HWT előtt..

Írtam az előző terelős bejegyzésnél, hogy 3 alkalmunk van még munkavizsga előtt, na hát abból kettő megvolt a hétvégén..


Kisebb országjáró körút eredményeként jártunk Portelken Petránál, illetve Vasadon is. Csak érintőlegesen számoltam össze a költségeket, megnyugtatok mindenkit, kijött volna belőle egy kétszemélyes wellnesshétvége. De hát ez is valami olyasmi! Falusi turizmus.

Ez alkalommal kértem szálláslehetőséget is Petránál, így tudtam darabolni a vezetési élményt.. 500 km-t raktam a kocsiba 2 nap alatt... álltam dugóban az M0-son fél órán át, láttam mentőhelikopteres balesetet az M1-en, mindenvolt... ezért utálok ezeken az utakon vezetni. Rohadt veszélyes. Eléggé be is voltam stresszelve... mindegy, odaértünk mindenhova, épségben.

Szóval: rendkívül boldog voltam, hogy mehetek Petrához, az ő tanácsai mindig sokat számítanak - és miután ritkán jutunk el hozzá, jól tud reflektálni arra, hogy mennyit és milyen irányba haladunk.

Korán érkeztem, elfoglaltam a szobát, sétáltunk a kutyákkal, ültünk a kis tó partján... annyira imádtam, hogy ráérek... feküdtem a stégen és néztem a fákat, felhőket. Az riasztott fel, hogy bekapcsolt a "szökőkút" vagyis inkább "szökőmadár" a tóban, aminek Asszírka rendkívül megörült, itthon is imádnak a vízsugárba ugrálni, meg vannak veszve érte. Asszír úgy döntött, muszáj közelebbről megnéznie ezt a dolgot. Egy ideig csak a stégről ugatott, aztán közelebb merészkedett (megijedt a rézmadártól :D), végül beugrott a vízbe és odaúszott. Megpróbálta elkapni a vízsugarat, de úszás közben azért nem olyan egyszerű :D Miután megtudta, milyen ez, kiúszott, megboldogult, agyatlan módon rohangászott a tóparton, mert nem tudta, hogy jöjjön vissza a kerítésen.. egyik oldalon az ijesztő rézmadár, körben meg a kerítés. :D Végül összeszedte magát és kiugrott. Annyira fellelkesült, hogy az egészet eljátszotta még kétszer, aztán Newton-nal kergetőzött a tó körül.

A Loch Ness-i szörny :D

A szállásunk

Csodálatos hajnal

Gyönyörű ez a tanya, élmény itt lenni, Newton nem is akart eljönni később :D

Sztrájk a másnap reggeli kocsiba szálláskor - ő aztán nem megy sehova!! Itt akar élni.

Az örömködést követően muszáj volt ledőlnöm pihenni, elég hulla voltam a 3 órányi vezetéstől, meg éjjel sem aludtam túl sokat.

Este 6-kor kezdtünk. Newton felismerte a szitut, visítás a birkára ON. Előttünk egy aussie jött- azt végleg nem bírja ha más dolgozik.. Kicsit önkontrolloztam vele, meg próbáltam nyugodt maradni. Azért is vártam ezt az alkalmat, mert kíváncsi voltam, a vasadi jószágokhoz képest hogyan boldogulunk az eggyel nehezebb, érzékenyebb birkákkal. Legutóbb azért még volt csiszolnivaló bőven, Newton sokszor túlzásba esett a hajtással, a szlalom nem volt szép, fekvésből engedély nélkül indult többször, azonkívül megállni sem akart igazán.

Ehhez képest a mostani alkalom fantasztikus volt (főleg az elején, aztán látványosan fáradtunk mindketten). Newton első szóra feküdt, ment, megállt, gyönyörűen dolgozott. Őszintén szólva még én is elképedtem :) Én végig próbáltam tartani magam, nem izgulni, nem kapkodni, azonnal reagálni, még az elején botot hajítani. Mentem háttal sokat, később előre fordultam, de igyekeztem, hogy szálegyenesen, magabiztosan haladjak. És bevált. Mégiscsak volt értelme, hogy "robotbirkán" gyakorolunk sokat és be is tudok jutni a kutya agyába. Át tudtuk hozni ide is. Nagyon szerettem volna tudni, hogy le tudnánk-e munkavizsgázni idegen pályán, idegen birkával. Nem vagyok benne biztos, hogy igen, de azt kell mondjam, nem lett volna esélytelen - elégedett voltam. :) Petra kiemelte, hogy Newton sokat nyugodott és hogy én is sokkal magabiztosabb vagyok, nem izgulom halálra magam. Annyira örültem - akkor nem csak belülről éreztem a fejlődést, avatott külső szem is ezt látja.

Petra kiszúrta, hogy a jobbra küldés gyengébb (és tényleg, de én csak most döbbentem rá, hihetetlen). Illetve néztünk néhány rövidebb kifutást, ez még nem igazán megy. Nincs szép íve. Próbáltuk terepakadályokkal modellezni kicsit, hááát... Newton simán átrongyol árkon-bokron.. semmi kerülés. A második körre elfáradtunk, éreztem hogy kiszállt belőlem elég sok erő és tudatosság.. szlalomoztunk illetve kifutottunk ismét, több-kevesebb sikerrel :) 

A picit Petrára bíztam, az ő véleményére voltam kíváncsi, mit lát. Azt mondta, a kutya még mindig fiatal - és nagyon bizonytalan a birka mellett. Azért is, mert nem tudja, mit kellene csinálnia, illetve persze a természetéből fakadóan. Kérdeztem, érdemes-e erőltetni Asszírral a terelést. Erre Petra azt mondta, tipikus esete vagyok annak, hogy volt egy első kutyám, aki "mindent" tudott - és ez elkényeztetett. Asszír teljesen más, ő nyers kutya, neki tényleg meg kell tanítani mindent a terelésben. Dolgozni kell a kutyán. Illetve bíztatni. Azt mondja erősödött agyban.. pl amikor megmutatta neki a kerítésről leválasztást, szépen csinálta, pedig ez az elmúlt alkalmakkor még túl sok volt. Ismét azt a tanácsot kaptam, hogy hagyjam kibontakozni, erősítsem az önbizalmát a birka mellett. Amit "ellestem" Petrától az aussie-s munkából, hogy nagyon sokat forog és így kevés nyomással is be tudja állítani a balance-ot. Ezt a vasadi szeánszon már alkalmaztam is - egészen bejött! Asszírt tehát így fogom beállítani reményeim szerint, őt nem nagyon lehet nyomni, mert kirohan, meg összevissza forog.

Nagyon hálás vagyok Petrának, útmutatóként vesz részt a terelős életünkben. Barbi meg küzd velünk :D

A hétvégébe egy vasadi tréning is belefért. Eléggé szét voltam esve, szó ami szó. Nem volt igazán koncepcióm, sétálgattunk a pályán és csinálgattunk dolgokat. Néha szépen ment, néha nem annyira. Kis vegyes volt. A nyájcseréket mi csinálhattuk (igeeen!!), ezt mindig nagyon élvezem. A végére sikerült egy nagyon szép, lassú, de hatékony balos kerítésről leválasztást csinálni, ez volt a nap fénypontja :)

Asszírkával az említett forgásos technikát csináltam, ez bejött, egész szépen visszament jobb oldalon is (ezt általában egyáltalán nem akarja, inkább körbemegy..). Nála még mindenképpen hátrálok, így tudok figyelni. Volt egy munkavonalas németjuhász is tréningen, akit nagyon megnyomtak, mert konkrétan leszedte a birkákat. Na ez Asszírnak nagyon sok(k) volt, összetört. Kijjebb is vittem őket, de már kicsit késő volt. Ezt Barbi is látta, így mondta, hogy második körre csak vigyem be és engedjem... ne is nagyon kérjek semmit. Ez jót is tett, feloldódott picit a Kismajom. 

Newton már konkrét hulla volt, de Barbi mondta, hogy ha van időnk, picit legeltethetünk kint, amire (Newton fáradtsága miatt, meg mert indulnunk kellett volna már) hezitálva, de örömmel jelentkeztem. Na, itt a hajtás még OK volt, oda-vissza, de a legeltetésnél ha küldtem, Newton gyökér módon kerített, nem helyezkedett... mindegy, gyakoroltunk. Akár a nyáj melletti nyugodt fekvést. Minden szituációból lehet valamit tanulni. Asszírt is vittük, de őt kikötöttük egy fához, nehogy váratlanul belelendüljön és kikergesse a nyájat a világból :D

Szuper hétvége volt, nagyon örülök a tréningeknek! Érdekes módon nem vagyok teljesen felszabadultan boldog és elégedett, talán el is fáradtam, meg érzem, hogy sok mindenen lehetne még javítani.

Illetve kezdek ráfeszülni a vizsgára, rámjött a "jajjmárcsakegyalkalomvanelőtte", a "mennyimindentnemtudunkmégmegbízhatóan", a "biztosaznapleszhülyeakutya" stb stb.

Ami még zavar, hogy nem tudom, milyen megoldásokat válasszak az egyes feladatokhoz a vizsgán. Mindent próbáltunk már többféleképpen.. pl. kihajtást karámon kívül körbefutva, vagy a kutyát a karámba beküldve. Vagy megállítást a nyáj körbeforgatásával vagy előrehívással. Tudom, hogy esetenként melyik a "szebb" megoldás, de általában az a nehezebb, vagy bizonytalanabb... tudom, hogy a birka érzékenysége is meghatározó, stb. stb. - de most kockáztassak vagy hajtsak a "biztonságra"??? Ki kell ezt találnom. Még van egy hetem.