, utánunk kell fordítania a nyájat, ezt pedig a balanszpont áthelyezésével fogja megtenni.

Eddig tehát így haladtunk:

Ha pedig 90 fokkal elfordulunk balra - akkor a kutya is "korrigál" majd és ő is 90 fokkal áthelyezi a balanszpontot, hogy ismét a nyáj velünk átellenes oldalára kerüljön:

A balanszpont valójában tehát egy nyomáspont, ahonnét a kutya "tolja a birkát". Az egyszerű "tolás" mellett haladáskor azonban a kutya végez még egy feladatot: mégpedig ellenőrzi, hogy a nyájból oldalt sem vált le egyetlen birka sem - tehát egyben tartja, "gyűjti" a nyájat. Ezt a nyáj mögötti félköríven történő mozgással teszi: ezt hívjuk balanszolásnak. Így néz ki:

Első feladatunk tehát a balansz megtanítása lesz a kutyának. Erről lesz szó a következő bejegyzésben.

(Amit eddig tudunk: 2 terelési stílus, balanszpont, balansz)