Vendégségben Graz-ban

Nem találtam még másik olyan embert, akivel a kutyázás bármely területén, bármilyen kérdésben jobban egyet tudnék érteni, mint Canis Ludens, alias NémethÁgi. Nagyon bírom őt szakmai és emberi oldalról is, abszolút felnézek rá, a tudására, a hozzáállására, intelligenciájára, amivel meglátja és megfogalmazza a kristálytiszta lényeget.

Nem sokszor tudtunk élőben találkozni, főleg, hogy 1 évvel ezelőtt kiköltözött Ausztriába. Mondjuk én még így is örülök, mert az eredeti célja Kanada volt XD

Most pedig meghívott minket hozzájuk, Graz-ba, amit azonnal, nagy boldogan el is fogadtam. Az időponton ment egy darabig a lamentálás, végül az október közepe ideálisnak tűnt mindenkinek. A nyarat a buta hőmérséklet, zsúfolt utak és turistahadak miatt hagytuk ki, a szeptember pedig a munkahelyi dolgok miatt úszott.

Én mentem csak a 2 szőrössel (Gábor terepen volt), Ági is egyedül volt éppen, így csajos-kutyázós programunk volt. Csodaszép, őszi reggeli fagyos-deres, napközbeni ragyogó-napos időjárásunk volt, szóval teljes szépségében csodálhattam meg Stájerország ezen városát.

Elmondhatatlanul élveztem, hogy nem kell rohannunk sehova, az egész napot úgy osztjuk be, ahogyan szeretnénk, kaptam csodás reggeli/délutáni kávékat, ebédet, teljes kiszolgálást és változatos programokat.

Voltunk boulderklubban mászni (életemben nem csináltam, de nagyon tetszett, Ági már erősen a profi irányba halad), várost nézni, Vapiano-ban ebédelni, üdezöld réten és erdőben sétálni. Elképesztően jól éreztem magam, igazi felüdülés volt.

A kuttyok rengeteg új (vagyis rég nem gyakorolt) szituval találkoztak, bejöttek az öltözőbe, illetve várakoztak kikötve a boulderteremben, az étteremben - itt szinte mindenhová bevihető a kutya - sokat sétáltak pórázon, városban, tömegben. Elképesztően ki is dőltünk esténként mindannyian. Annyira szégyelltem, hogy nem bírok fennmaradni, hogy megnézzünk egy filmet vagy valami, de egyszerűen minden este - szinte szó szerint - beájultam az ágyba, annyira sok volt az új inger XD. Istenien aludtam, ami nagyon meglepő, mert idegen helyen nem szoktam jól aludni, de itt csodálatosan ment :D

Nem készítettem sok képet, amit kicsit sajnálok, de igazából én élőben szeretem élvezni a látványt, illatokat, színeket. A fotók csak emlékeztetőnek kellenek, abból meg néhány darab is elég.

Ági, nem tudom eléggé megköszönni Neked ezeket a napokat, a magam és a szőrösök nevében is.

Asszírka Marlon-nal, Ági aktuális vakvezetőkutya-tanoncával együtt várakozik

A Vapiano-ban két percen belül kaptunk vizet és kutyakekszet az állatkáknak ❤

❤❤❤❤

És ismét ❤❤❤❤

Reggelizünk. Úgy értem, Ágival.