Munkavizsga

Túl vagyunk a munkavizsgán!! És sikerült!! Nagyon boldog vagyok - és hulla fáradt, így rövidre próbálom venni a bejegyzést...


Szóval a hetünk a (szokásos módon) zsúfolt volt, 2 agility edzés, egy fizioterápia - direkt csináltam ilyenre, nem könnyítettem rajta, hogy Newton ne legyen túlságosan elemében a hétvégén.

Sokat agyaltam rajta, de végül a szombatot kivettem szabinak és elmentünk egy utolsót tréningezni. Aztán hogy ez jó ötlet volt-e, abban nem vagyok biztos. Fél 9-től délig voltunk a pályán, itt sem fogtam vissza Newton-t, normál köröket mentünk. Kimentünk a legelőre is egy kicsit - és azt kell mondjam, elégedett voltam a teljesítményével!

Kamilla megérkezett a tréningre...

Ettől függetlenül nagyon izgultam a másnap miatt, mert miért is ne, ha valami jól megy, rontsunk rajta picit :D

Délutánra és éjszakára Szandiék fogadtak be minket, akik Vasadtól fél órára, Albertirsán laknak (ezúton is, még egyszer nagyon köszönjük, ezzel megmentettek minket a pesti őrültekháza forgalomban kínlódástól, aminél jobban kevés dolgot utálok...) Délután próbáltunk pihenni, a hajnali indulás, az egész délelőttös tréning és a gatyarohasztó meleg elég sokat kivett belőlünk. Nyilván nem tudtunk aludni, a kutyák minden apró zajra felpattantak, ami persze idegen helyen normális, de ezzel engem is állandóan felébresztettek félálmomból is. Viszont, Szandi most a Peak Creative vállalkozást viszi - így kihasználtam a lehetőséget és vettem is tőle két játékot :D

Estére rövid közös sétát terveztünk, viszont a kinézett tóhoz is autóznunk kellett. Későn is indultunk (még akkor is 30 fok felett volt a hőmérséklet), későn érkeztünk, ebből következően későn feküdtünk. Mire én ágyba kerültem, éjfél volt. Természetesen semmit nem aludtam, egyrészt túlfáradtam magam, másrészt izgultam, aminek következtében rémképek tömkelege haladt át a fejemen a vizsgával, az időjárással és a hazautazással kapcsolatban.

Ezek után rendkívül jólesett a fél 6-os ébresztő. Elköszöntem Szandiéktól, aztán egy benzinkúton vettem reggelit meg kávét, hogy valahogy életben tartsam magam. A forgalom Vasadra elég gyér volt, bár így is meglepődtem, hogy a falusi népek vasárnap is hajnalban kelnek.. (pedig én is falusi vagyok - és koránkelő. De magamtól már megszoktam a hülyeséget).

Az egyik pánikom az volt, hogy a kocsi a tűző napon katlanná fog változni és nem szeretnék így hazaindulni - Barbiéknál kint nincsenek fák, szóval tapasztalatból tudom, milyen a 70 fokos autóba beszállni két kutyával. Ezért megkértem Barbit, hogy hadd álljunk be az udvarba. Természetesen be is hívott mindenki mást is, van hely bőven - meg árnyék is. Legalább egy idegeskedési faktort kilőttem :)

A kutyákat kiengedtem, regisztráltam (a papírokból semmi nem kellett, amiket vittem). Sorszámot húztam, 3-asak lettünk (6 párosból), illetve előttünk volt még egy ösztönpróba (nagyon ügyes kis fiatal borderrel).

A pályabejárás előtt a kuttyokat eltettem, mert tudtam, hogy Newton a sok ingertől (idegen kutyák, birkák, én a pályán, nélküle - meg általában) totál szét fog esni rövid időn belül. Amúgy is elég fáradt volt, bármit kértem, megcsinálta, de nagyon tessék-lássék. És nem engedetlenségből, hanem fáradtságból.. Ekkor kezdtem kicsit aggódni.. Nem nagyon vannak boxba szoktatva (mondjuk fizion abban várakoznak 1-1 órát a másikra), de most muszáj volt ehhez nyúlnom.  A picit a fák alá, a nagyot a csomagtartóba tettem - nagyon vigyázva, hogy biztosan kapjon levegőt, meg tuti árnyékban legyen. Reggel még nem is volt olyan őrült a hőmérséklet.

A pályabejáráson alap, hogy kérdezni kell, ezt mindenki mondja. Amikor a bíró ismerteti a feladatokat, minden lehetséges, minket érdeklő részletre rá kell kérdezni, akár a különböző esetleges forgatókönyvekre (ha elszalad a nyáj, ha elsőre nem sikerül, milyen megoldás elfogadható és milyen nem, stb stb). A szabályzat elég "nagyvonalú", a bírónak joga van "a saját ízlésére formálni" a gyakorlatokat.

A feladatok a következőképpen néztek ki:

• kihajtás, ez egyértelmű
• együtthajtás, egy kapun ki (megállítás nélkül)
• jobbra fordulás 90 fok
• pálca kerülése balról
• fel egy dombra, ott legeltetés
• visszafelé pálca kerülése jobbról
• megállítás "útnál" és körülnézés
• behajtás egy kapun (itt szép, ha megállítással)
• megállítási pont a karámnál
• behajtás

Szerintem az elmondott kritériumok korrektek voltak, ennek ellenére a bejáráskor azt éreztem, hogy basszus, ez azért komoly vizsga.. lehet hogy nem vettem elég komolyan a felkészülést - és nem kellett volna még jelentkezni rá!!

Az első páros munkája nem volt túl szép, ekkor megnyugodtam - de aztán mi egy mudi után következtünk, aki viszont olyan gyönyörűen dolgozott, hogy az nagyon nem tett jót az önérzetemnek... na gondoltam, most hozzájuk fognak mérni minket - aztán nekünk kampec.

Mindegy, összeszedtem magam és egészen öntudatosan sikerült felmennünk. Előtte összevissza görcsöltem, hogy most akkor melegítsek be néhány önkontroll gyakorlattal, vagy ne, de ha igen, akkor jutifalattal vagy ne, de juti nincs is nálam. Közben láttam hogy Newton érzékeli, hogy ideges vagyok, példának okáért nem annyira akarta, hogy hozzáérjek. Volt nálam paprikás szalámi, gondoltam, majd azzal! Hát Newton egy az egyben 1. nem vette el 2. ha véletlen hozzáért a kis nyelvéhez, kiköpte. Pedig nem volt csípős!! Sosem adnék csípős cuccot kutyának... na mindegy, tehát kifejezte a véleményét, meg gondolom elég stresszes volt.

Amikor mentünk fel a pályára, szerintem mindketten örültünk, hogy végre munka van és abbahagyhatjuk a görcsölést.

A kihajtásnál - régebbi tapasztalat alapján, a kutyát jó közel befektettem a kapuba, de nyitáskor egy birka már jönni akart kifelé, szóval odébb hívtam magamhoz és újrafektettem. Ez kitartott, nem lógtak meg. Sokat filóztam előzetesen, hogy karámon kívülről hajtassak ki, vagy beküldjem a kutyát. Kívül nem mindig fut elsőre szépen körbe, ha beküldöm, képes erőteljesen nyájat robbantani..

Végül beküldtem, némi lassítással, balra. Kicsit vehemensen, de szépen felvette a nyájat és kihajtotta. Kellett is, hogy kicsit hőzöngjön, a birkák nem annyira akartak akkor már kijönni. A kapuzárás szép volt, az indulást egy bal körrel kezdtük. Ezután elég öntudatosan és sebesen haladtam, Newton szépen hajtott, bár néha erőlködnie kellett, főleg a legelőn, ahol ugye a jószágok próbáltak azonnal táplálkozásba kezdeni.. Azért elégedett voltam, ha szóltam Newton-nak, hogy erőltesse már őket, akkor hisztizett egy sort és jöttek tovább. A lejtőknél lassítottam a kutyát, nem is sodortak el, aminek örültem.

Kihajtás

Kapu "védelme" esetleges visszarohanástól

Newton tegnap új hülyeséget talált ki, elkezdte szagolgatni a birkák hátsóját menet közben, de elég folyamatosan és intenzíven. Hát, ebből most is mutatott be, szóltam is neki, hogy amúgy hajtania kellene...

Együtthajtás indul

Mondom én, hogy felvett egy új hülyeséget - birkafenék-szaglászás..

A legeltetés egy kis dombon volt, ahogy írtam. Nem igazán volt ötletem, hogy a birkák merrefelé szeretnének meglógni, ezért a kutyák a domb aljába, az ellentétes oldalra fektettem ki, én pedig a másik oldalon "őriztem" őket. Hát, azért itt aggódtam kicsit, mert ha megmozdultam, a birkák is mozdultak, meg nem annyira legeltek egy helyben, csorogtak. Newton-t nem akartam indítani, nehogy belépjen a területre. Egyszer a kis drága elkezdett felállni, hogy ő most szaglászik (mondom, hogy totálisan szét volt esve), akkor rákiabáltam és visszafektettem. Mivel időben reagáltam, szépen vissza is feküdt.

Letelt a két perc, indulhattunk. Szépen helyezkedve körbeküldtem a kutyát, ezek az ívek közelről küldve már egészen szépek! Visszafelé a karó kerülése teljesen OK volt, a megállításnál először messze állítottunk, így javítottuk. Itt próbáltam egy előrehívást, de nem ment, így körbeforgattam inkább. Amúgy szép volt, "körülnéztem" és mehettünk tovább.

Megállítás

Volt melója, amikor nekiálltak legelészni..

A kapuban várom hogy utánam hozza őket, ez szép volt

A kapunál ismét "bevállaltam" egy megállítást, itt viszont nagyon szépen sikerült előrehívással! Biztosította nekem a kaput, kicsit messzebb is mentem, hogy ne rohanjanak rám, aztán küldtem a kutyát. Nem mertem neki irányokat mondani, mert ha mondasz és nem arra megy, akkor mínuszpont, viszont ha nem mondasz, csak annyit hogy "menj, hajtsd", azt teljesen OK :D Szegényem kicsit meg is zavarodott, de ment és hajtott. Azt hiszem ez sem volt annyira szépséges, de nagyon tetszett, hogy a kommunikációnk viszont gyönyörűen működött! Amikor kint maradt egy birka, rá tudtam küldeni a kutyát, anélkül hogy eljött volna a nyájjal.

Már csak egy megállítás volt hátra,  ez megint körbeforgatással ment, de szép volt. A behajtásnál fogni kellett a kaput, itt imádkoztam kicsit, de végül Newton szépen behozta őket. Egy nyamvadt renitens birka kint maradt közvetlenül az ajtó mellett, itt viszont gyönyörűen működött a "jobbra", annak is leugatta a fejét és végül az utolsó bari is bekerült a karámba.

Behajtásnál némileg robbantotta őket, nem volt szép íve... szedhette össze..

Összeszedte :)

Renitens birka fenyegetése

Ügyes voltam?? - Igen Nyunyu, nagyon ügyes voltál!! ❤️❤️❤️

A madzagos trükköt nem hagyhattam ki, Newton húzta meg a csomót :)

Nagyon boldog voltam, nagyon megdícsértem Nyunyut.

Nem tudok sajnos minden pillanatra pontosan visszaemlékezni, videót pedig nem tudtam csináltatni, mert a vizsga fele takarásban, a dombon túl játszódott.. azt tudom, hogy a fekvés mindig elsőre ment, a kommunikáció tényleg szép volt, én határozott voltam, talán jobban is mint máskor. Newton szépen dolgozott, de szét volt esve a fáradtsága miatt. Legalábbis én láttam rajta. Kicsit sokat ugatott néha, ezzel próbálta ellensúlyozni a hiányzó erőt. Én szerintem nem adtam mindig olyan egyértelmű testjeleket, mint általában, ezt az izgulásnak tudom be. Illetve amint mondtam, nem nagyon akartam irányokat kiejteni a számon, csak ha biztos voltam benne, hogy menni fog :)

Pár perc múlva kaptunk értékelést, itt viszont megpróbálok megörökíteni mindent, amit Leczki Sarolta mondott nekünk (nagyon tisztelem őt, fantasztikus kutyás), mert minden visszajelzésért hálás vagyok - és sok pozitív dolgot is kiemelt:

• Látszik, hogy nagyon jó a kapcsolat és a munkakapcsolat köztünk Newton-nal
• Nagyon jó, harmonikus párost alkotunk
• A csávó kicsit laza, ideje emelni a téten és nagyobb kihívások elé állítani, mert látványosan unatkozik az egyszerűbb feladatok alatt (hajtáskor ha nincs semmi, nézeget meg minden - szerintem a birkafenék-szaglászás miatt is jött ez elő) - ha nem tesszük ezt meg, másik pályán, másik birkákkal színesítve/nehezítve a tréningeket, akkor a kutyában gyorsan rögzülnek a fenti hülyeségek, amit nehéz lesz aztán kikalapálni
• Tetszett a bírónak, hogy Newton fókuszál a birkára, nem csak engem néz a feladatok alatt, hanem felváltva engem meg a birkákat
• Nagyon jó birkatudattal, ösztönökkel megáldott kutya, jó ötletei vannak a megoldásokat tekintve
• Megkérdezte, hogy miért oda fektettem a kutyát ahova, a legeltetésnél - hát erre akkor se volt értelmes válaszom, motyogtam hogy arra gondoltam, hogy meglógnak :) Kaptunk pár értékes tanácsot a jövőre nézve ide is, a kutya látószögéről, stb, ezeket igyekszem megjegyezni
• Illetve kaptam észrevételt, hogy a kutya aljszőrét jobban ki kellene szedni (hát, ezt nem tudom hogyan, mert jár kozmetikába.. na mindegy, majd megkérdezem)

Végül 84 pontot kaptunk a 100-ból, ami "nagyon jó" minősítésnek felel meg. Nagyon boldog vagyok ezzel az eredménnyel :)

Íme, a főszereplő.. a hazaérkezés utáni 5. percben.

Ami számomra tanulság volt, hogy nem biztos, hogy a vizsga előtti napon érdemes tréningezni. Illetve hogy nem árt, ha nem egy totálisan hulla kutyát viszünk vizsgázni. De ki tudja. Én is elég fáradt voltam, lehet hogy ha Newton jobban pörög, túlszárnyalja az én határozottságomat.. 

Rendkívül boldog vagyok, hogy sikerült a vizsga, azt hiszem elkeseredtem volna, ha nem. Nem másért, de a sok-sok befektetett energia miatt. Köszönettel tartozunk trénereinknek, Barbinak és Petrának, akik türelemmel vezettek végig minket ezen az úton.

Ahogy a Francia Pásztorkutya Klub elnöke is kiemelte, ritkaság ma már collie-t terelni látni. Nagyon büszke vagyok a kutyámra. Azt hiszem, talán 5-6 collie él ma Magyarországon (de biztosan 10 alatt), aki rendelkezik munkavizsgával. Szóval, Newton, azt hiszem, hogy a fajtájának is dicsőségére válik - és ebben most semmi nagyzolás nincs. Egyszerűen örülök, mert skót juhász létére még mindig ilyen ösztönökkel, munkakedvvel van megáldva. Valójában ő mindig is tudott terelni - nekem kellett megtanulnom.