Szóval szokásos októberi Kraft Kupa virradt ma ránk, mégpedig meglehetősen korán, mert 5-kor keltem. Ez, annak fényében, hogy tegnap éjjel 11-kor sikerült lefeküdni, még gyilkosabb. Na mindegy, keltem, öltöztem, jutifalatot aprítottam, indultunk fél 6-kor. 3/4 7-kor fent is voltunk, útközben még a nap is kedvesen felkelt - én mondjuk nem annyira.
Séta, regisztráció, aztán befutott Gábor is, aki az ország túlsó végéből érkezett, terepmunkából.
Elég nehezen jövünk bele ilyenkor a ritmusba, egészen elképesztő, milyen káoszt tud felépíteni maga körül az ember... merthogy hol a kocsikulcs, a balanszpárna, a tálkájuk, a víz, ivott-e a kutya, de pisiljen is még egyszer, pályabejárás, hányadikak vagyunk a startlistán, mikor kezdjünk bemelegíteni, először én magamat, aztán a kutya, hol a jutitartó, aztán mikor vigyem a pálya mellé, nekem-is-pisilni-kell-már-megint-még-van-pár-percem, futás, utána megint rövid séta, meg nekem pihi, de nem sok, mert figyelni kell, mikor végeznek a pályaépítéssel, aztán mehetek ismét pályát járni. Az ember kissé agylágyulva összevissza kapkod meg figyel egész nap. Én még mindig iszonyat elfáradok mentálisan, pedig csinálom már 2 éve. 4-et kellene futnom a két kutyával, általában már a másodikra érzem, hogy megkezdődik a zuhanórepülés, a harmadikról ne is beszéljünk. A negyediket általában elegánsan kihagyom.
A kezdő pályákat ma Nagy Vera rakta és bírálta, őt nagyon-nagyon szeretem. Fantasztikusan kedves, tehetséges és elismertsége mellett alázattal van a sport iránt. Mindenkit egyenlőként kezel, soha nem érezteti, hogy te csak kezdő vagy. Sőt, őt hallottam ma először külön köszönteni a kezdő versenyzőket, elmondani a legfontosabb tudnivalókat és jó versenyzést kívánni nekik.
A pályái nagyon jók voltak, volt jópár kerültetés/francia bennük, ezen azért tudok kicsit aggódni, de most felesleges volt. Asszírka baromi ügyesen nyomta. Látszott rajta, hogy a már felismeri a versenyszituációt, a múltkori verseny jó élményt hagyott benne, izgul, hogy hadd menjen ő is - sőt, most már a zajokat is a saját javára fordítja (nem tudom másként fogalmazni). Szóval a hangos tapstól nem megijed, hanem feldobja őt.
Amit a Kraftban külön szeretek, az a konferálás. Sanyi az állandó szpíkere ezeknek a versenyeknek, reggeltől estig megállás nélkül nyomja, ami brutálisan fárasztó lehet. De a humorával, lelkesedésével és lelkesítésével elképesztően barátságos és felszabadult hangulatot teremt, ami nekem kifejezetten jól esik. Szóval valahogy egyszer majd megköszönöm neki, hogy mosolyogva tudok pályát járni akkor is, amikor épp halálra izgulom magam és a futamot követően is jól esik a dícséret/elismerés/vigasztalás, mert minden egyes versenyzőhöz van egy kedves szava.
Amikor éreztem, hogy jól futottunk, nagyon-nagyon szerettem volna, hogy helyezés is legyen belőle.. valahogy mégis az adja a pozitív visszajelzést - és Asszírkának szeretném megtalálni a boldogságot, amiben ki tud teljesedni. Az agility talán jó lesz erre, ha ilyen szépen tudjuk tartani a fejlődést. Persze a kezdő pályákat imádja, hiszen itt rohanhat "ész nélkül", nincsenek nehéz akadályok - éppen ezért nála is mindenképpen ki fogom használni az egy éves keretet. Hadd legyen lelkes, szeresse meg a versenyeket, mert lehet hogy neki ez marad a fő profilja. Semmiféle elvárásom nem lesz vele szemben, ha örökre A1-ben fut majd, az sem érdekel, csak tetsszen neki.
Ma ügyes volt, lelkes volt, sőt, önálló! Arany cukorkám.
Szóval Asszírka ma kétszer állhatott a dobogón, az első futamban a 2., a másodikban a 3. helyet szereztük meg. Nagyon boldog vagyok vele.
A kezdő után az A1 futott, egyszer, így volt kerek 1 óra szünetem. A kutyákat már lesétáltattuk, Gábor elment Érd-re téglázni, szóval én meg körülnéztem, vásároltam. A srácok kaptak új Peak Creative-os húzkodós, meg Nina Ottosson intelligeciajátékot is. Utóbbival Dunát lehet rekeszteni itthon, de hát legyenek még okosabbak. Ugye.
Megettem a szendvicsemet is, közben beültem a csarnokba, nézni az A1-et. Hát aztakurva.. tele volt borderekkel, akik olyan sebességet produkáltak, hogy az valami egészen elképesztő. Milyen jó, hogy nem itt futunk ma, gondoltam magamban. Persze kétségem sem volt, hogy az A2 sem lesz kíméletesebb hozzánk...
Aggódtam kicsit, hiszen most léptünk először A2-es pályára. Nem tudtam, mennyire lesz nehéz. A pályabejáráson itt már nem mosolyogtam - fáradt voltam, bár feldobott, hogy ez a mai verseny utolsó kihívása számomra. Végül azt kell mondjam, megoldható volt, a nehéz pont ismét a szlalom volt, amint ez ki is derült. Utólag azt gondolom, lehet, hogy a másik oldalról kellett volna csinálnom, de mivel mindenki így csinálta, plusz a végén le kellett volna váltani egy olasszal úgy, hogy közel volt egy kúszószáj, hát emellett döntöttem. Lehet hogy jobban be kellett volna várni a kutyát, vagy tudomisén. Átküldöm majd Áginak a videót és rá hagyatkozom, mi lett volna a jó megoldás.
Na de hát ne ugorjunk ennyire előre. Szóval Newton. Valószínűleg rohadtul felhúzta már magát a sok várakozástól, a 4 rövid séta/itatás ellenére is. Mondjuk megértem. Reggel fél 8-tól várt a sorára, délután negyed 1-ig.
Bemelegítettünk, nagyon lelkes volt. Bementünk a csarnokba, amennyire lehetett, az utolsó pillanatban. De még így is elkapta a gépszíj... minden kutyára rá volt kattanva, egyszer konkrétan oldalbaböktem, mert húzta a pórázt mint az ökör, hogy megszagoljon egy másik kutyát mellettünk. A koncentrációja megint totálisan szétesett. Ez rá is nyomta a bélyegét a pályánk első 6 akadályára.. Az első után nem vette a balra fordulást, baromi nagy íven kanyarodott vissza rám. A szlalomnál nem sikerült a bejárat, megtagadás. Ilyenkor, amikor hibát kapunk, általában tök totál elengedem a dolgot, meg feldühödök, aztán megyünk (szerintem már tét nélkül), mint a gép. Sokkal jobban is nézett ki a dolog ettől kezdve, viszont egy palánk zónahibát összeszedtünk még - pedig nem szoktunk. Na mindegy. Végül a tizenpár versenyzőből a 7. helyet hoztuk el, mondjuk sok volt a kizárás is.
Azt hiszem ezen dolgoznom kell.. hogy ne kelljen időnek eltelnie a pályát, amíg Newton megérkezik a koncentrált munkába. Meg persze a szlalomot gyúrni kellene, hogy biztos legyen, bármilyen szögből. Ez a mai tanulság. Mindennek ellenére nagyon jó volt Newton-nal futni!! Elmondhatatlanul élvezem, hogy ennyi küzdeni akarás van benne és hogy itt kiéli a gyökér pasis-hörgős-öntelt agyatlan énjét XD
Amúgy tényleg megkönnyebbültem, vagyis sokat segített, hogy tudtam, az A2-es futam lesz a nap utolsója, mert nem vállaltam az open futamokat (még 2 lett volna). Egyrészt, baromira elfáradtam, másrészt, az opennel mindig vannak fenntartásaim. Hát miért jó nekem A3-as világbajnoki válogatottakkal összeméretni magam??!
Amikor készülődtünk hazafelé, összefutottunk Illés Anitával is egy pillanatra, akinek szívből örültünk, hiányoznak a tőle tanulásos alkalmak.
Hazatepertünk, ebédeltünk a mekiben, aztán azóta próbálok életre kelni, ami - lássuk be - nem nagyon megy. Hulla vagyok, álmos, fáj a fejem és szerintem enyhe napszúrást is kaptam, mert alig ittam egész nap. De megérte, mert fél nap alatt Asszírka két zacskó jutalomfalatot keresett meg magának. ❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése