A csapatból most csak Peti jelentkezett, hogy csatlakozna, így végülis jó volt, senkinek sem kellett várnia senkire (az OldLakeSUP-osoknak egyenlőre csak 3 db kutyás deszkája van).
A terv az volt, hogy előtte Apánál reggelizünk, így a kuttyok fáradnak kicsit.
Egész éjjel tombolt a vihar, dörgött, villámlott, nem sokat aludtunk. Amikor 7 előtt keltünk, ömlött az eső. A reggelit - tőlem szokatlan módon - nulla hezitálással lemondtuk. Megnéztem az időjárásjelentést, a nap további részére 31 fokot és esőmentességet ígértek. Írtam Petinek, hogy mi mindenképpen elindulunk, maximum ha valamiért nem lehet evezni, akkor sétálunk egyet.
A 9 órás indulásra az eső szépen el is állt, így felszedelőzködtünk és irány az M1-es. Még nem hagytuk el a megyét (közben két kijárattal később Peti pont elénk sorolt be :D), amikor mintha láttam volna néhány villámot. Megkérdeztem Gábort, hogy jól láttam-e.. megnyugtatott, hogy igen. És pár perc múlva leszakadt az ég. Úgy zuhogott, hogy nem láttuk az előttünk haladó autót, a kocsi pedig minduntalan megcsúszott a vízen.
 |
| A kép nem elég érzékletes sajnos... a helyzet ennél sokkal rosszabb volt. |
Gábor javasolta, hogy találjak valami alternatívát... aha. Sok mindent lehet csinálni kutyákkal, világvége időben :D
Sűrűn emlegettem, hogy vannak világosabb foltok az égen, meg a mikroklímát, ami az egyetemi varázsszó volt, bármit kérdeztek ökológiából, ha rámondtad, hogy mikroklíma, az tuti működött.. szóval őszintén bíztam az Öreg-tó környezettől teljesen független, önálló, helyi, nemlétező mikroklímájában...
... és amikor ráfordultunk a tó parkolójára, kisütött a nap - és elállt az eső :D
A SUP-osok végül nem jöttek ki 10-re, de hívtak és mondták hogy szívesen küldenek emberkét, ha menni akarunk, viszont 11-ig viharveszély van. Délután fél 1-re mindenképpen kijönnek. Így amellett döntöttünk, hogy teszünk egy kört a tó körül, az pont 2 óra. Olyan oltári szerencsénk volt, hogy az időjárás mindenkit elriasztott és csak a miénk volt a sétány, az ösvény, minden :D Ez a tatai tónál a teljesen valószínűtlen kategóriába tartozik :D Én imádtam, mert így nem kellett a kutyákkal foglalkozni (pedig még flexit is vittem, hogy ha sétálunk, akkor azzal), mehettek szabadon, nem zavartunk senkit és minket sem zavart senki.
 |
| Itt már ilyen idő volt - az egész part a miénk!! :D |
Mire megebédeltünk, a SUP-osok is kint voltak, megkaptuk a deszkákat, evezőket és mehettünk is!
A kutyák azonnal vágták, hogy mi jön, konkrétan még semmi nem hangzott el, már a deszkán voltak, sőt, Newton azonnal el is kötött egy deszkát - amint rárohantak, elindult velük befelé :D Asszírka leugrott, Nunyu maradt, szenvedett, aztán ő is leugrott. Kicsit megijedt szerintem, mert nem ért le a lába, egyből úsznia kellett.
Most ő sem volt olyan nyugodt, mint múltkor, sőt, az elején még egyszer belevetette magát a vízbe. Ez alkalommal volt rajta hám (múltkor elfelejtettem), kihúztam..
Többet mászkált a deszkán, néha szépen lefeküdt, néha megpróbált menet közben inni. Gáborral nem mertünk túl közel menni egymáshoz, mert akkor mindkét kutya késztetést érzett, hogy átmenjen a másikunkhoz... Asszírka most sokkal ügyesebb volt, ült/feküdt a deszkán, viszont jó collie módjára végigugatta az egészet, panaszosan kommentálva, ha nem látta Newton-t elég közelről.. kis gyökér.
Nem voltunk kint túl sokat a vízen, kb 3/4 órát, de én megint nagyon élveztem!! Legközelebb már azt fogom csinálni, hogy széliránnyal szemben indulva kinézek egy pontot, ahova el akarok jutni, mert így csak összevissza köröztünk, épp ahogy sikerült, meg ahogy a szél fújt. :)
Amikor kikötöttünk, a kutyák teljesen megboldogultak, elkezdtek őrült módon kergetőzni (azt hiszem indulás előtt is levágtak egy ilyet), sajnos nem hagyhattuk őket kibontakozni, mert addigra már volt forgalom a sétányon.
Végül negyed három körül indultunk haza - a kutyák eléggé elfáradtak, azonnal kinyúltak a kocsiban. Úgy érzem ismét szuper napon vagyunk túl :) Köszi Peti, hogy eljöttetek - és nem fordultatok vissza a 2. kilométernél :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése