Miután elkezdtük gyakorolni a balanszot és a kutya kezdi megérteni a lényegét, természetesen kezdhetünk hosszabban egyenes irányba haladni, illetve különböző töréseket, fordulásokat vinni az útvonalba. Kerüljünk meg tereptárgyakat a nyájjal, stb. Az egyszerű haladást hajtásnak, vagy "együtthajtásnak" hívják.
A következő lépés általában a megállítás tanítása. Nem árt, ha a kutya ehhez ismeri az "állj" és a "fekszik" vezényszavakat. Ha még nem, akkor ne a pályán kezdjük el megtanítani neki. Hiszen tudjuk, hogy mindent csak akkor kérhetünk számon a kutyán, ha már megtanítottuk neki - és biztosak vagyunk benne, hogy érti is a feladatot. Azonkívül fokozatosan fel is építettük a végrehajtás biztonságát, egyre nehezebb, ingergazdagabb környezetben.
Még mindig hátrálva adjuk ki a kutyának a vezényszót (lehetőleg amikor a balanszponton van) - és mi is álljunk meg a nyájjal (így könnyebb neki is fékeznie magát). Ha szépen megcsinálta, azonnal adjuk ki az engedélyt a továbbhaladásra, mert a terelésben a hajtás jutalomként, megerősítésként működik (hiszen a kutyák ezt a részt szeretik legjobban).
Ha így már megbízhatóan megy, következő lépésben a kutyát megállítva mi még haladjunk pár lépést tovább a nyájjal és csak azután álljunk meg. További variáció, hogy kutya áll, mi is megállunk, de előbb indulunk és csak pár megtett lépés után engedjük őt is tovább. Külön feladatként, amikor mindenki áll, picit simogassunk, mozgassunk meg egy-egy birkát - a kutyának továbbra is állnia/feküdnie kell.
A megállítás gyakorlása nagyon fárasztó - és unalmas - a kutyának, így mindig csak párat érdemes csinálni (inkább a szép, azonnali kivitelezésre hajtsunk, ne a mennyiségre) és közben előnyös hosszabb hajtás szakaszokat beiktatni.
Ha nem így volt, akkor a megállítás később fektetéssel is csináljuk (akár két külön "állj" majd "fekszik", akár csak "fekszik" paranccsal).
Lassan fel kell építenünk a helyben maradást is. Tehát a fekszik azt is jelenti, hogy "nem kelhetsz fel, amíg nem mondom" (ez árnyalódik majd, mert van hogy a kutyának önálló döntést kell hoznia és pl. elrohanni a kitörő nyáj után - de ezt majd később).
A helyben maradás több gyakorlatban is nagyon fontos lesz (kapu, megállítási vonal védelme, nyáj őrzése legeltetéskor, stb.). Szintén fokozatosan kell felépíteni! Az első az értés (a kutya tényleg tudja, mit jelent a "marad" - és azt is tudja, hogy mik a kritériumok a feladatnál, pl. változtathat-e testhelyzetet közben, stb). A második az idő (egyre hosszabb ideig tartó helybenmaradás), a harmadik a távolság fokozatos növelése. A negyedik pedig a zavaró ingerek emelése.
Ezeknél a fázisoknál nem szabad feladni :) Legalábbis saját tapasztalat, hogy ilyenkor még bőven megvan a kutyában az agyeldobás, a nyáj ráhajtása a gazdára, ugrálás-pattogás-eszetlenség :) Ne felejtsük el, hogy mi is és a kutyánk is tanulunk - és bár manapság nagyon divatos az "azonnali eredmény" irányzata, ez nem az a sport (természetesen láttam olyat, hogy egy kelpie első alkalommal álomszerűen dolgozott - és a trénerrel akár másnap letette volna a munkavizsgát - de nem ez az általános, kezdő kutya-kezdő gazda kombináció esetében meg főleg nem.). Ami a legfontosabb, legyünk kitartóak és menjünk minél többször tréningezni :)
Ezekben a posztokban én nyilván "rózsaszínen" ábrázolom a tréningeket és nem térek ki az esetleges hibákra, mit hogyan kell korrigálni, javítani, mi van ha valami nem terv szerint megy. Egyrészt, nem vagyok tréner, én magam is csak ismerkedem a sporttal. Másrészt, a terelést sem lehet könyvekből elsajátítani.
Ugyanakkor szerintem sokat segít, ha tudjuk, mire számítsunk, milyen lépésekből fog felépülni a tréning. Többet nem is nagyon adhat egy ilyen összefoglaló, hiszen minden páros egyedi és a tréner fogja irányítani a munkát.Viszont ha valaki információt keres, annak talán ad egy kis segítséget - akár motivációt ahhoz, hogy elmenjen a skótjával kipróbálni ezt a sportot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése